Sziasztok!
Végre én is megtaláltam a helyet,ahol kipanaszkodhatom magam.
Kezdésnek annyit, hogy a férjem egyke fiú volt otthon egy "hagyományőrző"(férj dolgozik, anya háztartást vezet-tehát mindent)családban.
Magyarul úgy gondolja, hogy minden lakással kapcsolatos dolog az én feladatom, beleértve a szennyes elpakolását és válogatását a tiszták közül. Legyen tiszta ruha, rend(a tisztaság annyira nem fontos, "úgysem jön hozzánk senki").
Mosogatni luxus(talán egy évben egyszer),porszívózni csak ha beteg vagyok(egy évben egyszer)vagy ha a kórházból jöttünk haza a gyerekkel, addig nem eszik,amíg nem teszem elé, inkább éhen marad. A gyerekek körül annyit segít, hogy néha játszik velük, és este nagyrészt ő fürdet.Nem pelenkáz, a lánynál még megértettem, de a fiút? Egyedül nem viszi le őket a játszótérre. Egyébként nagyon segítőkész, ha megkérem, de a válasz:jó, majd megcsinálom- várhatok rá kb.minimum néhány órát(így van a szemétkihordással is,amit nem vagyok hajlandó elvből megcsinálni, magyarul az az egyetlen dolga, néha 3 napig itt bűzölög kb.4-5 csomag szemét).
Vásárolni nagy nehezen tudom elvonszolni, de akkor is siessünk, a felét kihagyom, és akkor engem bolondoz le, hogy naponta 5x megyek a tescoba. Egyedül csak akkor megy,ha rosszul vagyok.Mikor terhes lettem, azt mondta, hogy majd ő fog vásárolni, na egyszer már nem vártam rá, és azóta is én vásároltam.Utána persze jött a szöveg, hogy miért cipeltem ennyit, miért nem szóltam, hogy ennyit akarok vásárolni.
De az autóhoz akár százszor lemegy megnézni,lemosni,egyebek.
Mindehhez hozzátarozik, hogy itthonról dolgozik, egy héten egy napot van távol.
Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, csak néha kiborulok, ilyenkor megígéri, hogy többet segít, persze ez csak elmélet.Meg néha csodál, hogy mennyi energiám van,pl.este hétkor kalácstésztát dagasztani, hogy másnap reggel tudjanak kalácsot reggelizni(fincsi házit).
Ja és csodálkozik, hogy este 10-kor már nem akarok elkezdeni egy filmet, mert örülök, hogy élek-egyéb huncutságról nem is beszélek.
Persze még menjek hozzá és babusgassam is meg naponta x-szer.
Szóval amúgy minden nagyon jó,megnyerően tud hízelegni, csak segíteni nem.
Mindez nem azt jelenti, hogy nem szeretem és ő sem szeret, imádjuk egymást,csak úgy gondolja, hogy itthon vagyok egész nap, nekem ez a munkám, tehát természetes, hogy minden az én feladatom, hisz ő is dolgozik értünk.És néha én is úgy érzem, hogy az asszony feladata a lakás rendben tartása és minden egyéb+gyereknevelés(ez közös), de néha besokallok.Ráadásul utálok vasalni és mosogatni.
Na ennyit erről(ilyenkor mindig csak felhergelem magam).
Boncsi
mindent megcsinál-megcsinált, és nekem ez nagyon fontos, én úgy vagyok vele, hogy estére már belefáradok a gyereknevelésbe is, és minden másba is, de a leghálásabb akkor vagyok, ha Apa fogja a lányát, és foglalkozik vele. Ő ezt nagyon lelkesen meg is teszi, egyhetes kora óta fürdeti is, eteti, most már focizni és sakkozni tanítja (kétéves a leányzó 
