Sziasztok!
Köszönjük jól vagyunk.
Kende szopizik rendesen. Most már 100 alatt nem is akarja abbahagyni. Egy zabagép ez a kölyök. Nekem elég nehezen indult be a tejcsim, de most szerencsére van annyi, hogy elég egész napra neki. Kicsit fejni is tudok, így éjszaka 1-szer kapja a lefejt tejcsit.
Szüléstörténet:
Nálunk úgy indult, hogy már hetekkel a szülés előtt 1 ujjnyira nyitva voltam. A szülés hetében hétfőn voltam dokinál és mondta, hogy már 2 ujjnyi, de még hazaenged. (hazasírtam magam)
Ja és a lábam már ekkor elég vizes volt és a vérnyomim is kicsit magasabb volt a szokottnál.
Megbeszéltük a dokimmal, hogy szerdán 06.28-án megyek újra és csinálunk egy vérvételt.
Szóval az egész úgy indult, hogy szerda hajnalban már éjszaka 1/4 2-től kóvályogtam a lakásban, mint aki a helyét keresi. Fájásaim kb. óránként kettő volt. Nem is törődtem velük, mert korábban is volt már ilyen. Reggel szépen letusoltam és elindultunk vérvételre. A kocsiban már 10 perces fájásaim voltak. Bementünk a MÁV kórházba, mert nekem ott szoktak vért venni. Az aszisztens látta rajtam, hogy elég carul nézek ki. Mondtam neki, hogy fájdogál a hasam. Azonnal hívta az orvosom, aki azonnal átküldött a Schöfibe. Én persze tiltakoztam, hogy lehet, hogy csak jósló fájások, de a doki kiröhögött, hogy két ujjnyinál nincs már jósló fájás. Tehát átmentünk a másik kórházba. Természetesen mikor beértünk semmi bajom nem volt. A szülésznő megvizsgált és kaptam is a szobámat. Mire másodszorra vizsgáltak már 3 ujjnyira nyitva voltam. Ha jól emlékszem 10.40-kor az orvosom javaslatára burkot repesztettek. Na innentől kezdve erősödtek és sűrűsödtek a fájások. Közben az időérzékemet teljesen elveszettem. Mire a szülőszobára kerültem már 3-4 ujjnyira voltam és hát eléggé gyorsan jöttek a fájások. Az 5. ujjnyi nyílás nekem nagyon lassúnak tűnt, de akkor már mondtam, hogy adjanak valami fájdalomcsillapítót, mert nem bírom. Erre kiröhögtek, hogy már mindjárt kint lesz a baba, és nem kapok semmit. Ezt követően kaptam oxytocint, hogy a fájások ne álljanak le. Utána jöttek a tolófájások és hát nyomnom kellett. Az orvosom és a szülésznőm rengeteget segítettek. Mikor már kicsit kint volt a baba feje szépen leálltak a fájások. Így várni kellett a következő fájásra. Ekkor már mondtam a dokinak, hogy császározzon meg, vagy csináljon valamit, mert nagyon kész vagyok és nem tudom kitolni a babát. Erre megint kinevettek, hogy már látják a baba haját, így csak nyugi és várjam a fájást és nyomjak. Azt hittem sose jön az a fájás. Akkor már szó szerint vártam, a fájásra, mert már kint akartam tudni a babát. Így örültem, amikor újra jöttek és ki tudtam tolni a babót. Mikor kint volt azonnal felsírt és a mellkasomra tették. Olyan édes volt. Én meg csak öleltem őt és boldog voltam. Aztán elvitték, de hamar vissza is hozták.
Szegénykém üvöltött, mert iszonyat éhes lehetett, mert ugye reggel vérvételre éhgyomorra mentem, így még szegényke a reggelit sem kapta meg. Az apuka végig ott volt mellettem a szülés alatt és nekem iszonyatosan jó volt, hogy biztatott közben. Így utólag visszagondolva csodálatos volt az egész és bármikor újra csinálnám.
Ewa: szerintem ne izgulj és ne félj a szüléstől. Előre úgy sem tudod, hogy fog alakulni, csak fölöslegesen stresszeled magad! Próbálj relaxálni és sokat pihizni. Használd ki, hogy most még bármikor pihizhetsz
Utána már csak akkor pihizel mikor a babó úgy akarja
Kívánok neked ilyen gyors és mondhatni könnyű szülést.
Kitartást a nagy melegben. Sajna jövő héten is ilyen meleg lesz.
Cleo: hogy bírják a srácok a nagy meleget? Amúgy fiúk / lányok vagy 1-1 arány? Hogy hívják őket?
Megyek, mert a csöppség nem akar elaludni.
Puszi
Kisvirág