Kedves Névtelen!
Alapvetõen egyet értek az elõttem szólókkal. annyit szeretnék hozzátenni, hogy a terhesség elsõ pár hete, hónapja egy nagyon bizonytalan lelki idõszak lehet bárki számára. Én kb 20 éves koromtól, bár még nagyon nem szerettem volna gyereket, biztos voltam benne, ha véletlenül összejönne, nem tudnám elvetetni. S ahogy telt az idõ egyre jobban megvetettem azokat, akik ilyen-olyan okkal vagy ürüggyel elvetetik a gyereket. Aztán késõbb pedig már szerettünk volna gyereket,a próbálkozás utáni harmadik hónapban jött össze, és rettenetesen vártam már hogy végre két csíkot mutasson az a fránya teszt, s nagyon boldog voltam, amikor végre pozitív lett(persze a férjem is). És ennek ellenére, hogy ennyire vártam a babát, és egyébként nem vagyok egy depressziós alkat, a kezdeti boldogság után, azért elég sokszor voltak az elsõ pár hétben depis gondolataim, pedig mégcsak nem is hánytam, csak kicsit émelyegtem, meg borzasztó fáradt voltam. Néha olyan hülye gondolataim voltak, hogy "megesz engem belülrõl" az a kis magzat. Nagyon sokszor eszembe jutott, hogy milyen nehéz lehet azoknak, akik nem akarták, vagy a férj nem akarja a gyereket. Azóta nem ítélem el azokat, akik el akarják vetetni, bár terészetesen azt gondolom, hogy én nem vetetném el semmiképp. Pár hét után megváltozott a hangulatom, és utána már imádtam terhes lenni. Az elsõ UH is nagy vízválasztó volt (nekem csak a 11. héten volt az elsõ), hihetetlen nagy élmény volt a babákat látni. Azóta azt nehezen tudom elképzelni, hogyha valaki már látta UH-n a babáját, az hogy tud megválni tõle.
Bocs, hogy ennyit írtam a lényeg az akart lenni, hogy még akkor is nehéz lehet lelkileg az elsõ néhány hét, ha teljes szívedbõl vártad már a lakót. Lehet, hogy tényleg jó lenne a pszichológus, ha olyan sok mindenen mentél keresztül, és esetleg amiatt nehezen fogadod a babát. Állítólag a Raffai féle kurzus is jó az ilyesmire, itt is volt szó róla a babaneten.
Ha lehet írd meg, hogy mi lett veletek, hogy vagytok!
Sára
Új privát üzeneted érkezett!
2002.04.13 20:18
Kedves Névtelen!
Nekem is "besikeredett" a babám, de mikor megtudtam, nagyon akartam, és most én vagyok a legboldogabb anya, hiszen volt rá okom: két abortusz a hátam mögött. Elmondhatom, hogy életem két legrosszabb és legszemetebb döntései voltak ezek, ami akkor és ott úgy tûnt, hogy milyen "simán" megoldja a "problémámát", az valójában számomra és mindkét kapcsolatomra nézve végzetes volt... Belegondolni is borzalmas. NE TEDD MEG!!! Én kipróbáltam és elmondhatom, hogy szinte be kéne tiltani, mert nem ez a megoldás. Én utólag nagyon sajnálom, hogy akkor nem volt még internet, nem találkoztam senkivel, aki azt mondta volna: "ez maga a csoda! Nem baj, ha még nem érted, várd ki a végét. Semmi tragédia nincs abban, ha valaki gyereket szül. Sõt, ez az élet legtermészetesebb dolga. Csak mi hisszük azt, hogy valami másról szól az élet (például magunkról), amiben zavarna a gyerek." Rám ez hatott volna. A probléma ott van, hogy a nõk soha egyetlen szót sem hallanak arról tanulmányaik/neveltetésük során, hogy mi fán terem a gyerekszülés, és egyáltalán nem foglalkozik senki azzal, hogy lelkileg felkészítse õket erre.
Tényleg bizonyos fokig önfeladás a gyerekvállalás, de ettõl még "nem áll meg az élet", lehet karriert is csinálni, ha ahhoz van kedved gyereknevelés helyett, hányan csinálják. Pl. Prokopp Dóra sem a négy gyereke mellett ül otthon. Vagy bármi mást, majd kialakul hova fér be az életedbe a gyerek. De mindez nem minõsít senkit arra nézve milyen anya.
A kezdeti depresszió vagy elutasítás sem ok arra, hogy elvetesd. Rengetegen vannak, akik elméletileg akarják a babát, de amikor TÉNYLEG ott van a hasukban, már nem csak örömet éreznek. Ez természetes, hiszen az addigi létformád valamilyen szinten felborul, már nem vagy tökéletesen szabad, a testedet is valaki használja rajtad kívül. Nekem ez a tudat volt nagyon sokszor elviselhetetlen, hogy a testemben van valaki. De a vége felé elmúlik.
Nekem az igazi összeomlásom a szülés UTÁN következett be, mert akkor vált valósággá az, mivel is jár ez, és nekem nem volt rózsaszín álom sem a szülésem sem az azt követõ hónapok. Hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy idegileg lekövessem az eseményeket, és ne boruljak ki mindentõl: alváshiány, nonstop készenlét, figyelem, nincs magamra egy percem sem, stb, stb. Most 1,5 éves a kislányom, de be kell valljam, 15 (!) hónaposan jött el az a pillanat, amikor megfelelõ anyának kezdtem érezni magam, és úgy éreztem felnõttem a feladathoz. Persze jártam fûhöz-fához, mert egyedül nem ment ennek a feldolgozása. Neked is ajánlom, mert megéri!
Szóval szerintem nem vagy "rossz alany" a szülésre, mert mi akik már túl vagyunk rajta sem vagyunk sokkal különbek, csak vannak akik nagyon jól titkolják.
Sok sikert a terhességedhez, és hidd el, hogy ettõl nem dõl össze a világ!
Emese
Nekem is "besikeredett" a babám, de mikor megtudtam, nagyon akartam, és most én vagyok a legboldogabb anya, hiszen volt rá okom: két abortusz a hátam mögött. Elmondhatom, hogy életem két legrosszabb és legszemetebb döntései voltak ezek, ami akkor és ott úgy tûnt, hogy milyen "simán" megoldja a "problémámát", az valójában számomra és mindkét kapcsolatomra nézve végzetes volt... Belegondolni is borzalmas. NE TEDD MEG!!! Én kipróbáltam és elmondhatom, hogy szinte be kéne tiltani, mert nem ez a megoldás. Én utólag nagyon sajnálom, hogy akkor nem volt még internet, nem találkoztam senkivel, aki azt mondta volna: "ez maga a csoda! Nem baj, ha még nem érted, várd ki a végét. Semmi tragédia nincs abban, ha valaki gyereket szül. Sõt, ez az élet legtermészetesebb dolga. Csak mi hisszük azt, hogy valami másról szól az élet (például magunkról), amiben zavarna a gyerek." Rám ez hatott volna. A probléma ott van, hogy a nõk soha egyetlen szót sem hallanak arról tanulmányaik/neveltetésük során, hogy mi fán terem a gyerekszülés, és egyáltalán nem foglalkozik senki azzal, hogy lelkileg felkészítse õket erre.
