Kiemelt témák

Sziasztok!

Kérlek, akinek van, ossza meg velem a véleményét, nyugodtan írjatok bármit, meg fogom köszönni!

A kislányom 2,5 éves nagy szopi-barát. A téli szünetben úgy éreztem, hogy az éjszakai szopikat megpróbálom leépíteni, mert nagyon megterhelő, hogy szeptember óta nappal dolgozom, éjjel hozzá kelek 2 óránként. (Már csak este, éjjel néhányszor és reggel szopizott.)

Ha hiszitek, ha nem, könnyen ment. Két alkalommal kérte éjjel a szopit, de szépen megvigasztaltam, hogy majd reggel szopizunk most aludni kell... Kb. 5 perc nyafi után beadta a derekát és elaludt. Szépen el is hagytuk az éjszakai és a reggeli szopikat, maradt az esti. Ezt nem volt szívem elvenni tőle, szerintem még belefér, hogy esténként összebújunk. Nagyon örültem, hogy ilyen érett nagy lányom van, átalussza az éjszakát, vidám továbbra is... de jött a múlt hét hétfő... Újra elindult a bölcsibe, és nagyon nem akar elválni tőlem. Sír, amikor elmegyek, akkor leül egy sarokba és szomorkodik. Aztán odamegy a gondozónénihez és követeli, hogy vegye az ölébe. Egyáltalán nem játszik, sír, és követeli a testi közelséget. Nem akar egyedül enni, azt mondja, hogy nem tud, kéri, hogy etessék meg, és csak a gondozónéni kezében van meg.

Mi a véleményetek? Lehet ez a szopi miatt? Hogyan segítenétek a gyerkőcötöknek, ha ilyen gondja lenne?

Köszönöm, ha időt szakítotok rám.

most találtam csak rá a kérdésedre, lehet h már nem is aktuális.
Szerintem nem a szopitól van, vannak ilyen gyerekek, h a gondozóknőket szeretik, az én lányom is ilyen (volt), sokat van az óvónénivel, tanítónénivel, és figyeli a többi gyereket, de néha (egyre gyakrabban) játszik a gyerekekkel is.