Egész jó kis cikk:
http://stagecafe.freeweb.hu/redstation/page15.html AZ ALKOHOL TÖRTÉNETE
..., pedig az alkoholnak komoly kultúrtörténete van. Sok-sok könyvet írtak már az italozási szokások változásáról, az ital kultúrájáról. Mi itt most mégis inkább a praktikumból kiindulva próbáljuk röviden áttekinteni az alkohol történetét. Hisz sok ezer évvel ezelõtt az emberek gyakorlati okok miatt kezdtek el alkoholos italokat készíteni.
A borkészítés elsõként a folyami kultúrákban terjedt el. Már az egyiptomiak is ismerték, mert tudták, hogy a szõlõlé hamar megromlik, de az erjesztett lé - a bor - sokáig eláll. Jól jött nekik a bor azért is, mert a Nílus piszkos vize sok, veszélyes fertõzés forrása volt.
Persze, a kezdeti okokat követve (hatása ismeretében) a borivás jellege gyorsan megváltozott. Késõbb már elsõsorban vallási, kultikus célokra használták Egyiptomtól egészen az ókori görögökig. De a katolikus egyházban is központi szerepe volt - és van ma is - a bornak. A középkori kolostorok tevékenységéhez szorosan hozzá tartozott a szõlõmûvelés és borászat, és a kísérletezõ kedvû barátoknak köszönhetjük a pezsgõ elõállításának receptjét is. A sör sem a közelmúlt vívmányai közé tartozik. Az emberek évezredekkel ezelõtt megtanulták, miként lehet a gabonamagvak vagy a gumós növények keményítõjét cukorrá lebontani (hasítani), majd élesztõvel alkohollá erjeszteni. Az i. e.1550-bõl származó Ebers-papirusz tanúsága szerint az akkori emberek már több sörfajtát ismertek, és pontos el?írások szabták meg azok orvosi használatát. Az északi germán népek árpából és búzából fõzték (mézzel és áfonyával ízesített) söritalukat, amit „mét"-nek neveztek. A sörkészítés ma is inkább a tõlünk északabbra lévõ országokra jellemzõ. Az ír, a belga, a bajor, a cseh sörök közismertek szinte az egész világon.
A tömény szesz lepárlása, a desztillálás sem korunk találmánya. A lepárlást valószínûleg az arabok használták elõször a jelentõs mennyiségû szeszt tartalmazó italok, elsõsorban gyümölcspárlatok készítésére. Európában a XV. sz.-ban honosodott meg a pálinkafõzés. Az ekkori idõbõl származik az alkoholnak ma is használatos gyógyszertári elnevezése, a „spiritus vini", ami szó szerint a bor lelkét jelenti. Hívták ekkoriban a pálinkát „Aqua vitae"-nek, az élet vizének is. Ezt a nevet a pestisjárványok idején kapta, mert az emberek úgy vélték, hogy a tömény szesz védelmet nyújt a járványokkal szemben. (Bár ez a szemlélet régen megdõlt, sok helyütt még ma is dívik az ún. „kalapkúra", ami nem más, mint a röviditalok alkalmazása a nátha és általában a hûléses betegségek gyógyítására.)
AZ ALKOHOL ÚTJA A SZERVEZETBEN, KIVÁLASZTÁS
Az alkoholt általában szájon át fogyasztják (megisszák). Útja a szervezetben sematikusan így néz ki: száj - garat - nyelõcsõ - gyomor - vékonybél - véráram - máj, agy. Az alkoholt, az ételekkel ellentétben, nem emésztjük meg a gyomorban és a vékonybélben. Mikor az alkohol eléri a gyomrot, egy része változatlan formában átmegy a gyomor sejtjein keresztül és bekerül a véráramba. A maradék a vékonybélbe kerül, és onnan a véráramba. Az alkohol hatással lehet a torkot és a gyomrot bélelõ szövetekre. Még kis mennyiségben is gyomorsav kiválasztására ingerli a gyomrot, éhségérzetet keltve ezzel. Iváskor a gyomorban levõ étel mennyisége befolyásolja az alkohol hatását. Ha az alkoholfogyasztás elõtt (vagy alatt) sokat eszünk, az lassítja az alkohol felszívódásának sebességét (a vérbe jutó alkohol mennyisége nem változik meg, csak a felszívódás megy végbe lassabban). A zsíros ételek, a fehérjékkel együtt - mint például a tej és a sajt - képesek megvédeni az alkoholfogyasztót attól, hogy gyorsan berúgjon. A megivott alkohol mennyisége és az adagok gyakorisága határozza meg a mérgezés mértékét. A lassú és kis adagokban történõ ivás idõt enged a májnak, hogy sokkal hatékonyabban oxidálja az alkoholt, mint gyors ivás esetén. Az eredmény: kisebb mértékû mérgezés. A felszívódást követõen a drog viszonylag egyenletesen eloszlik a testfolyadékokban (a test vízterében), könnyedén bejut az agyba, és terhes nõknél a méhlepényen át, a magzatba is. Mivel a vér alkoholszintje nemcsak a felszívódott mennyiségtõl, hanem a fogyasztó vízterének nagyságától is függ (nagyobb víztérben jobban eloszlik az alkohol), ezért a sovány (kisebb súlyú) emberek általában jobban megérzik az ital hatását.