Tényleg bizonyos fokig önfeladás a gyerekvállalás, de ettõl még "nem áll meg az élet", lehet karriert is csinálni, ha ahhoz van kedved gyereknevelés helyett, hányan csinálják. Pl. Prokopp Dóra sem a négy gyereke mellett ül otthon. Vagy bármi mást, majd kialakul hova fér be az életedbe a gyerek. De mindez nem minõsít senkit arra nézve milyen anya.
A kezdeti depresszió vagy elutasítás sem ok arra, hogy elvetesd. Rengetegen vannak, akik elméletileg akarják a babát, de amikor TÉNYLEG ott van a hasukban, már nem csak örömet éreznek. Ez természetes, hiszen az addigi létformád valamilyen szinten felborul, már nem vagy tökéletesen szabad, a testedet is valaki használja rajtad kívül. Nekem ez a tudat volt nagyon sokszor elviselhetetlen, hogy a testemben van valaki. De a vége felé elmúlik.
Nekem az igazi összeomlásom a szülés UTÁN következett be, mert akkor vált valósággá az, mivel is jár ez, és nekem nem volt rózsaszín álom sem a szülésem sem az azt követõ hónapok. Hosszú hónapok kellettek ahhoz, hogy idegileg lekövessem az eseményeket, és ne boruljak ki mindentõl: alváshiány, nonstop készenlét, figyelem, nincs magamra egy percem sem, stb, stb. Most 1,5 éves a kislányom, de be kell valljam, 15 (!) hónaposan jött el az a pillanat, amikor megfelelõ anyának kezdtem érezni magam, és úgy éreztem felnõttem a feladathoz. Persze jártam fûhöz-fához, mert egyedül nem ment ennek a feldolgozása. Neked is ajánlom, mert megéri!
Szóval szerintem nem vagy "rossz alany" a szülésre, mert mi akik már túl vagyunk rajta sem vagyunk sokkal különbek, csak vannak akik nagyon jól titkolják.
Sok sikert a terhességedhez, és hidd el, hogy ettõl nem dõl össze a világ!
Emese
2002.04.14 22:35
Szia Emese, koszi a leveledet. Tudom, hogy meg a tervezett babanal is vannak ilyen "most mi lesz" gondolatok...tudod, fura, de en nem is a fizikai fajdalomtol (szules, nem alvas a kisbaba mellett) felek. Azt konnyen kezelem, hiszen tudom, hogy ezzel jar es kesz...nekem a lelki oldala a nehezebb. Mi lesz, ha nem orulok neki es ugy erzem, hogy megbantam, hogy megszulessen ? Tudom, hogy rettenetes ilyenekre gondolni, de nem tudok hazudni magamnak. Nagyon felek, hogy nem fog megvaltozni a velemenyem es nem akarom kesobb sem. Nem vagyok boldog a terhessegemmel...mindenki az, csak en nem. A ferjem repdes az oromtol, minden mondataban valamilyen modom bennevan a baba, minden terveben, minden almaban, minden tetteben...megorulok, hogy ilyen bolond vagyok ! A szivem megszakad, hogy ezt erzem...az eszemmel megkell tartanom a babat, de a szivem azt mondja, hogy nem akarom...Mar majdnem 8 hetes vagyok es nagyon jol viselem a terhesseget. Jol vagyok, semmi reggeli rosszullet, minden a regi...csak a lelkem es a szivem beteg...nem akarom elvetetni, mert O lett valamiert es felkellene vallalnom Ot, hiszen az enyem akar lenni...Nagyon felek, mi lesz most ?
2002.04.15 09:47
Kedves Névtelen!
Látom, azért már eljutottál odáig, hogy azt mondod, amit fenntebb írtál! Ez már jó jel. Szerintem keress fel egy pszichológust, aki segít neked, mert úgy érzem, nagyon mélyrõl jönnek ezek a lelki dilemmák!!!
És valószínû, hogy ez nem fog változni ám, néhány év múlva sem, ha nem lépsz ezügyben!
Olvasgass bele a Friss kismamák topicjába, Az elsõ napok, hetekbe, hátha kapsz egy "löketet". És nézz bele 1-2 profilba, ahol tüdérinél tündérebb babulekek néznek vissza a fényképekrõl.
Ha úgy döntesz, megtartod a babád, minél hamarabb keress fel egy terhességgel foglalkozó tanfolyamot. Ha pesti vagy nézd meg ezt az oldalt
[url=http://www.szules.info/golyatrening" TARGET="_top]Gólyatréning[/url]
És ha teheted 1-2 hét múlva menjetek el a pároddal egy 3D-s uh-t csináltatni.
"Hagy maradjak névtelen"
Látom, azért már eljutottál odáig, hogy azt mondod, amit fenntebb írtál! Ez már jó jel. Szerintem keress fel egy pszichológust, aki segít neked, mert úgy érzem, nagyon mélyrõl jönnek ezek a lelki dilemmák!!!
És valószínû, hogy ez nem fog változni ám, néhány év múlva sem, ha nem lépsz ezügyben!
Olvasgass bele a Friss kismamák topicjába, Az elsõ napok, hetekbe, hátha kapsz egy "löketet". És nézz bele 1-2 profilba, ahol tüdérinél tündérebb babulekek néznek vissza a fényképekrõl.
Ha úgy döntesz, megtartod a babád, minél hamarabb keress fel egy terhességgel foglalkozó tanfolyamot. Ha pesti vagy nézd meg ezt az oldalt
[url=http://www.szules.info/golyatrening" TARGET="_top]Gólyatréning[/url]
És ha teheted 1-2 hét múlva menjetek el a pároddal egy 3D-s uh-t csináltatni.
"Hagy maradjak névtelen"
2002.04.16 18:11
Szia Névtelen!
Igen,sokan járunk még ilyen cipõben.Te magad írtad le,hogy félsz saját magadtól,a gyermekedtõl,a jövõtõl.Ez a megoldás,amit te valószínüleg nem veszel észre,mert belülrõl máshogy látod a dolgokat...Vagyis nincs elég önbizalad,hogy képes vagy fölnevelni a picurt,képes vagy megteremteni számára a "jövõt".Kételkedsz magadban,(nem akarlak bántani egyáltalán,de lehet,még a férjedben is;ugyanis nekem nagyon ismerõs a mostani lelkiállapotod) - talán állandóan az jár tudatod mélyén,hogy inkább nem akarod ezt a babát.És miért?Mert nem bízol önmagadban.
Talán a gyermekkorodból adódik;talán belédnevelték,hogy te semmit nem tusz megcsinálni,úgy értem,jól csinálni
.Gondold végig,egyébként mennyire pozitív a gondolkodásod( az élet bármily területén).Talán máshol is jelentkezik ez a féle "magatartásmód".
