szia Anyakati,
én teljesen megértelek Téged is, és a Kislányodat is..én pontosan ilyen gyerek voltam, az anyám évekig bőgött miattam, és most a legnagyobb fiamtól szépen vissza is kapom az egészet
ő már majdnem hat éves, és nagyon kifinomult eszközei vannak a "bántásra", íme néhány példa:
-anya, vegyünk neked shine rúzst, hátha attól szebb leszel....habár, asszem úgyis mindegy..
- anya, nem iszom utánad, elkapom az öregséget, és a kövérséget
- anya, a zsuzsinak is van gyereke, mégis szép!
- szerintem, ha meghalsz, én nem leszek szomorú...talán két napig hiányozni fog a reggeli, de aztán úgyis találunk új anyukát....
- anya, bocs, de nem bírom a szagodat....
na, most képzeld el, egy ronda, öreg, büdös szörnyeteg vagyok a elsőszülöttem szemében...persze, ha baja van, azonnal megtalál, és félálomban még kedves is, de amúgy oszt egész nap
megoldás: NINCS!! hagyni kell, nem szabad megsértődni, és főleg haragudni rá...olyanok, mint az agresszív kismalac, és nem is növik ki igazán, csak halványulni fog a dolog...háromévesen "megaranyosodnak",
persze ők sem tudják, mi bajuk van az anyjukkal / a többi gyerekem kifejezetten kedvel
/ de semmiképpen NE erőltesd!! az én fiam imád velem főzni, és sétálni, ígyhát, ha akarok tőle valamit, főzünk, és sétálunk, olyankor szeret, amúgy meg hagyom, hadd duzzogjon a kicsike
sok sikert a méregzsákodhoz, ha vígasztal, felnőttként biztos fanyar humorú jópofa nőci lesz