Az alkoholt ezután le kell bontania a májnak szén-dioxidra és vízre, mielõtt elhagyhatná a testet. A testbe kerülõ alkoholnak kb. 95%-a a májban zajló oxidáció során bomlik le. A maradék 5% változatlan formában ürül ki - más bomlástermékekkel együtt - a vizeletben és a kilélegzett levegõben. A máj egyszerre csak kevés alkoholt képes lebontani. Egy alkoholhoz hozzá nem szokott, átlagos felnõtt szervezete óránként kb. 10 gramm etanolt képes lebontani. Ez azt jelenti, hogy egy deci 40%-os pálinka (31,6 gramm alkohol) lebontásához kb. 3 óra szükséges. A fennmaradó mennyiség addig kering a vérben, amíg a máj képes lesz lebontani. Egyes szerek meggyorsítják az etanol kiürülését (szõlõcukor, inzulin, csúcshatású vízhajtók, pl. Furosemid), mások gátolják a lebomlását (pl. disulfiram). A disulfiram hatására a bomlási folyamat megáll az acetaldehidnél, és acetaldehid-mérgezés lép fel (a szert alkoholelvonásnál is használják: ha a beteg ráiszik, akkor rosszul lesz, legrosszabb esetben meg is halhat!). Ugyanez a hatása egyes gombaölõ növényvédõ szereknek, pl. a ditiokarbamátoknak és rokonaiknak (Antracol, Dithane, Zineb). Aki ilyen szerrel kerül kapcsolatba (pl. permetezett növények közé kell mennie vagy maga permetez), az jól teszi, ha a munka elõtt, alatt és után egy ideig (kb. fél napig) tartózkodik az alkoholfogyasztástól. Az alkoholos italok foka szintén befolyásolja a testre gyakorolt hatást. Az „alkoholfok" az ital alkoholkoncentrációját jelzi. Minél magasabb egy ital alkoholfoka, nyilván annál nagyobb mérgezõ hatást fog kifejteni.
A szervezetben lévõ alkohol mennyiségét a véralkoholszint jellemzi. Ezt az értéket ezrelékben adják meg. A levett vér alkoholszintje gázkromatográfiás mérésekkel igen pontosan megállapítható. A véralkoholszinttel szokták meghatározni a mérgezés mértékét. A vér alkoholszintje egyenesen arányos a kilélegzett levegõ alkoholtartalmával: ezt mérik a rendõrök különféle szondák segítségével.
A hatályos jogszabályok szerint Magyarországon nem vezethet autót az, akinek bármilyen kis százalékban is van alkohol a vérében. Vagyis nincs megengedett véralkoholszint a gépjármû- közlekedésben. Az alábbi táblázat a különbözõ véralkoholszint-értékek hatásait mutatja be:
0,01 - 0,02% nem okoz semmilyen hatást az emberre. 0,03 - 0,10% könnyûségérzést, örömöt, boldogságot, szédülést okozhat.
0,10 - 0,15% zavart lesz a mozgás, gyengül a látás, a hallás.
0,20% kifejezett részegség: nehéz a beszéd és a járás.
0,40% kómát okoz.
AZ ALKOHOL HATÁSA AZ IDEGRENDSZERRE
Az alkoholisták többsége valamilyen konfliktushelyzet (munkahelyi, családi, szociális probléma stb.) elől menekül a szeszes italhoz, vagy rossz példa nyomán válik rendszeres alkoholfogyasztóvá. A betegek szégyellik bevallani (önmagukat is ámítva) problémájukat, és sok esetben ezért nem fordulnak orvoshoz. le kell szögeznünk, hogy az alkoholizmus nem azonos a részegséggel! Az is lehet alkoholista, akit sosem látunk részegen!
