Bogosz, több pszichológiakönyvben nem is anya-gyerek kapcsolat a neve ennek a legfőbb kötődésnek, hanem gondozó-gyerek kapcsolat. Ugyanis a gyerek számára nem az a legfontosabb, hogy ki szülte, hanem hogy ki látja el az első hónapokban, első évben, azán később is. Ha megnézed az örökbefogadók topikján, hogy ki kapott örökbe babát már újszülöttként, talán tudsz valamit írni a kevésbé spirituális, vagyis a gyakorlatibb megközelítésről is.
Elképzelhető, hogy találsz valahol olyat is, hogy apuka maradt otthon gyesen, anyuka meg folytatta a munkát (esetleg olyan családnál, ahol apuka munkanélküli volt eleve), és így a baba az apukához kötődik elsősorban. Angliában pont egy olyan családnál dolgoztam, ahol az első gyerek apukával volt otthon, mert apuka épp munka nélkül volt, anyuka viszont jól keresett. És csakugyan az apával volt gondozó-gyerek kapcsolata a nagyobbiknak. A kisebbnek viszont az anyjával, mert mire ő született, normalizálódott a család anyagi helyzete, így vele már anyuka volt otthon.
Tanítottam olyan gyereket is, aki egy nagycsaládba született bele, és mivel már nem bírták a sok gyereket, őt átadták a nagymamának. Neki egyértelműen a nagyanyjával volt gondozó-gyerek viszonya.
Egyébként a gyerek részéről szerintem a kiszolgáltatottság hozza létre ezt a kapcsolatot, az alapján választ, ki az, aki "minden jó forrása". Az anya részéről... Nos, az anyai altruizmus az már egész jó kérdés, erről sokan vitatkoznak. Hogy mennyire ösztönös. Hogy az örökbefogadó szülő ugyanazt érzi-e a gyerek iránt, mint az, aki saját gyereket nevel. Mert aki saját gyereket nevel, az fizikai vonzalmat is érez. Én például amíg nem volt saját gyerekem, addig ezt nem tudtam. Mikor ő megszületett, rájöttem, hogy ez a fizikai vonzódás segít áldozathozatal-érzés nélkül elviselni mondjuk azt, ha fájdalmat okoz például szoptatás közben, vagy ha a tenyerembe kakil, vagy ha lehány. Ugyanezt más anyuka az én gyerekemtől, illetve én a más gyerekétől nem viseljük ilyen jól. De ezt nem tudtam, míg nem volt egy sajátom. Hogy ez a fizikai vonzalom hogy alakul ki pl. örökbefogadás esetén, nem tudom. De hogy például ha elcserélt gyereket viszek haza, és nem tudok róla, akkor is kialakult volna, azt valószínűnek tartom, mert az számít, hogy én hogyan tudom a dolgot. Ha úgy, hogy ő volt a hasamban kilenc hónapig, ő volt a testem része, akkor őt tudom mindenével együtt elfogadni. És hogy mitől találja az anya a saját gyerekét a legszebbnek... Hát, ez is nagy kérdés. Azt sem hittem el, hogy így lesz, míg nem született meg, és annyi szép gyereket ismertem. Aztán meglett, és azóta nem ismerek nála szebbet. Pedig biztos van, de számomra az ő vonásai a legszebbek, tényleg. Az ő arca esik legjobban a szememnek.
Hú, nem sokat segítettem, de talán hogy a kérdést merről érdemes megközelíteni, ha a közhelyeket kerülni akarod, abban talán. Vagy nem. Na, mindegy, hátha segít valamit mégis.
Új privát üzeneted érkezett!
2004.02.27 10:55
Sziasztok!
Adrienn, köszönöm tanácsodat, megfogadom. Sokat segítettél, mert bár tudom, hogy van, hogy a gyermek édesapjához kötődik illetve ahhoz akivel több időt van együtt, de mint már korábban írtam gyakorlati megerősítés is kell a dolgozatomhoz. Sajnos még nem találtam ilyet, de nem adom fel, tovább kutatok.
Bogosz
Adrienn, köszönöm tanácsodat, megfogadom. Sokat segítettél, mert bár tudom, hogy van, hogy a gyermek édesapjához kötődik illetve ahhoz akivel több időt van együtt, de mint már korábban írtam gyakorlati megerősítés is kell a dolgozatomhoz. Sajnos még nem találtam ilyet, de nem adom fel, tovább kutatok.
Bogosz
2004.02.27 17:19
Szia Bogosz!