Hinned kell önmagadban,igenis képes vagy kihordani,megszülni,fölnevelni a babádat/bocsánat:babátokat.Képesek vagytok ti ketten egy új életnek jövõt teremteni.
És ami nagyon fontos,összes gyermekkori traumád - bármi legyen is az- csak akkor fog megoldódni,és hangsúlyozom,hogy nagyon lassan,ha kellemes családi környezetet teremtesz magatoknak.nem utolsó sorban magadnak.persze,te pont ez ellen lázadsz most.Ezzel a magatartásoddal elutasítod a "szépet" ;esetleg olyan tudatalattival,hogy ha neked sem volt jó,akkor a gyermekednek se legyen vagy valami hasonló.Esetleg annyira hozzászoktál fiatal korodban az akkori nevelési módszerekhez,hogy a jó családi életet tudat alatt elutasítod.
Talán ha szembe nézel önmagaddal egy picit,akkor helyre tudod rakni a gondolataidat.Ne tagadd meg önmagadtól és párodtól a legnagyobb kincset,ami egy ember(két ember) számára adódhat az életben.
Igenis te is lehetsz boldog ember,csak annak kell érezned magad ezentúl.Ugyanis te leszel a világ egyik legboldogabb és legbüszkébb emberkéje,ha megszületik a picid...
Most maradok én is Névtelen(B).
Élvezd a terhességed,és gondolkodj el egy picit!Oké?
Igen,sokan járunk még ilyen cipõben.Te magad írtad le,hogy félsz saját magadtól,a gyermekedtõl,a jövõtõl.Ez a megoldás,amit te valószínüleg nem veszel észre,mert belülrõl máshogy látod a dolgokat...Vagyis nincs elég önbizalad,hogy képes vagy fölnevelni a picurt,képes vagy megteremteni számára a "jövõt".Kételkedsz magadban,(nem akarlak bántani egyáltalán,de lehet,még a férjedben is;ugyanis nekem nagyon ismerõs a mostani lelkiállapotod) - talán állandóan az jár tudatod mélyén,hogy inkább nem akarod ezt a babát.És miért?Mert nem bízol önmagadban.
Talán a gyermekkorodból adódik;talán belédnevelték,hogy te semmit nem tusz megcsinálni,úgy értem,jól csinálni
.Gondold végig,egyébként mennyire pozitív a gondolkodásod( az élet bármily területén).Talán máshol is jelentkezik ez a féle "magatartásmód".
Hinned kell önmagadban,igenis képes vagy kihordani,megszülni,fölnevelni a babádat/bocsánat:babátokat.Képesek vagytok ti ketten egy új életnek jövõt teremteni.
És ami nagyon fontos,összes gyermekkori traumád - bármi legyen is az- csak akkor fog megoldódni,és hangsúlyozom,hogy nagyon lassan,ha kellemes családi környezetet teremtesz magatoknak.nem utolsó sorban magadnak.persze,te pont ez ellen lázadsz most.Ezzel a magatartásoddal elutasítod a "szépet" ;esetleg olyan tudatalattival,hogy ha neked sem volt jó,akkor a gyermekednek se legyen vagy valami hasonló.Esetleg annyira hozzászoktál fiatal korodban az akkori nevelési módszerekhez,hogy a jó családi életet tudat alatt elutasítod.
Talán ha szembe nézel önmagaddal egy picit,akkor helyre tudod rakni a gondolataidat.Ne tagadd meg önmagadtól és párodtól a legnagyobb kincset,ami egy ember(két ember) számára adódhat az életben.
Igenis te is lehetsz boldog ember,csak annak kell érezned magad ezentúl.Ugyanis te leszel a világ egyik legboldogabb és legbüszkébb emberkéje,ha megszületik a picid...
Most maradok én is Névtelen(B).
Élvezd a terhességed,és gondolkodj el egy picit!Oké?
2002.05.13 19:18
Kedves Mindenki !
En vagyok az az "elveszett lelek", aki irt nektek a ketsegbeeseserol, babavaras ugyben !
Nem tudtam megtenni, keptelen voltam elvetetni...itt novekszik a hasamban, mar 13 hetes...en egyre jobban vagyok lelkileg, fizikailag pedig egy percig sem viselt meg a terhesseg elso harom honapja. A dokim szerint szerencses vagyok...remelem, hogy en is igy fogom erezni hamarosan !
Meg mindig nem hiszem el, hogy megfog szuletni es itt lesz velem...ez volt megirva nekem, nekunk...es foleg, NEKI !
Koszi minden kedves szot, sokat segitettetek !
Szeretettel udvozol: MI
En vagyok az az "elveszett lelek", aki irt nektek a ketsegbeeseserol, babavaras ugyben !
Nem tudtam megtenni, keptelen voltam elvetetni...itt novekszik a hasamban, mar 13 hetes...en egyre jobban vagyok lelkileg, fizikailag pedig egy percig sem viselt meg a terhesseg elso harom honapja. A dokim szerint szerencses vagyok...remelem, hogy en is igy fogom erezni hamarosan !
Meg mindig nem hiszem el, hogy megfog szuletni es itt lesz velem...ez volt megirva nekem, nekunk...es foleg, NEKI !
Koszi minden kedves szot, sokat segitettetek !
Szeretettel udvozol: MI
2002.05.14 05:30
Kedves MI!
Én is nagyon örülök, és hagy gratuláljak a döntésedhez. Biztos nagyon jó anyuka leszel! Addig pedig élvezd az életet a férjeddel, gyûjts sok energiát pihenéssel, és ha vmi bánt panaszold el nyugodtan, de az örömöd is osztd meg velünk nyugodtan! Így aztán gyorsan eltelik a maradék idõ, és már hármasban lesztek biztos nagyon-nagyon boldogok!
"Hagy maradjak névtelen"
Én is nagyon örülök, és hagy gratuláljak a döntésedhez. Biztos nagyon jó anyuka leszel! Addig pedig élvezd az életet a férjeddel, gyûjts sok energiát pihenéssel, és ha vmi bánt panaszold el nyugodtan, de az örömöd is osztd meg velünk nyugodtan! Így aztán gyorsan eltelik a maradék idõ, és már hármasban lesztek biztos nagyon-nagyon boldogok!
"Hagy maradjak névtelen"
2002.05.14 13:49
Kedves MI,
Én nem írtam itt eddig, de egyszerûen megdöbbentett az itteni beszélgetés, mert napra pontosan ugyanaz történt velem, ami Veled (azt leszámítva, hogy én nem feleség, csak élettárs vagyok és 27 éves), rendezett körülmények, mindenki örül, csak én vagyok bepánikolva stb. Csakhogy én nem mertem bevállalni, elmentem az abortuszra. Most lennék a 13. héten, ugyanúgy, ahogy Te. (az abortusz topicban leírtam már mindent).
