Sziasztok!
Köszi a hozzászólásokat és tanácsokat.....
Én folyamatosan próbálkozom, de nálunk eddig minden csődöt mondott.
Az én fiam nagyon hideg kifelé, tehát legtöbbször elutasit mindenfajta közeledést, értem itt az ölelést, puszit, stb... nagy ritkán hagyja, de akkoris én megölelem ő meg áll mint egy darab fa... mindig ilyen volt, egész picinek is, elhúzta a fejét, ha puszilni akartuk... nagyritkán volt akkoris, hogy hagyta magát.
Puszit a családtagoknak is úgy ad, hogy nem ad...
hanem tartja az arcát...
A leckénél való mellette ülés azért nem segit, mert csak azt hajtogatja, hogy anya ez mennyi lesz ha összeadom?? Tehát azt várja el, hogy megoldjam helyette, ami kizárt, mert nem az én leckém és neki kell tanulnia... és tudja a kis büdös, mert megoldja utána nagy nehezen, órákig tartó rábeszélés után... jah és le lettem szúrva az iskolában, hogy az én fiam mellett ott kell ülnie a tanárnőnek a napköziben, amig irja a leckét mert máshogy nem hajlandó, és legyek kedves leszokni róla itthon, hogy mellette ülök...
mert ez igy nem lesz jó...
de ha máshogy nem hajlandó????
Pár napja nálam is elszakadt a cérna, már hetek óta húzta az agyamat és az tette be a kiskaput, hogy bemászott a babakocsiba és ugrált....
kivittem a konyhába és levertem neki egy maflást... nem birtam tovább, hetek óta gyült bennem minden és ahányszor mondtam neki, pofon lesz a vége, a képembe röhögött és csinálta tovább... hát most nem mondtam, kapta... én nagyon ritkán ütök oda, mert nem vagyok hive a verésnek, de úgy látszik, ezt a pár hónapban egyszer odacsapok dolgot is mellőznöm kéne, mert valahogy mindig nagyon rosszul sül el... hát ez most még rosszabbul sült el és még én kerültem szar helyzetbe a gyerek előtt...
az asztalon a gyerek másik oldalán egy pohár volt és lefejelte, nem számitott a pofonra, a szemöldökénél kicsit meglátszik, az iskolában persze előadta, hogy én belevertem a fejét a pohárba, jövő héten pedig mehetek beszélgetésre a tanárnőkkel... csodás... még a végén a gyámügyeseket is rámhivják, hogy bántalmazom a gyereket...
legutoljára is, nem számitott rá, röhögött rajta, hogy kiabálok és közölte, úgysem csinálom meg soha amit mondasz, lendült a kezem... nem figyeltem, hogy kb. 5centire áll az ajtófélfától... az adta a másikat... nem látszott semmi... de ennyire szerencsétlen csak én lehetek...
Dia!
Napközis Attila... de mindig marad leckéje, nemtom, mit csinálnak ott 2-3 órában velük, de hogy leckét nem, az tuti...
Anna!
Én mindig meghallgatom, kivéve, ha este 10-kor jut eszébe, hogy elmesélje, melyik osztálytársa mit csinált a suliban... akkor valahogy nincs kedvem meghallgatni, mert tudom, reggel úgy kell kiverni őket az ágyból... Beszélgetni is szoktam vele, kivéve az előző időpontot...
Viszont ahányszor kérdezek valamit, egy mondatban válaszol majd odébbáll... mondván, ő játszik, rajzol, stb... és ha beszélek, nem tud koncentrálni...
Ajándék?? Már ez is megvolt, ezerszer... azóta nincs, amióta a fejemhez vágta egyszer, hogy én soha nem veszek neki semmit...
na ez az ami nem igaz! Valami kicsi édesség minden nap van a suliból-oviból hazafelé jövet.... vagy forró kakaó az automatából az iskolában (ez is azért, mert ő kérte)... aztán kiejtette a száján, hogy szeretne egy naplót, mindegy milyen, csak napló legyen, amibe irogathat... aznap délután megkapta... aztán este jött és közölte, hogy visszaadja, vigyem vissza a boltba és hozzak neki olyat, amin versenyautó van...
én sirógörcsöt kaptam...
az utolsó pénzemből vettem meg neki, hogy örüljön, erre visszaadja... majd kivittem és eltettem... másnap jött, hogy neki mégis kell... de nem köszönte meg, hogy kapott...
Szóval teljes a káosz...
A középsővel Barnussal nincs gond... az az utolsó szerencsétlen tejkaramellának is örül, ha kap, nem válogat, odajön szeretgetni, válaszol ha kérdezek, stb... bár ő még nem iskolás...
Na lelőttem magam...