Remélem magkaptad a kérdőívet tőlem is, de igazából most olvasgattam bele a többibe is. A férjem öccsének a kisfia 9 éves volt mikor a szülei szétköltöztek és aztán el is váltak. A kisfiú a nagyszüleihez került, mert egyik szülő sem érezte felelősségének, hogy gondozzák a gyermeket, és a nagyi nem tudta nézni, hogy sokta van egyedül a gyermek. Ezért magához költöztette. Szerintem ezzel tette a legrosszabbat, mert a gyerekben ez úgy csapódhatott le, hogy szülőknek nem kell!!Ezt nem mondta ki sosem. A kisfiú minderre úgy reagált, hogy elkezdett nem enni illetve evett csak leginkább édességet és fogyott. Aztán evett, de csak pépesen fogadta el az ételt, amit a nagyi paszírozott és paszírozott... Végül én is bekapcsolódtam, mert ezt már rossz volt nézni és elkrültünk egy pszichológushoz, aki beszélgetett a kisfiúval és a szülőkkel, nagyszülőkkel. A történet mostani állása: nagyszülők nevelik, apa látogatja, anyához havonta egy-kétszer megy, eszik mindent és az iskolában is jobban teljesít. De most is úgy hiszem a legszorosabb kapcsolata az édesanyával van, őt feltétel nélkül elfogadja annak ellenére, amit tett. Mindenben követi őt, hangoztatja érveit, megállapításait. Amit Ő mond, azt nem lehet megkérdőjelezni. Furcsa de mintha elfelejtette volna ni mindent "köszönhet" az anyjának. Most hogy van saját gyermekem, bár előtte is megvetettem mindezért a sógornőmet. Nem azért mert elhagyta a családját, hanem azért, mert lemondott a fiáról és ezzel nem is tudta mekkora fájdalmat okozott. Én úgy látom az unokaöcsém életét ez a néhány év igencsak meghatározza, főleg a másokhoz való viszonyát, bizalmatlanságát. Megdöbbentő, hogy egy anya aki szíve alatt hordta ki a gyermekét, szülte meg fájdalmak között, hogy tudta ezt megtenni.
Zita
Remélem magkaptad a kérdőívet tőlem is, de igazából most olvasgattam bele a többibe is. A férjem öccsének a kisfia 9 éves volt mikor a szülei szétköltöztek és aztán el is váltak. A kisfiú a nagyszüleihez került, mert egyik szülő sem érezte felelősségének, hogy gondozzák a gyermeket, és a nagyi nem tudta nézni, hogy sokta van egyedül a gyermek. Ezért magához költöztette. Szerintem ezzel tette a legrosszabbat, mert a gyerekben ez úgy csapódhatott le, hogy szülőknek nem kell!!Ezt nem mondta ki sosem. A kisfiú minderre úgy reagált, hogy elkezdett nem enni illetve evett csak leginkább édességet és fogyott. Aztán evett, de csak pépesen fogadta el az ételt, amit a nagyi paszírozott és paszírozott... Végül én is bekapcsolódtam, mert ezt már rossz volt nézni és elkrültünk egy pszichológushoz, aki beszélgetett a kisfiúval és a szülőkkel, nagyszülőkkel. A történet mostani állása: nagyszülők nevelik, apa látogatja, anyához havonta egy-kétszer megy, eszik mindent és az iskolában is jobban teljesít. De most is úgy hiszem a legszorosabb kapcsolata az édesanyával van, őt feltétel nélkül elfogadja annak ellenére, amit tett. Mindenben követi őt, hangoztatja érveit, megállapításait. Amit Ő mond, azt nem lehet megkérdőjelezni. Furcsa de mintha elfelejtette volna ni mindent "köszönhet" az anyjának. Most hogy van saját gyermekem, bár előtte is megvetettem mindezért a sógornőmet. Nem azért mert elhagyta a családját, hanem azért, mert lemondott a fiáról és ezzel nem is tudta mekkora fájdalmat okozott. Én úgy látom az unokaöcsém életét ez a néhány év igencsak meghatározza, főleg a másokhoz való viszonyát, bizalmatlanságát. Megdöbbentő, hogy egy anya aki szíve alatt hordta ki a gyermekét, szülte meg fájdalmak között, hogy tudta ezt megtenni.
Zita
2004.02.27 21:33
Sziasztok!
Akkor én is írok valamit örökbefogadóként. mi újszülötteket fogadtunk örökbe, két fiunk van, 4 és 2 évesek. Hogy mitől alakul ki, nem tudom, illetve tankönyvi válaszokat tudnék csak idézni, azt meg minek.
mIndenesetre nagyon rá tudok hangolódni a gyerekeimre. Az, hoyg a legkisebb neszre felébredtem az első pillanattól kezdve, az szinte természetes. viszont a nagyobbi fiam kb. 9 h-10 hónapos lehetett, amikor azt álmodtam (amúgy nagyon ritkán emlékszem az álmaimra), ohyg magas láza van a kicsinek. Fel is ébredtem az álomra. Néhány perc múlva felsírt Attila, és közel40 fokos láza volt. Pedig este még semmi baja nem volt, nem is volt beteg előtte soha. És mégis. Azóta is csodálkozom ezen...vagyis nem is csodálkozom. Hiszen természetesnek érzem.