De most, hogy elolvastam a beszélgetést, csak gratulálni tudok, és drukkolok, meg minden, hogy megtetted, amit én nem mertem. Szóval biztos vagyok benne, hogy jól döntöttél, és szerintem ez a döntés a terhesség okozta kételyeket csak tompítani fogja, vagy legalábbis örülnék, ha így lenne. Szóval kitartás, és nagyon bátor vagy!
Névtelen
ui: bárcsak a történeted a nyitóoldalon szerepelne, mert én is azt vettem észre, hogy a lelki "szarságokról" kevesebb szó esik, talán ezért van, hogy úgy tûnt, mintha egyedül lennél az ilyen érzésekkel. pedig nem.
Én nem írtam itt eddig, de egyszerûen megdöbbentett az itteni beszélgetés, mert napra pontosan ugyanaz történt velem, ami Veled (azt leszámítva, hogy én nem feleség, csak élettárs vagyok és 27 éves), rendezett körülmények, mindenki örül, csak én vagyok bepánikolva stb. Csakhogy én nem mertem bevállalni, elmentem az abortuszra. Most lennék a 13. héten, ugyanúgy, ahogy Te. (az abortusz topicban leírtam már mindent).
De most, hogy elolvastam a beszélgetést, csak gratulálni tudok, és drukkolok, meg minden, hogy megtetted, amit én nem mertem. Szóval biztos vagyok benne, hogy jól döntöttél, és szerintem ez a döntés a terhesség okozta kételyeket csak tompítani fogja, vagy legalábbis örülnék, ha így lenne. Szóval kitartás, és nagyon bátor vagy!
Névtelen
ui: bárcsak a történeted a nyitóoldalon szerepelne, mert én is azt vettem észre, hogy a lelki "szarságokról" kevesebb szó esik, talán ezért van, hogy úgy tûnt, mintha egyedül lennél az ilyen érzésekkel. pedig nem.
2002.05.16 21:32
Kedves MI!
Eddig nem írtam ebbe a topicba, de most úgy gondoltam megteszem.GRATULÁLOK!!! a döntésedhez!Nálunk a családban az unokabá
tyám felesége állt hasonló döntés elött és örömömre õ is hozzád hasonlóan döntött. Ha az ember már megszült egy gyereket, akkor ez a kérdés már többé nem kérdés, hacsak nem valami abszurd összeegyeztethetelen dolog szab gátat. Meg fogod látni, most még nem tudod, de tényleg kimondhatatlanul lehet szeretni õket.Az én kislányom 7 hónapos,(imádjuk,szeretjük,rajongunk érte) ezidõ alatt még soha nem merült fel a lemondás érzése, pedig már két télen nem mentünk síelni(terhesség,szülés)és lehetne sorolni, de ezeket nem éreztük lemondásnak egyszerûen nem azoknak a dolgoknak van ott az ideje és nem fogod tehernek érezni. Nem jelent problémát semmi, egyszerûen átrendezõdik az ember élete, de ez így jó, mert megérkezését követõen neked is az lesz a jó, ami neki. Nincs lemondás...egyszerûen sok minden más és alényeg, ha eddig jó volt az életed, akkor most tökéletes lesz. Iskolázott embernek mondhatom magam(két dipl.), de fel semmerül a karrier, mint lehetõség. Ha a gyerekeim (a második még csak tervben) már nagyok lesznek és nem lesz rám ekkora szükség, akkor még dolgozhatok és olyan karriert építhetek, amilyet csak akarok. De a gyerek a család a legfontosabb. Meglátod még nagyon hálás leszel a döntésedért, és majd a picit a kezedben tartva megkérdezed magadtól:Õt akartam elvetetni? Hátborzongató, hiszen imádni fogod az elsõ perctõl!
Jó babavárást, és sok boldogságot!Moncsúr
Eddig nem írtam ebbe a topicba, de most úgy gondoltam megteszem.GRATULÁLOK!!! a döntésedhez!Nálunk a családban az unokabá
tyám felesége állt hasonló döntés elött és örömömre õ is hozzád hasonlóan döntött. Ha az ember már megszült egy gyereket, akkor ez a kérdés már többé nem kérdés, hacsak nem valami abszurd összeegyeztethetelen dolog szab gátat. Meg fogod látni, most még nem tudod, de tényleg kimondhatatlanul lehet szeretni õket.Az én kislányom 7 hónapos,(imádjuk,szeretjük,rajongunk érte) ezidõ alatt még soha nem merült fel a lemondás érzése, pedig már két télen nem mentünk síelni(terhesség,szülés)és lehetne sorolni, de ezeket nem éreztük lemondásnak egyszerûen nem azoknak a dolgoknak van ott az ideje és nem fogod tehernek érezni. Nem jelent problémát semmi, egyszerûen átrendezõdik az ember élete, de ez így jó, mert megérkezését követõen neked is az lesz a jó, ami neki. Nincs lemondás...egyszerûen sok minden más és alényeg, ha eddig jó volt az életed, akkor most tökéletes lesz. Iskolázott embernek mondhatom magam(két dipl.), de fel semmerül a karrier, mint lehetõség. Ha a gyerekeim (a második még csak tervben) már nagyok lesznek és nem lesz rám ekkora szükség, akkor még dolgozhatok és olyan karriert építhetek, amilyet csak akarok. De a gyerek a család a legfontosabb. Meglátod még nagyon hálás leszel a döntésedért, és majd a picit a kezedben tartva megkérdezed magadtól:Õt akartam elvetetni? Hátborzongató, hiszen imádni fogod az elsõ perctõl!
Jó babavárást, és sok boldogságot!Moncsúr
2002.06.05 17:42
Sziasztok!
Ne haragudjatok, de én nem tudom megérteni azokat, akik úgy bánnak a gyerekeikkel, mint az a nõ a piacon, illetve aki undorodik a terhességtõl. Én több, mint 15 hónapig éltem abban a hitben, hogy meddõ vagyok, és a vége felé már könny szökött a szemembe, ha megláttam egy pocakos nõt, illetve egy kisbabát. Ezek után én voltam a világon a legboldogabb nõ, amikor megtudtam a labortesztbõl, hogy Ákimanó a pocakomban lakik. Ennél már csak akkor csordult jobban túl a szívem, amikor elõször megláttam azt a kisembert, akire már olyan régóta vágytam. Azóta is bearanyozza minden percemet, olyan imádnivaló, jókedélyû, barátságos kisbaba.
Nem is tudom, mi lett volna velem, ha a sors nem adja meg nekem ezt az örömöt, hogy ANYA lehessek.
HÁt ennyi!
Zsu
Aki a fórumon kívül akar nekem írni, a következõ címre megteheti: akinyusziful@freemail.hu
Sziasztok!
