Szia JuditMex!
Persze, ez a lényeg. De nálunk semmi nem jött be, még az együttalvás sem. Nem hiszem, hogy ez a módszer rosszul hatna a gyerekre, hiszen nem az a lényege, hogy hagyod sírni, hanem az, hogy egyedül marad egy kicsit, de ha sír, ha nem sír, mindig benézel hozzá. Ezért a beléd vetett bizalmát nem veszíti el, söt, Borinál pont azt vettem észre, hogy már az első este észrevette, hogy úgyis bemegyek hozzá és várt szépen. A sírás ilyenkor általában tiltakozás, mert nem a megszokott módon kell elaludnia. De az, ahogy pl. Bori elaludt, nem volt túl normális. Végülis, ha fáradt valaki, elöbb-utóbb magától el kellene aludnia. Na, ez az, ami sehogysem ment Borinak. AKÁRMILYEN fáradt volt, nem volt képes a segítségem nélkül (cici, ringatás) elaludni. Én rontottam el, de ha továbbra is hagyom, lehet, hogy élete végéig szenved attól, hogy nem tud rendesen aludni. Ezt hívják alvászavarnak. Meg azt, hogy éjjel is minden alkalommal felébredt, ha egy kicsit felületesebben aludt. Pedig ilyenkor általában normális esetben fordulunk egyet, mormogunk, sóhajtozunk, megigazítjuk a párnánkat, és szinte teljesen öntudatlanul. Bori pedig teljesen éber lett ilyenkor, volt, hogy egy ilyen kelés után 1-2 órát is fenn volt, hiába volt mellettem, hiába adtam neki cicit, stb.
Az alvászavar sokkal rosszabb, mint az, ha egy héten keresztül cirkusz van az elalvás körül. A nagyobb gyerek már másképp csinálja, mondjuk, kijárkál az ágyból, hogy pisilni kell, kakilni kell, szomjas vagyok, stb. A kisebb a sírást használja, mert neki ez a kommunikációs eszköze. Meg a hányás. Viszont ha nem csináltam volna végig, fáradtabb lenne, nem tudna koncentrálni, a fejlődése lassulna, mind fizikailag, mind szellemileg. És ezt nem akartam. Azt akarom, hogy pihenjen, az alvás mindenkinek létszükséglete. Kell a szervezetnek, hogy feltöltödjön, hogy ellenálóbb legyen a napközbeni hatásokkal.
Azért ha belegondolsz, ez még mindig emberségesebb módszer, mint amikor anyuci kimegy a szobából és ha sír, nem megy be, mondván, majd abbahagyja... És lehet, hogy a gyerek télleg elalszik, csak mondjuk 1-2-3 óra magányos sírás után. Na, ez a gyerek veszíti el a bizalmát az anyjában, nem az, akihez bemennek, szólnak hozzá, megsimogatják a buksiját. Hiszen itt nem egyedül hagyod, hanem egy kis késleltetéssel válaszolsz a sírására. Ennyit még meg lehet engedni. Ha mondjuk napközben pisilned kell, és a gyerek egyedül maradva mindig sír, akkor nem mész ki, mert nem akarod, hogy ez rossz emlék legyen benne? Miért lenne ez rossz emlék? Itt nem órákról van szó, hanem EGYETLEN percröl, majd HÁROM percröl, stb. Azért ez röhejesen kevés idö. Szerintem. És egy kis türelembe még egy gyerek sem halt bele.
Nappali alvás. Elvileg a könyv ugyanezt a módszert ajánlja, de mi nem csináljuk nappal. Bori általában délelött alszik, ilyenkor én nem is vagyok itthon. Úgyhogy ilyenkor általában egy földre terített paplanon alszik. Eleinte az apjával. De ma már ha fáradt, odaviszi a maciját, a kutyusát, akikkel éjjel is alszik, "megágyaz" magának egy-két párnával, odaviszi a takaróját, elnyúlik, átöleli a kutyust és a macit, és elalszik magától. Féltem, hogy a nappali és éjszakai alvás különbsége esetleg be fog zavarni, de nem. Söt, úgy látom, hogy így még jobban elkülönült nála az éjszakai alvás a nappalitól. Nappal amúgy általában egyszer 2-3 órát alszik, mikor hogy. De van, hogy egyáltalán nem alszik el, ilyenkor viszont este hamarabb le kell tenni, mert hulla koki. Szerencsétlenségemre, a lányom örökölte a bagyolságomat, és a kevés alvásigényemet is, de ö még kevesebbet igényel, mint én. Ki érti ezt?
Kedves Mindenki! Most kaptam vissza a könyvemet, (Aludj jól), ha valakit érdekel, szívesen odaadom, fövesztés terhe mellett.
Puszi:
Dia