Bogosz! Ha esetleg van kérdésed az örökbefogadó helyzettel kapcsolatban, írj a címemre (ha a nevemre kattintasz, előjön a profilom, és ott benne van a címeem).Szívesen válaszolok esetleges kérdéseidre.
ZSuzsa
Akkor én is írok valamit örökbefogadóként. mi újszülötteket fogadtunk örökbe, két fiunk van, 4 és 2 évesek. Hogy mitől alakul ki, nem tudom, illetve tankönyvi válaszokat tudnék csak idézni, azt meg minek.
mIndenesetre nagyon rá tudok hangolódni a gyerekeimre. Az, hoyg a legkisebb neszre felébredtem az első pillanattól kezdve, az szinte természetes. viszont a nagyobbi fiam kb. 9 h-10 hónapos lehetett, amikor azt álmodtam (amúgy nagyon ritkán emlékszem az álmaimra), ohyg magas láza van a kicsinek. Fel is ébredtem az álomra. Néhány perc múlva felsírt Attila, és közel40 fokos láza volt. Pedig este még semmi baja nem volt, nem is volt beteg előtte soha. És mégis. Azóta is csodálkozom ezen...vagyis nem is csodálkozom. Hiszen természetesnek érzem. Bogosz! Ha esetleg van kérdésed az örökbefogadó helyzettel kapcsolatban, írj a címemre (ha a nevemre kattintasz, előjön a profilom, és ott benne van a címeem).Szívesen válaszolok esetleges kérdéseidre.
ZSuzsa
2004.02.27 21:37
Sziasztok!
Kobudo köszönöm megkaptam a leveledet!
DZita köszönöm a válaszaidat, és a nyíltságodat.
Igazán megdöbbentő amit írtál. Így mutatkozikk meg az igazi szeretet nagysága, hogy a gyermek mindazok után amit a szüleivel átélt mégis, nélkülözhetetlennek tartja édesanyja szeretetét. Csodálatos dolog, hogy sem a nagyszülei sem pedig te nem hagytad, hogy a szülők makacssága győzzön. Tiszta szívből kívánom, hogy rendeződjenek a dolgok.
Bogosz
Kobudo köszönöm megkaptam a leveledet!
DZita köszönöm a válaszaidat, és a nyíltságodat.
Igazán megdöbbentő amit írtál. Így mutatkozikk meg az igazi szeretet nagysága, hogy a gyermek mindazok után amit a szüleivel átélt mégis, nélkülözhetetlennek tartja édesanyja szeretetét. Csodálatos dolog, hogy sem a nagyszülei sem pedig te nem hagytad, hogy a szülők makacssága győzzön. Tiszta szívből kívánom, hogy rendeződjenek a dolgok.
Bogosz
2004.02.29 09:51
Sziasztok!
Igazán röstellem magamat, mert már így is annyi segítséget kaptam tőletek és olyan kedvesek vagytok hozzám mindnyájan. Éppen ezért is írom úgy, hogy köszönöm annak aki válaszol, de nem akarok fontoskodni. A tanáromnál voltam konzultáción és úgy tűnik elég tudományosra kell vennem a szakdolgozatomat. Éppen ezért az összesítésnél életkor és végzettség alapján kell felosztanom. Tényleg nem arról van szó, hogy bármelyikötöknek a jóindulatát ki szeretném használni, de fontos lenne, hogy megadjátok...
Előre is köszönöm további segítségeteket!
Sziasztok: Bogosz
Igazán röstellem magamat, mert már így is annyi segítséget kaptam tőletek és olyan kedvesek vagytok hozzám mindnyájan. Éppen ezért is írom úgy, hogy köszönöm annak aki válaszol, de nem akarok fontoskodni. A tanáromnál voltam konzultáción és úgy tűnik elég tudományosra kell vennem a szakdolgozatomat. Éppen ezért az összesítésnél életkor és végzettség alapján kell felosztanom. Tényleg nem arról van szó, hogy bármelyikötöknek a jóindulatát ki szeretném használni, de fontos lenne, hogy megadjátok...
Előre is köszönöm további segítségeteket!
Sziasztok: Bogosz
2014.05.14 18:36
Sziasztok! Bár nem biztos h ide tartozna amit kérdeznek vagy útbaigazítást kérnek ... Az érdekelne mennyire fontos a baba előtt elmenni orvoshoz es érdemes- e a genetikai vizsgálatot elvégezni meg ehhez hasonlókat .... Mi a parommal szeretnénk gyermekeket lassan de nagyon nemtudom megbeszélni az ehhez hasonló kerdeseimet mert az anyukaink azt hinnék h azonnal akarnánk 
Társoldalunk kínálatából
„Az anyák elmondják, mire volna szükségük, de nem hallottam még arról, hogy ez bárkit érdekelt volna” – Interjú Murinai Angéla íróval
Murinai Angéla Németországban élő magyar író, blogger, kreatívírás-oktató,... »