Ne haragudjatok, de én nem tudom megérteni azokat, akik úgy bánnak a gyerekeikkel, mint az a nõ a piacon, illetve aki undorodik a terhességtõl. Én több, mint 15 hónapig éltem abban a hitben, hogy meddõ vagyok, és a vége felé már könny szökött a szemembe, ha megláttam egy pocakos nõt, illetve egy kisbabát. Ezek után én voltam a világon a legboldogabb nõ, amikor megtudtam a labortesztbõl, hogy Ákimanó a pocakomban lakik. Ennél már csak akkor csordult jobban túl a szívem, amikor elõször megláttam azt a kisembert, akire már olyan régóta vágytam. Azóta is bearanyozza minden percemet, olyan imádnivaló, jókedélyû, barátságos kisbaba.
Nem is tudom, mi lett volna velem, ha a sors nem adja meg nekem ezt az örömöt, hogy ANYA lehessek.
HÁt ennyi!
Zsu
Aki a fórumon kívül akar nekem írni, a következõ címre megteheti: akinyusziful@freemail.hu
Sziasztok!
2002.06.06 08:33
Szia Zsu!
Viszonyitás kérdése persze. De attól még segithetünk annak aki igy érzi. Lehet hogy ha itt kap pár bátoritó szót, és nem lehülyézik, hanem megpróbálják megérteni a problémáját, és segiteni neki. Akkor talán pár hónap múlva õ is egy boldog anyuka lesz, aki idejön segiteni másoknak.
Zsunya
Viszonyitás kérdése persze. De attól még segithetünk annak aki igy érzi. Lehet hogy ha itt kap pár bátoritó szót, és nem lehülyézik, hanem megpróbálják megérteni a problémáját, és segiteni neki. Akkor talán pár hónap múlva õ is egy boldog anyuka lesz, aki idejön segiteni másoknak.
Zsunya
2002.06.06 11:32
Karthagónak !
"Minden anya – s minden apa is – megosztja a maga életét. Az anyák a testüket is megosztják a gyerekeikkel, ez azonban szinte semmi ahhoz képest, hogy mit adnak oda még azután az idejükbõl, erejükbõl, figyelmükbõl, álmukból, olvasásukból, pihenésükbõl, szabad mozgásukból, munkájukból, s nem utolsósorban anyagi javaikból. De nem azért, hogy feláldozzák önmagukat, hanem hogy megtalálják. Megosztják az életüket? Vagy kiteljesítik? A kettõ jobbára egybeesik. Aki ezt nem érti, semmit sem ért."
Az idézet Varga Domokos "Kölyökkóstolgató" címû könyvébõl való.
"Minden anya – s minden apa is – megosztja a maga életét. Az anyák a testüket is megosztják a gyerekeikkel, ez azonban szinte semmi ahhoz képest, hogy mit adnak oda még azután az idejükbõl, erejükbõl, figyelmükbõl, álmukból, olvasásukból, pihenésükbõl, szabad mozgásukból, munkájukból, s nem utolsósorban anyagi javaikból. De nem azért, hogy feláldozzák önmagukat, hanem hogy megtalálják. Megosztják az életüket? Vagy kiteljesítik? A kettõ jobbára egybeesik. Aki ezt nem érti, semmit sem ért."
Az idézet Varga Domokos "Kölyökkóstolgató" címû könyvébõl való.
2002.06.08 07:25
Milyen nagy igazsag, hogy egy no mindent megtenne azert, hogy gyermeke legyen...vagy, hogy ne !
Mindenki mas es mas, nem itelhetunk el senkit ismeretlenul !
Sajnalatos dolog a tervezetlen terhesseg, ha az anya nem tudja, vagy akarja felvallalni a gyermeket...csak remeljuk, hogy velunk sosem tortenik ez meg !
Mindenki mas es mas, nem itelhetunk el senkit ismeretlenul !
Sajnalatos dolog a tervezetlen terhesseg, ha az anya nem tudja, vagy akarja felvallalni a gyermeket...csak remeljuk, hogy velunk sosem tortenik ez meg !
2003.06.30 15:28
Helló!
Véletlenül keveredtem erre a topicra, és nem is tudom megállni szó nélkül.
A legproblémásabb dolog, hogy Khartago, nem írt vissza soha többet ide. De remélem olvassa a leveleket. Szerintem nagyon el lett riasztva innen. Szerintetek azért írt ide, hogy szinte majdnem mindenki lehordja, és mint valami féreg, úgy kezelje? Szerintem segítségre lett volna szüksége, hisz mi másért írt volna ide?
Neki valószínüleg nagyon rossz. És ezt ő is tudja, mert különben nem írt volna ide!
Minden esetre jó lenne ha olvasná a leveleket, mert akkor látná, hogy azért vannak olyan emberek akik ugyanezzel küzdenek, és azt is , hogy mindennek ellenére sikerül elfogadniuk a terhesség, és a baba gondolatát. Bizonyára tényleg van valami mélyen eltemetett borzalom benne, mert magától nem álmodik ilyeneket az ember, de ez nem azt jelenti, hogy gonosz.
Én egy kismama vagyok, és az én lelkem szomorúsága abban van, hogy félek, hogy elveszítem a babámat (mert már kettőt elveszítettem), de azt gondolom, hogy nincs jogunk elítélni senkit, a félelmei miatt. Ezeket a sorokat egy olyan ember írta aki az összes terhességét ki akarta hordani, csak nem sikerült, tehát a legjobban nekem kéne elítélnem Karthagot. Etért kérem , hogy mielőtt bárkit bántanánk előbb lássuk meg benne az embert aki fél, és aki bizonyára örülne, ha ő is úgy tudna viszonyulni az áldott állapothoz, és a szüléshez mint itt sokan akik bántották.
MI- nek nagyon gratulálok! :-))) Büszke lehet ez a topic, hogy ennyit segített egy ilyen nehéz érzésekkel küzködő embernek. MI! Nagyon jól döntöttél, és büszke lehetsz magadra! Meg látod a pici kárpótolni fog minden nehézségért, és biztosítani fog róla, hogy az életben talán soha nem hoztál ennél jobb döntést.
Szeretettel!
Véletlenül keveredtem erre a topicra, és nem is tudom megállni szó nélkül.
A legproblémásabb dolog, hogy Khartago, nem írt vissza soha többet ide. De remélem olvassa a leveleket. Szerintem nagyon el lett riasztva innen. Szerintetek azért írt ide, hogy szinte majdnem mindenki lehordja, és mint valami féreg, úgy kezelje? Szerintem segítségre lett volna szüksége, hisz mi másért írt volna ide?
Neki valószínüleg nagyon rossz. És ezt ő is tudja, mert különben nem írt volna ide!
Minden esetre jó lenne ha olvasná a leveleket, mert akkor látná, hogy azért vannak olyan emberek akik ugyanezzel küzdenek, és azt is , hogy mindennek ellenére sikerül elfogadniuk a terhesség, és a baba gondolatát. Bizonyára tényleg van valami mélyen eltemetett borzalom benne, mert magától nem álmodik ilyeneket az ember, de ez nem azt jelenti, hogy gonosz.
