Sziasztok
Én választottam szülésznöt és anesteziologust is az orvosom mellé és egyik sem mondott árat. Nálam valóban a hálapénz az hálapénz volt. A hazamenetelem elött 1-2 nappal adtam oda, kivéve az anesztesnek, mert nem találtam ezért Ö 2 hónap múlva kapta meg. Meg is volt lepödve, mert már rég elfelejtette, bár szerintem eleve nem várta.
El sem tudnám képzelni, hogy a következö gyereket ne hármuknál szüljem. Nagyon jó csapat volt.
A korházi gyerekorvos viszont annál inkább várta a hálapénzt.
5. nap a csecsemöosztályon, a hazamenetelünk napja, már nagyon vártam, mert 2 hónapja bent voltam a kórházban.
Délelött megírták a zárójelentésemet, és a gyerekorvos megvizsgálta a babát. Azt mondták, hogy indulás elött szóljak, felöltöztetik a gyereket és mehetünk. Hát én szóltam is, hogy fél óra múlva jön értem a családom és mennénk. Ekkor kb. 11 óra lehetett. Azt mondta a csecsemös, hogy majd akkor szóljak, ha itt vannak, mert addig nem hívja fel a gyerekorvost. Én csodálkozva néztem rá. Gondoltam magamban -mi köze a családomhoz?- Mondtam, nyugodtan hívhatja most is, már elindultak és mennék. Finoman szólva elküldött a francba, majd 15 perc múlva megjelent a gyerekorvos aki szintén elég agresszív megjegyzéseket tett, hogy én minek sürgetem. Hát erröl szó sem volt, csak azt akartam, hogy ne a családomtól tegyék függövé a távozásom idöpontját. Csak úgy megjegyezném a boríték nálam volt, nem a család hozta
Persze ezek után nálam is maradt. Egyébként a gyerekorvosnak azért kellett visszajönni, hogy a gyerek kiskönyvébe beírjon még 3 adatot. (persze ezt is hibásan, mert 54 cm helyett 56 cm irt a születési hosszra, de ez már mellékes) Ez kb. 2 perc volt, vajon miért nem lehetett a vizsgálat után? Miért kellett ezért külön visszajönni?
Ami most következett az egyenesen felháborító volt. Azt mondta a csecsemös, hogy majd szól 10 perc múlva és akkor felöltöztetik a babát és kiadják, addig nyugodtan hagyjam ott. Hát én inkább bevittem magammal a baba-mama szobába és ott vártunk. Fél óra múlva visszamentem, hogy mehetünk-e. A válasz ekkor is az volt, hogy várjak. 1 óra múlva rákérdeztem, hogy mire kell várnom, hisz már csak a gyereket kell felöltöztetni. A válasz a következö volt: Ö nem öltöztetheti fel, mert nem szólnak bele egymás munkájába és az én babám a másik csecsemöshöz tartozik, ö meg nincs itt mert a szülészetre kellett mennie. (jó hogy nem azt mondta, hogy várjam meg mert át akarja venni a hálapénzét) Én azt hittem mindkettöjük munkája a "betegek" érdekét szolgálja. Tévedtem! Ezek után még mindig vártam, már nem is tudom összesen mennyit, csak azt, hogy szédelegtem az éhhségtöl, mivel már 3 óra volt és a család is egyre türelmetlenebb volt. Nem kaptam ebédet, mert délelött megkaptam a zárójelentést és már rég otthon kellett volna lennem. Ráadásul cukorterhes voltam. Ekkor már ordítva mentem vissza, hogy akár felöltöztetik a babát akár nem én most azonnal hazamegyek., és hogy remélem vállalják a felelösséget, ha bajom lesz abból, hogy nem ettem. Kb. 4 órát vártam összepakolva, felöltözve, miközben nagyon rosszul voltam, mindezt azért, hogy a csecsemösök megkapják a várt hálapénzüket. Hát egy nagy fityiszt kaptak.
Nekem a hálapénzzel az a bajom, hogy az is tartaná a markát, aki semmi pluszt nem tett érte és ez alatt nem a plusz mosolyra gondoltam, mert nem hiszem, hogy valaki ki tud kelni önmagából. Vagy kedves vagy nem ez nem pénzkérdés. Nekem az a lényeg, hogy korrekt legyen és öszinte és persze merjek töle kérdezni. Ahhoz az orvoshoz, aki munkaköri kötelességböl hálapénz nélkül nem tesz meg mindent a betegért, magán betegként sem mennék.
Miért ne fizetnék azért, hogy munkaidön kívül bejön, hogy ellásson, vagy a mobilján zavarom, amikor lehet, hogy épp a családjával ebédel stb.
Gabi
Nem értelek, ha nem voltál megelégedve a dokival (azaz nem voltál neki hálás), akkor miért adtál neki hálapénzt?
Idegen szavak szótára:
hálapénz = ingyenes szolgáltatásként járó kezelésért az orvosnak juttatott tiszteletdíj
Kedves Csákány Doktor úr!
Emlékszik rám?
Ha emlékszik nem tudja a fent emlitett kórházban van lehetöség külön szobára, ahova a férjem bejárhat bármikor, hogy segítsen lábadozni, mert nekem az az 5 nap egy rémálom volt. Nem szívesen ismételném meg ezt a kellemetlen élményt, viszont az orvosomhoz, szülésznömhöz és az aneszteshez ragaszkodom. Meg a kórház felszereltségével ill. tisztaságával is meg voltam elégedve. Arról nem beszélve, hogy a cukor miatt nem is nagyon válogathatok. A csecsemöosztály minden szempontból katasztrófális volt.
Jó lenne, ha nem csak 5-7-ig látogathatnának és bejöhetnének a szobámba.
MVica!
Én pl. a borítékba tettem egy fényképet is, ami a szülöszobán készült a babáról és írtam rá köszönetet.
A zsebbe dugdosozdi tényleg elég megalázó, én mindig a kezébe adom. Azt hiszem Ök ugyanugy zavarban lehetnek mint mi.
Kriszta