Sziasztok!
Nagyon jó a topik, bár van itt néhány dolog, amivel nem értek egyet:
-A nõk 98% tud szoptatni: fizikálisan ez rendben is van, de itt vannak a lelki tényezõk. Saját bõrömön tapasztaltam, hogy mennyire számít a lelkiállapot. Sok olyan dolog történhet, ami lecsökkentheti a tejtermelést, és belekerül az ember egy ördögi körbe (pl: gyerek betegsége, közeli hozzátartozó betegsége, a pasi nejó hozzáállása). Én azt mondom, szerencsés az a nõ, akit mindenki támogat a szoptatásban, akkor is ha problémák merülnek fel. Én is ahhoz a korosztályhoz tartozom, akinek a szüleinél egészen másként vélekedtek a szoptatásról. Tudom, milyen nehéz megmondani az ember édesanyjának, hogy rosszul tudja, amit tud, hiába nevelt fel 3 egészséges és boldog gyereket. Van, akinek ez nem megy. Ne vessétek meg érte. Nem mindenkinek van meg a lelkiereje, meg a magabiztossága, hogy beszóljon. Különösen az elsõ gyerek megszületése után, amikor mindenki bizonytalankodik. A 3-4 gyerek után visszatekintve erre már nem mindenki emlékszik.
-Én azt gondolom (saját tapasztlat), hogy a mai anyukák nagyon is tisztában vannak a szoptatás jelentõségével és sok mindent elolvasnak a témakörben, és igyekeznek aszerint cselekedni. A baj a leggyakrabban a környezetben van: elsõsorban a család, meg a többi huhogó, aztán meg ott az egészségügyi szakembergárda. Az én orvosom (kb 60 éve) anyatejpárti, és mivel a fiam igen rendesen gyarapszik, eddig még csak szóba sem hozott sem tápszert, sem hozzátáplálást. Most 4 hónaposan, viszont nem akarta felírni a K vitamint, mert itt az ideje gyümilevet adni. Nem sokat, csak néhány kanállal, étkezések között. Mert az természetes. Nos, kérdem én, egy józan eszû anyuka, aki nem tévedt éppen az ilyen oldalakra, mit fog cselekedni, a legjobb szándékkal? És szerencsém volt itt is, mert egy helyettes védõnéni (kb 25 éves) rávette, hogy írja fel a doki azta K vitamint, hátha mégse fogadná el a gyerek a gyümilevet... aztán utánam jött, hogy oda se neki, szoptassam csak. De õ sem állt le vitatkozni szemtõl szembe a dokival.
-Kinn voltam a LLL szoptatós sétáján, múlt szombaton. Demonstráltuk is a nap témáját Ákoskámmal többször is.
)) Itt hallottam egy LLL aktivistától: a gyereknek anyai törõdésre van szüksége meg szoptatásra, és ebbõl a kettõbõl az anyai törõdés a fontosabb.
-Nagyon örülök, hogy ilyen nagy hangsúlyt kap mostanság az anyatej, de sajnos azt látom, hogy gyakran rosszul sül el. Azokhoz jut el ezer forrásból, akik maguk is szeretnének sokáig szoptatni. És ha valamiért nem megy, akkor õk egészen tönkremennek abban, hogy nem megy. Lehet dicsekedni, hogy én 5 évesen is szoptatom a gyereket, de vannak anyák, akiknek ilyenkor kést forgatnak a szívében, mert valamiért (és ez nem mindig felelõtlenség miatt) nem szoptatott, ezért õ már rossz anya, aki mérgezte a gyereket, kitette egy sor betegségnek? Az õ gyereke már sohasem fog megbocsájtani?
Írom mindezt úgy, hogy magam nehéz kezdés után több mint 4 hónapja szoptatok, sõt fejek rendíthetetlenül, a lefejt tejet egy beteg kislánynak adom.
Most viszont olyan helyzetbe kerültem, hogy úgy nézett ki, 3 hétig gyógyszert kell szednem, és csak egy hétre való anyatej van a hûtõben. Szerencsére megoldottuk egy rövidebb kezeléssel, de mi lett volna ha arra a két hétre tápszert kellett volna adni a gyereknek? Dõltem volna a kardomba, vagy mentem volna Dunába, mert immár én is átkerültem a rossz anyák táborába?
Úgy gondolom, sokkal több tapintat volna szüksége ahhoz, hogy ne a rossz érzést keltsük az anyjákban (amitõl ugyi mégjobban apad a tej), hanem tényleg segítsünk. Az információt is így juttassuk el mindenkihez.
Speciel bennem az elején, amikor még nem tudtam, hogy mennyi tejem lesz, nagyon élt a rettegés, hogy majd rossz anyának kell éreznem magam, ha nem jön össze. Most is rettegek, ha valamiért kevesebb a tej. Persze nekem szerencsém van, mert tudom, mit kell tennem. De mi van azzal, akit nem támogatnak, és nincs a szükséges infó bírtokában?
Lola