Én egy kismama vagyok, és az én lelkem szomorúsága abban van, hogy félek, hogy elveszítem a babámat (mert már kettőt elveszítettem), de azt gondolom, hogy nincs jogunk elítélni senkit, a félelmei miatt. Ezeket a sorokat egy olyan ember írta aki az összes terhességét ki akarta hordani, csak nem sikerült, tehát a legjobban nekem kéne elítélnem Karthagot. Etért kérem , hogy mielőtt bárkit bántanánk előbb lássuk meg benne az embert aki fél, és aki bizonyára örülne, ha ő is úgy tudna viszonyulni az áldott állapothoz, és a szüléshez mint itt sokan akik bántották.
MI- nek nagyon gratulálok! :-))) Büszke lehet ez a topic, hogy ennyit segített egy ilyen nehéz érzésekkel küzködő embernek. MI! Nagyon jól döntöttél, és büszke lehetsz magadra! Meg látod a pici kárpótolni fog minden nehézségért, és biztosítani fog róla, hogy az életben talán soha nem hoztál ennél jobb döntést.
Szeretettel!
2003.09.24 19:03
Sziasztok,
en is hasonlo problemavalk kuzdok, mint Karthago, csak kevesbe erosen. Rendezett korulmenyek, 27 eves ferjezett, es raadasul a ferjem nagyon szeretne mar babat. En meg felek tole, es nem is tetszenek az ujszulottek, valahogy neha csunyanak talalom oket:-( (Azert lattam mar szep kisbabat is:-) Tizenevesen mondtam eloszor, hogy en nem szulok, ha nagyon akarok gyereket, majd orokbefogadunk egyet. De ez nem normalis, es ezzel tisztaban vagyok. Eletem parja a legidealisabb, legturelmesebb, es szamomra a legmegbizhatobb szemely ezen a kerek vilagon, de en most meg felek. Aztan arra gondolok, hogy jo lenne, ha mar itt lenne korulottem harom gyerek, mert oreg vagyok mar szulni. Valaki azt irta Karthagonak biztos a szuletese korul voltak problemak, amit hipnozissal ki lehetne deriteni. Nos en vallalkoznek egy ilyen kideritesre, de nem tudom hova forduljak. Meg akarok valtozni, ezert olvasgatom a szulestorteneteket, ezt a forumot, de ha olvasom, csak ideges leszek tole. Ha tudtok olyan emberrol, aki tudna segiteni, akkor legyszives irjatok meg ide. Es ne haragudjatok, hogy nevtelen maradok.
nev nelkul iro
en is hasonlo problemavalk kuzdok, mint Karthago, csak kevesbe erosen. Rendezett korulmenyek, 27 eves ferjezett, es raadasul a ferjem nagyon szeretne mar babat. En meg felek tole, es nem is tetszenek az ujszulottek, valahogy neha csunyanak talalom oket:-( (Azert lattam mar szep kisbabat is:-) Tizenevesen mondtam eloszor, hogy en nem szulok, ha nagyon akarok gyereket, majd orokbefogadunk egyet. De ez nem normalis, es ezzel tisztaban vagyok. Eletem parja a legidealisabb, legturelmesebb, es szamomra a legmegbizhatobb szemely ezen a kerek vilagon, de en most meg felek. Aztan arra gondolok, hogy jo lenne, ha mar itt lenne korulottem harom gyerek, mert oreg vagyok mar szulni. Valaki azt irta Karthagonak biztos a szuletese korul voltak problemak, amit hipnozissal ki lehetne deriteni. Nos en vallalkoznek egy ilyen kideritesre, de nem tudom hova forduljak. Meg akarok valtozni, ezert olvasgatom a szulestorteneteket, ezt a forumot, de ha olvasom, csak ideges leszek tole. Ha tudtok olyan emberrol, aki tudna segiteni, akkor legyszives irjatok meg ide. Es ne haragudjatok, hogy nevtelen maradok.
nev nelkul iro
2003.09.25 06:52
Szia névtelen!
Szerintem egy kineziológius tudna neked segíteni.Bővebben a www.subrosa.hu oldalon találsz infókat.
Linato
Szerintem egy kineziológius tudna neked segíteni.Bővebben a www.subrosa.hu oldalon találsz infókat.
Linato
2003.09.25 15:15
Kedves Linato,
ha a tiedet megelozo hozzaszolasra valaszoltal, nekem, aki felek a szulestol, akkor ez megse nekem szol. Ezen az oldalon mindenfele csodatevo modszerrol olvashattam, talizmanrol, asztrologiarol, wellness-rol, es egyeb varazsszavakrol. En ezekben nem hiszek. Az is lehet, hogy valamit felreertettem a honlapon... en valami kezzel foghato segitseget keresek, ami nem esik a misztikum temakorebe. A hatar mondjuk a misztikum, es a kezzel foghato dolgok kozott nekem a hipnozis. Neha hiszek benne, neha nem. De vegulis hogy mashogy tudnek emlekezni a sajat szuletesem koruli tortenesekre, ha nem hipnozissal...
Udv,
nev nelkul iro
ha a tiedet megelozo hozzaszolasra valaszoltal, nekem, aki felek a szulestol, akkor ez megse nekem szol. Ezen az oldalon mindenfele csodatevo modszerrol olvashattam, talizmanrol, asztrologiarol, wellness-rol, es egyeb varazsszavakrol. En ezekben nem hiszek. Az is lehet, hogy valamit felreertettem a honlapon... en valami kezzel foghato segitseget keresek, ami nem esik a misztikum temakorebe. A hatar mondjuk a misztikum, es a kezzel foghato dolgok kozott nekem a hipnozis. Neha hiszek benne, neha nem. De vegulis hogy mashogy tudnek emlekezni a sajat szuletesem koruli tortenesekre, ha nem hipnozissal...
Udv,
nev nelkul iro
2003.09.25 18:11
Kedves név nélkül iró! Dr Raffai, esetleg?
Végülis az ő módszerének egyik legfontosabb célja, hogy az (jelen esetben jövendőbeli) anya simitsa el a saját születése körüli görcseit. Megértse és feldolgozza azokat az eseményeket.
Egyik barátnőm nemrég szült. És azért nem vállalt eddig gyereket, mert rettegett a szüléstől, és csak durvakezű nőgyógyászokkal találkozott eddig. Aztán talált kevésbé antipatikus nőgyógyászt, akinél láss csodát nem fájt egy sima kenetlevétel. Végül már terhesen került a kezébe a Raffai egyik könyve. És elgondolkozott a saját születése körülményein. Beszélgetett az anyukájával, és kiderült számára, hogy mi volt a görcs oka.
Nem állitom, hogy minden esetben ilyen szépen meg lehet oldani egyedül. De talán egy próbát megér. Aszem a Raffainál egy beszélgetés 5000Ft körül van. Maximum azt mondja, hogy nem tud segiteni, de legalább megpróbáltál egy lehetőséget.
