Sziasztok!
Véletlenül találtam meg ezt a topikot, de örülök neki!
Szia, Hugi!
Sajnos én is érintve vagyok a témában
A kislányom most 8 hónapos, de csak 3 hónapos koráig tudtam (és sajnos akkor is csak nagyon kevés) anyatejet adni neki.
Az én lánykám 5. beültetés "eredménye", nagyon sok hormonkezelés előzte meg a születését. A várandósságom sem volt könnyű menet, de én is meg voltam győződve arról, hogy sikerül majd őt szoptatnom, félidőtől volt előtejem. Eszterke császárral született, tekintettel egyrészt az előzményekre (beültetések), a méretére (az én 156 cm-hez képest 4 kg-val és 59 cm-rel született) és a koromra (37 elmúltam, mikor született). Ez sem volt túl kedvező hatással a tejtermelésre, de én úgy voltam vele, hogy a lényeg az, hogy egészségesen megszületett
Azt hiszem, rám nem mondhatja senki, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy gyermekem szülessen, az már csak hab lett volna a tetején, ha szoptatni is tudom. De sajna a császár után nem tudtam őt rögtön mellre tenni, mert azonnal az intenzívre vitték, mert nyelt egy keveset a magzatvízből
Aztán a csecsemős osztályon sem voltak igazán idilliek a körülmények
Hiába ittam annyit, mint még soha életemben, hiába ittam a tejgyarapító teát, hiába hordta a rokonság a táplálóbbnál táplálóbb kajákat, az előtej ellenére nem indult be a tejcsi, nem volt belövellés sem. És szegénykém csak sírt és sírt, mert olyan éhes volt. Eleinte adták a csecsemősök a cukros teát, hogy legalább a vércukorszintje nehogy lemenjen, de persze egy idő után ez sem volt elég, kénytelen voltam tápszert kérni.
Az viszont nagyon feldühített, hogy a kórházi gyerekorvos csak azért nem akart tápszert felírni (szombaton engedtek ki a kórházból, nem tudom, mit csináltam volna egész hétvégén, éheztettem volna a gyerekemet???), hogy nehogy a Kismama újságban megjelentessem, hogy ebből a kórházból tápszerrel engedik ki a gyerekeket!!
Pedig nagyon jól tudta, hogy Eszterkém közel 40 dekát adott le a születési súlyából, mire hazamentünk
Ezt én mindenképp ennek az elharapódzott szoptatási mizériának tudom be! De amikor egy gyerekorvos nem azt nézi, hogy a gyerek egészsége, gyarapodása a lényeg, az már tényleg dühítő!
Sajna otthon sem javult a helyzet
A maximális, amit ki tudtam fejni, összesen a két ciciből 30 ml volt
Hát ez egy 4 kg-val született gyerkőcnek, lássuk be, nem elég! Szerencsére a gyerekorvosunk Eszter érdekeit tartotta szem előtt, és nem nézett rám úgy, mint a véres rongyra, mert nem sikerült többet kipréselnem magamból. Mondta, hogy ennek a gyereknek ennie kell!! Még ő vígasztalt, hogy valszeg abba nem fog belehalni a gyerekem, ha tápszert kap, de ha nem eszik ...
Azt még nem is írtam, hogy még a kórházban kialakult egy enyhe élettani sárgaság, persze ettől aluszékonyabb lett, itatni is kellett, és mivel kevés volt a tej, jött a tea.
Hozzáteszem, hogy az egész környezetem tudta, milyen nehézségek árán született meg a kislányunk, de bárki telefonált, látogatott meg, a legeslegelső kérdés: ugye, van tejed??? Nem az, hogy jól vagyunk-e, stb. !!
A végén én már fel se vettem a telefont, mondtam a páromnak is, hogy valahogy szereljen le mindenkit, mert egy idő után kiborító volt. Én tényleg próbálkoztam mindenféle praktikákkal, de mikor 4 hét után is a 30 ml volt a max., (ráadásul teljesen fehér színű, - nevessetek ki, megkóstoltam -, madártej ízű (tehát valszeg zéró zsírtartalmú)), már a gyerekorvos mondta, hogy ne szenvedjek vele, mert ebből már nem lesz tej. Természetesen szopival kezdtünk minden etetést, tehát ami volt, azt megkapta Eszterkém, na meg így volt egy kis illúzió is: mégiscsak szoptatom egy kicsit!
De ennek persze az volt a hátránya, hogy szegénykém jól elfáradt, mire a lényegi táplálékot kapta, így egy-egy etetésünk majd egy óra volt. Közben (2,5 hónapos volt a lányom) külföldre költöztünk, semmilyen segítségem nem volt és nincs is a mai napig, így aztán az a picike tej is elapadt. De a lányom egészséges, vidám, nevetős, értelmes
. Egyszer volt csak beteg idáig, volt egy vírusos torokgyuszink
Azt is otthon szedtük össze, mikor karácsonykor hazautaztunk. Persze a tápszeren kívűl most már nagyon sok minden mást is kap, fejlődik is szépen: most 10 kg és 80 cm. Az otthoni és itteni dokinéni szerint sem kövér, hanem szép, nagy baba.
Így nekem igazából lelkiismeretfurdalásom már nincs. Mindent megtettem, hogy ez a kis élet megszülessen, és most is megteszek, hogy szeretetben, boldogan éljen, amit ő nagy nevetésekkel, csintalanságokkal hálál meg, és azzal, hogy van!
Hozzáteszem, hogy ez a tápszerellenesség - szerintem - azért is alakult ki, mert a régi tápszerek, amiket az én korosztályom is kapott, ha kellett, csak fújták, hízlalták a gyerekeket. De azért azt el kéne ismerni, hogy a mai tápszereket már úgy próbálják gyártani, hogy az a legjobban hasonlítson az anyatejhez. Biztos, hogy nem olyan, mint az igazi, de nem is olyan, mint a régiek.
Bocs mindenkitől, hogy hosszúra sikeredtem!
Kriszta