Sziasztok!
Beleolvastam a topik legelejébe is és bár már nagyon régen kezdte meg ezt a topikot
Kikezdki és bizonyára már nem olvassa, mert már régen túltette magát ezen a kudarcélményen, azért én nagyon hálás vagyok, mert már régóta keresek valamiféle segítséget ami felemel a mélyből amelybe zuhantam ettől az "icipici balesettől", hogy nem sikerült maximálisan szoptatni a gyerekemet. Hiszen manapság ez "követelmény" a sajtó és az okos hozzáértő szakemberek szerint. Nos én nem feleltem meg ennek a követelménynek és úgy látszik hullámokban jönnek a mélypontok, mert volt már hogy úgy éreztem túl vagyok az egészen, de aztán jött egy újságcikk vagy egy könyv amiben ez volt a téma, hogy csakis a szoptatott gyerek a gyerek és hogy mennyi hátránnyal jár ha nem szoptatsz a gyerekedre nézve és magadra, mert ugyebár a mellrák esélyét is növeled ha nem szoptatsz, szóval biztosan mazohista vagyok, de sosem sikerül nem elolvasni ezeket a romboló írásokat, mert szentigaz, hogy sokszor túlzásba esnek!
A topik végébe is beleolvastam, látom mostanában csak kevesen küszködnek ilyen problémával, nem mintha szeretném, hogy sokan legyenek, csak mivel nem sikerül a bánatomat senkivel megosztanom, végre öröm találni valakit aki szintén szeretné legalább kiírni magából ezt a bánatot!
Minden célom az volt, hogy anyatejjel tápláljam a gyerekemet!!! És szent igaz, hogy ez a rengeteg stressz amit okoznak a korházban azzal hogy csökken a gyerek súlya, meg alá kell írni a papírt hogy ha nincs eleinte tejed akkor mit adjanak tápszert vagy idegen anyák tejét, akkor kénytelen vagy a tápszert írni főleg miután, mikor még terhesen jöttél a vizsgálatokra láttad a folyosón hogy ott dohányoznak a frissen szült anyukák! Mert én ilyen tapasztallattal lettem gazdagabb! Nos akkor tápszert írtam a papírra mikor odajutottam, és mivel császárral született a gyerekem és abban senki nem segít hogy mellre tegyem a gyerekemet rögtön szülés után, s bár a 2. napon átkértem magam egy babamama szobába, s bár csak a 3. napon voltunk teljesen együtt, így is 3. vagy 4. napig meg sem indult a tejtermelés. Hiába tettem mellre, csak kisebesedett, aztán beindult de mindig kevésnek bizonyult, és mivel a papírra a korházban tápszert írtam gondolom az osztályon meg is etették hiszen nem halhat éhen, amit persze a könyvek is megírtak, hogy ha egyszer elkezdődik a tápszerezés annak már lőttek!
Ha az embernek lenne biztonságos lehetősége, hogy otthon szülje meg a gyerekét (és félreértés ne essék nem vagyok az otthonszülések mellett, csak a körülmények lehetősége miatt példálózom éppen ezzel), nem stresszes körülmények között ahol természetes, hogy nem lehet minden pillanatban melletted a gyereked, vagy olyan korházban (mert ugye csak ez lehet a legbiztonságosabb és lenne vagy kettő szaksegítség melletted, akiből az egyik már a szülésed után mellre teszi neked a gyereket amikor még meg sem tudsz mozdulni a vágás okozta sebtől és még benned van a katéter, akkor biztosan igaz lenne, hogy mindenki tudja szoptatni a gyerekét. Mert akkor esélyed lenne arra hogy ne kezdjék a gyererkedet tápszerrel tömni, mert neked is éppen időben beindul a tejed. Na jól belebonyolódtam, de mostanában eléggé felhúztam magam a témán, mert igenis ilyen esetekre nincs megadva minden segítség egy korházban, és ez nem is igazán az ott dolgozók bűne, hiszen ők megszakadnak (legalábbis van aki töri magát)de ugyebár sokan szülnek és kevés a nővér! Nekem a védőnőm is éppen akkor volt beteg és még Ő sem tudott bejönni hozzám hogy segítsen tanácsokkal, hogy mit is nem csinálok jól vagy mit tegyek annak érdekében, hogy sikerüljön a dolog úgy ahogy kell. Nos 3 hónapig legalább kaptt valamennyi anyatejet is a gyerekem, ebből az utolsó hónapban már csak fejtem, mert a cumisüveg után lusta volt szopni! Mikor már csak napokig 20 milit sikerült fejni, na akkor adtam fel!
Na most sokkal könnyebb, hogy végre ezt kiírtam magamból!
Vivien -nem tudom bekukkantasz-e még ide néha, csak annyit mondanék ne rágd magad, Te mindent megpróbáltál, a legfontosabb, hogy biztosan szereted a gyerekedet, és jó anya vagy, ettől függetlenül is, hogy így alakultak a dolgok!
A férjem mindig azt mondja nekem, hogy Ő is tápszeren nőtt fel és még mindig itt van és semmi baja! A nagyobb fiai mindkettő tápszeres volt és klassz erős stramm srácok. Az én fiam ma már 2 éves és egyelőre kevesebbet beteg mint két barátnőm gyerekei akik szoptatva voltak! Már én is elhittem végre
hogy nem ezen múlik! Hanem a szereteten amivel a gyereked felé fordulsz és hogy ne legyél depressziós vagy ne menj rá lelkileg erre a dologra, hiszen azzal a gyerekednek sem teszel jót. Koncentrálj a jelenre és legyél boldog hogy van egy aranyos babád. Én is sokat rágódtam, rengeteg álmatlan éjszakán ezen őrőltem magam, hogy nekem miért nem sikerült, miért vagyok ennyire béna, és csak azt értem el, hogy a gyermekemnek lett egy ingerült, kimerült anyukája. Akkor megfogadtam, hogy helyreteszem a fejem, valahogyan, de erőt veszek magamon. Ne tedd ezt magaddal, tőrődj csak a jelennel! Éltek és vagytok egymásnak! És ez a fontos!
Ja és még van egy kedvencem, amikor azt írják hogy a szoptatás mélyítheti csak el az anya-gyerek kapcsolatot. Na akkor erre nekem ez a 2 (+1d eaz nem számít mert fejtem) hónap elmélyítette, mert úgy érzem eléggé jó a kapcsolatom a gyerekemmel. Mert szeretem, mert igyekszem kiegyensúlyozott lenni amikor Vele vagyok, és mert odafigyelek rá! A Férjem ugye mint írtam szintén tápszeren nőtt fel és imádta az Édesanyját. Engem szoptatott Anyukám, mégis rengeteg ellentét és meg nem értés volt és van köztünk. Akkor?
Azért Mindenkinek sok sikert és a tápszeres anyukáknak gyors túllépést kívánok! Őszintén!
És elnézést hogy ilyen terjedelmet sikerült összehoznom, de ugyebár mindannyian tudjuk, hogy ez a téma kimeríthetetlen.