Én magam is irtóztam a szüléstől. Nem is akartam gyereket. Aztán kezdett megváltozni a viszonyom magamhoz. Ekkor voltam 24. Volt egy pár hetes vetélésem, amit én úgy fogtam fel, hogy megtanit nem félni a terhességtől. Aztán rászántam magam. Most van egy 16 hónapos babám. És volt egy remek szülésem.
Szóval értem miről beszélsz. Meg lehet érteni, ha keresed az okokat. Az ezzel a csúnya, hogy ahogy a barátnőmnél is volt, nem mindig tudjuk, hogy mi történt a születésünk és a magzatkorunk idején az anyánkkal. Pedig ez a kulcs mondat sokszor ilyen szorongásoknál.
Kérlek ird meg ha döntésre jutottál, vagy elmentél egy ilyen beszélgetésre. Másnak is segithet, aki hasonló cipőben jár.
Zsunya
Végülis az ő módszerének egyik legfontosabb célja, hogy az (jelen esetben jövendőbeli) anya simitsa el a saját születése körüli görcseit. Megértse és feldolgozza azokat az eseményeket.
Egyik barátnőm nemrég szült. És azért nem vállalt eddig gyereket, mert rettegett a szüléstől, és csak durvakezű nőgyógyászokkal találkozott eddig. Aztán talált kevésbé antipatikus nőgyógyászt, akinél láss csodát nem fájt egy sima kenetlevétel. Végül már terhesen került a kezébe a Raffai egyik könyve. És elgondolkozott a saját születése körülményein. Beszélgetett az anyukájával, és kiderült számára, hogy mi volt a görcs oka.
Nem állitom, hogy minden esetben ilyen szépen meg lehet oldani egyedül. De talán egy próbát megér. Aszem a Raffainál egy beszélgetés 5000Ft körül van. Maximum azt mondja, hogy nem tud segiteni, de legalább megpróbáltál egy lehetőséget.
Én magam is irtóztam a szüléstől. Nem is akartam gyereket. Aztán kezdett megváltozni a viszonyom magamhoz. Ekkor voltam 24. Volt egy pár hetes vetélésem, amit én úgy fogtam fel, hogy megtanit nem félni a terhességtől. Aztán rászántam magam. Most van egy 16 hónapos babám. És volt egy remek szülésem.
Szóval értem miről beszélsz. Meg lehet érteni, ha keresed az okokat. Az ezzel a csúnya, hogy ahogy a barátnőmnél is volt, nem mindig tudjuk, hogy mi történt a születésünk és a magzatkorunk idején az anyánkkal. Pedig ez a kulcs mondat sokszor ilyen szorongásoknál.
Kérlek ird meg ha döntésre jutottál, vagy elmentél egy ilyen beszélgetésre. Másnak is segithet, aki hasonló cipőben jár.
Zsunya
2003.09.25 18:15
2003.09.25 18:34
Szia Névtelen!
Szerintem a hipnózis sokkal misztikusabb mint a kineziológia.A szüléstől szerintem mindenki tart illetve fél valamennyire.A kineziológiával épp úgy ki lehet deríteni a születés előtti,alatti problémákat.Izom teszttel.Nem kell hinni benne.Én sem hittem.Anyukám több mint tíz éve foglalkozik ezzel.Most már elismerem a munkáját.Több olyan nőnek segített már aki nem tudott teherbe esni,félt a terhességtől vagy úgy gondolta.Biztos a te problémádra is van megoldás.
Remélem egy kicsit tudtam segíteni.
Szerintem a hipnózis sokkal misztikusabb mint a kineziológia.A szüléstől szerintem mindenki tart illetve fél valamennyire.A kineziológiával épp úgy ki lehet deríteni a születés előtti,alatti problémákat.Izom teszttel.Nem kell hinni benne.Én sem hittem.Anyukám több mint tíz éve foglalkozik ezzel.Most már elismerem a munkáját.Több olyan nőnek segített már aki nem tudott teherbe esni,félt a terhességtől vagy úgy gondolta.Biztos a te problémádra is van megoldás.
Remélem egy kicsit tudtam segíteni.
2003.09.25 19:34
Sziasztok!
Linato, bocsanatot kell kerjek, valoszinuleg valamit felreertettem, mert amikor a talizmanhoz jutottam, abbahagytam az oldal olvasasat. Na majd akkor meg egyszer megnezem. Anyukaddal tudnek talalkozni (esetleg a belinkelt honlap az o honlapja)? Mennyibe kerul nala egy ilyen izom teszt?
Zsunya, koszi, irok egy e-mailt a doktornak, es meglatjuk. Anyukamnal nem sikerult semmit elernem, mert szerinte hamar megvoltam, es a szules faj, de ennel tobbet nem mond. Majd beszamolok, hatha tenyleg segit masnak is.
Koszi mindkettotoknek a gyors valaszokat!
nev nelkul iro
Linato, bocsanatot kell kerjek, valoszinuleg valamit felreertettem, mert amikor a talizmanhoz jutottam, abbahagytam az oldal olvasasat. Na majd akkor meg egyszer megnezem. Anyukaddal tudnek talalkozni (esetleg a belinkelt honlap az o honlapja)? Mennyibe kerul nala egy ilyen izom teszt?
Zsunya, koszi, irok egy e-mailt a doktornak, es meglatjuk. Anyukamnal nem sikerult semmit elernem, mert szerinte hamar megvoltam, es a szules faj, de ennel tobbet nem mond. Majd beszamolok, hatha tenyleg segit masnak is.
Koszi mindkettotoknek a gyors valaszokat!
nev nelkul iro
2004.12.31 11:50
Szeretettel Karthagonak..és Mindenkinek!
Mielőtt Anya lettem
Mielőtt Anya lettem
Főzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.
Nyugodtan telefonálhattam.
Mielőtt Anya lettem,
Addig aludtam amíg akartam
És nem izgultam milyen későn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.
Mielőtt Anya lettem,
Minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játekokban és
nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Mielőtt Anya lettem
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek e.
Nem gondoltam védőoltásokra.
Mielőtt Anya lettem
Nem hányt le senki
Nem lettem kakis
Nem köptek le
Nem rágcsáltak meg
Nem pisiltek le
Vagy nem csípkedtek meg pici ujjak sem.
Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
Gondolataimnak
Testemnek
Lelkemnek.
Végig aludtam az éjszakákat.
Mielőtt Anya lettem
Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa
Vagy beadja neki az injekciót.
Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam
Sosem váltam boldoggá egy egyszerû mosolyon.
Nem maradtam fenn késõ éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.
Mielőtt Anya lettem
Nem tartottam kezemben egy alvó bébit mert nem akartam letenni.
Sosem éreztem, hogy a szivem apró darabokra törik
Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.
Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.
Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.
Mielőtt Anya lettem
Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kivül van.
Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.
Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.
Nem tudtam, hogy valami oly pici
Olyan fontossá tehet.
Mielőtt Anya lettem
Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén
Minden 10 percben, hogy megnézzem minden rendben van e.
Sosem ismertem a melegséget
Az örömöt
A szeretetet
A szívfájdalmat
A csodát
Vagy az Anyaság elvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem.