Az alkoholizmusnak egységesen elfogadott definíciója ma még nem ismeretes, bár számos helyen használják a köznyelvi gyakorlatban és az orvosi terminológiákban. Az alkoholistát jellemzi a napi, heti nagymértékű ivás, melynek következtében testilelki elváltozások alakulnak ki a mértéktelen iszákosban, aki képtelen abbahagyni az alkohol fogyasztását. leszokási próbálkozások esetén sóvárgást, késztetést érez az ital iránt. Ha napokig nem jut italhoz, megvonási tünetek alakulnak ki a szervezetében. Ha mégis rászabadul az alkoholos italokra, napokon át képes inni, csakhogy ezektől a kellemetlen tünetektől megszabaduljon. Az alkoholfogyasztást mindenek elé helyezi. Alkoholfogyasztók vizsgálata során beigazolódott, hogy azok idegrendszere súlyos mértékben károsodik, pusztul és ez a folyamat - az agyidegsejtek pusztulása, irreverzibilis - megfordíthatatlan! A kisagyi állományban keletkezett sejtelhalások következtében egyensúlyzavar alakul ki. Széles terpeszben totyogva jár a beteg. Szédülést érez, kapaszkodni kénytelen. A nagyagy sejtjeinek pusztulása feledékenységhez vezethet. A beteg önmagát, környezetét elhanyagolja, munkáját képtelen ellátni, térben, időben tájékozatlanná, zavarttá válik. Károsodnak a finom, periférián elhelyezkedő idegsejtek is. A kéz ügyetlenné válik, a finom mozgások összerendezetlenek lesznek, finom, majd durva remegés alakul ki, főleg a felső végtagokon. Súlyosabb formában izomgyengeség, járásképtelenség alakulhat ki. A betegek sorvadnak az elégtelen táplálékfelvétel, a B-vitamin hiány miatt. Fokozatosan károsodik a máj működése is. A máj a ránehezedő alkoholos termelés miatt egyre kevésbé tudja ellátni méregtelenítő feladatát. Képtelenné válik olyan fehérjék termelésére, melyek a vér alvadásában játszanak fontos szerepet. Ennek következményeként vérzékenység léphet fel. A csetlőbotló, alkoholtól befolyásolt ember gyakori traumája a koponyasérülés és a következményes agyvérzés, mely életet veszélyeztető állapot.
Gyakori panasz az idült alkoholfogyasztónak a kettős látás, az egyensúlyzavar, a feledékenység. Meghatározott irányba nézve a beteg kettőt lát, de egyik szemét becsukva ez a jelenség megszűnik. Ilyenkor a szemmozgató izmos idegi központja
károsodását láthatjuk a páciensen. Az egyensúlyozás szabályozása oly súlyos károsodást szenvedhet, hogy a beteg képtelen megállni, eldől, néha ülni is alig tud. Emlékező képessége a rövid távú történéseket illetően erősen hiányossá válik, konfabulál, meg nem történt dolgokkal egészíti ki a vele történteket, a foltokban megőrzött emlékképeket. A beteg ellenséges hangokat, fenyegetéseket, néha öngyilkosságra felszólító hangokat vél hallani: hallucinál. Az alkoholista nők fokozott veszélynek teszik ki magukat és terhesség esetén magzatuk is súlyosan károsodik. Nevezetesen az idegrendszer úgynevezett érésében és a növekedésben következik be visszafordíthatatlan folyamat. (Itt a dohányzás káros hatásait nem is említjük.) Ez a károsodás nem feltétlenül a szülés után jelenik meg, hanem az iskolai évek során tapasztaljuk, hogy a gyerek növekedési üteme lassú, termete kisebb, fáradékony, nem tud figyelni, néha ügyetlenebb, ingerlékenyebb, agresszívebb mint egészséges társai. Az alkoholfogyasztó ember toleranciája az itallal szemben viszonylagos, a hozzászokás (alkoholfüggőség) jelentősen megnöveli a tüneteket okozó befogadóképességet. Megvonás esetén - ha napi mennyiséget nem tölti rá -
életveszélyes rosszullétek alakulhatnak ki. Feszültség, ingerlékenység, izzadás, remegés, fejfájás, hányinger - 3-4 napos alkoholmegvonás után - hallucinációk, heves szívdobogásérzés, szapora pulzusszám, összerendezetlen mozgások, felületes, kapkodó légzés, zavartság jellemezheti a súlyos esetben delírium trémensz állapotába forduló beteget. Akit ha magára hagynak és nem kap időben orvosi segítséget - azonnali kórházi elhelyezést - keringés és légzésösszeomlás tünetei között meghalhat.
Az alkohol megvonása nem jelent feltétlenül teljes megtartóztatást - absztinenciát - a relatív, viszonylagos megvonás is okozhat komoly tüneteket, amikor a beteg a megszokott mennyiségtől lényegesen kevesebbet kap, vagy fogyaszt. A hiányállapot - enyhébb - tünetei főleg reggel jelentkeznek és alkohol fogyasztásra enyhülnek, vagy elmúlnak. Gyakori jelenség az alkoholisták epilepsziás rosszulléte, melyről emlékezetkiesés miatt alig győzhetők meg a betegek. A megvonási tünetek speciális, erre felkészült pszichiátriai osztályon jól kezelhetők. A gyógyulás és nagymértékben a beteg akaraterején, a környezet segítőkészségén múlik.
Hazánk vezető helyen áll az alkoholfogyasztók statisztikai listáján. Ezt az helyezést komplex terápiával, társadalmi, családi összefogással, odafigyeléssel képesek vagyunk rontani. De ehhez a betegnek is akarni kell!
Vagy hogy is hívnak. Ha már annyira kifogásolod a dilettáns megoldást, ne "okoskodj" épp te, hanem mondd meg, mi lenne a helyes lépés! Az az érzésem, hogy nem tudsz te annyit, mint ahány e-t egymás mellé leírtál...