Küld ezt el azoknak akik jó ANYUKAK vagy jó ANYUKAK lesznek egy nap!
Nagyon Boldog Új Esztendőt Kívánok! Szeretettel: Kitharone
Mielőtt Anya lettem
Mielőtt Anya lettem
Főzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.
Nyugodtan telefonálhattam.
Mielőtt Anya lettem,
Addig aludtam amíg akartam
És nem izgultam milyen későn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.
Mielőtt Anya lettem,
Minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játekokban és
nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Mielőtt Anya lettem
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek e.
Nem gondoltam védőoltásokra.
Mielőtt Anya lettem
Nem hányt le senki
Nem lettem kakis
Nem köptek le
Nem rágcsáltak meg
Nem pisiltek le
Vagy nem csípkedtek meg pici ujjak sem.
Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
Gondolataimnak
Testemnek
Lelkemnek.
Végig aludtam az éjszakákat.
Mielőtt Anya lettem
Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa
Vagy beadja neki az injekciót.
Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam
Sosem váltam boldoggá egy egyszerû mosolyon.
Nem maradtam fenn késõ éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.
Mielőtt Anya lettem
Nem tartottam kezemben egy alvó bébit mert nem akartam letenni.
Sosem éreztem, hogy a szivem apró darabokra törik
Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.
Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.
Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.
Mielőtt Anya lettem
Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kivül van.
Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.
Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.
Nem tudtam, hogy valami oly pici
Olyan fontossá tehet.
Mielőtt Anya lettem
Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén
Minden 10 percben, hogy megnézzem minden rendben van e.
Sosem ismertem a melegséget
Az örömöt
A szeretetet
A szívfájdalmat
A csodát
Vagy az Anyaság elvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem.
Küld ezt el azoknak akik jó ANYUKAK vagy jó ANYUKAK lesznek egy nap!
Nagyon Boldog Új Esztendőt Kívánok! Szeretettel: Kitharone
2008.02.10 23:26
Istenem, ha nem olvastam volna ezeket a leveleket, nem tudom mi lett volna.....
1 ho mulva lesz az esküvönk, 5 ho mulva jön az elsö baba.Kb 2 napja borultam ki h. nem tudom ezt elviselni.Persze elötte is ki voltam bukva a gyors tempon ( 2 honap volt adva h. megszervezzük az esküvöi ceremoniát ) de vhogy 2 napja van bennem h. nem akarom sem az esküvöt sem a babát. Életem szerelme a párom, mindig is öt akartam férjemül és most hogy itt van az alkalom én hisztizek hogy nekem ez nem megy, szegénykémnek azt mondogatom h. nem akarok hozzá menni és a gyerekét ha megszülöm viheti, mert nekem nem kellenek.
ö csak néz rám, és nagy szerencsémre megérti h. csak félek a sok változástol.
De nekem ez nem vigasz, én nem birom ezt..ugy érzem összeroppant.
Elmulik ugye?
Mindig is szerettem volna gyereket, föleg a páromtol és most meg nem akarom a babát megszülni sem? Hogy lehetek ilyen?
1 ho mulva lesz az esküvönk, 5 ho mulva jön az elsö baba.Kb 2 napja borultam ki h. nem tudom ezt elviselni.Persze elötte is ki voltam bukva a gyors tempon ( 2 honap volt adva h. megszervezzük az esküvöi ceremoniát ) de vhogy 2 napja van bennem h. nem akarom sem az esküvöt sem a babát. Életem szerelme a párom, mindig is öt akartam férjemül és most hogy itt van az alkalom én hisztizek hogy nekem ez nem megy, szegénykémnek azt mondogatom h. nem akarok hozzá menni és a gyerekét ha megszülöm viheti, mert nekem nem kellenek.
ö csak néz rám, és nagy szerencsémre megérti h. csak félek a sok változástol.
De nekem ez nem vigasz, én nem birom ezt..ugy érzem összeroppant.
Elmulik ugye?
Mindig is szerettem volna gyereket, föleg a páromtol és most meg nem akarom a babát megszülni sem? Hogy lehetek ilyen?
2008.02.17 18:55
miss lyna!
Szerintem teljesen természetes, hogy a felgyorsult események miatt telis-tele vagy kétségekkel. Nekem még sajnos nincs kisbabám, de sejtem, hogy mit érezhetsz.
Mindenek előtt azt tudnod kell, hogy a terhesség hónapjai alatt olyan hormonális változásokon mész keresztül ami szinte minden területen hat, és változást okoz az életedben. Valaki hisztissé válik, valaki teljesen depressziós lesz, stb... Most, hogy a rég áhított dolgok(házasság, baba) hirtelen valósággá válnak, megijedtél. Hidd el, hogy remekül meg fogod állni a helyed és nagyon boldog Anyuka leszel. Örülj annak,hogy a párod ennyire megértő veled! Ezek az érzések csak ideig, óráig uarlják majd a hétköznapjaidat. Két hónap alatt bőven meg lehet szervezni egy esküvőt (én is annyi idő alatt szervezetem meg a miénket), úgyhogy ne aggódj, minden menni fog a maga útján! Azok a változások amik előtt állsz, nagyszerű dolgok és visszatekintve úgy fogsz gondolni erre az időszakra, mint életed legboldogabb és legszebb időszakára.
Szóval fel a fejjel és ne félj! Mindent remekül fogsz csinálni!
Üdv: Znikusz
Szerintem teljesen természetes, hogy a felgyorsult események miatt telis-tele vagy kétségekkel. Nekem még sajnos nincs kisbabám, de sejtem, hogy mit érezhetsz.
Mindenek előtt azt tudnod kell, hogy a terhesség hónapjai alatt olyan hormonális változásokon mész keresztül ami szinte minden területen hat, és változást okoz az életedben. Valaki hisztissé válik, valaki teljesen depressziós lesz, stb... Most, hogy a rég áhított dolgok(házasság, baba) hirtelen valósággá válnak, megijedtél. Hidd el, hogy remekül meg fogod állni a helyed és nagyon boldog Anyuka leszel. Örülj annak,hogy a párod ennyire megértő veled! Ezek az érzések csak ideig, óráig uarlják majd a hétköznapjaidat. Két hónap alatt bőven meg lehet szervezni egy esküvőt (én is annyi idő alatt szervezetem meg a miénket), úgyhogy ne aggódj, minden menni fog a maga útján! Azok a változások amik előtt állsz, nagyszerű dolgok és visszatekintve úgy fogsz gondolni erre az időszakra, mint életed legboldogabb és legszebb időszakára.
Szóval fel a fejjel és ne félj! Mindent remekül fogsz csinálni!
Üdv: Znikusz
Társoldalunk kínálatából
Óriási a baj: Rohamosan romlik a bölcsődés, óvodás gyerekek nyelvi teljesítménye, figyelmeztet a magyar tudós!
Az óvodai szűréseket végző logopédusok egybehangzó véleménye az, hogy az... »
