Sziasztok!
Kihagytam két napot, hátha rájövök a nagy titokra, mit kell csinálni, ha az utód csak bosszant és bosszant
, de nem jártam sikerrel, így visszajöttem tanácstalankodni hozzátok.
Solya, Zsuzsa,
köszi a biztatást, aranyosak vagytok!
(Még szerencse, hogy a férjem nem sokoldalú, képzeld, akkor hány oldalbordája lehetne
)
Ami a bepisilést illeti, Márti,
én mostmár valahogy úgy látom - amellett, hogy azért én is próbálkozom Bencével -, hogy a gyereknek egyszerűen meg kell érnie bizonyos dolgokra. Amíg ez meg nem történik, igazából nem sokat tehetsz, siettetni nagyon nem lehet. Ha néha úgy is látszik, hogy a lány már mindent tud és ért, végeredményben mégis az a helyzet, hogy még nem teljesen ura a testének. Én egyébként iskolás koromig bepisiltem néha, igaz, álmomban - ezt már Besztinek is mondom -, anélkül, hogy bármilyen szervi vagy lelki oka lett volna: egyszerűen azt álmondtam, hogy ülök a WC-n, és csak a meleg csuri térített magamhoz...(júj, hogy szégyelltem már "élemedettebb" koromban!) Hiszitek vagy nem, már nem fordul elő!
Én azt hiszem, tényleg túl mélyen alszanak és túl elmélyülten játszanak ilyenkor, és amit lehet csinálni, hogy ha ébren van, gyakran kérdezgetni, az önálló bugyicsere is jó öltlet (bár nem csodálkozz, Márti, ha eleinte kétszer annyi bugyi fog majd fogyni, mert olyan érdekes dolog egyedül cserélni
), éjszakai bepisilés ellen pedig a fekvés előtti pisi és a nejlonlepedő, no meg végső esetben a pelenka működik. Meg a nagyon sok türelem! Amit könnyen mondok most így a gép mellett ülve, de amikor ma délelőtt Bence fél óra leforgása alatt harmadszor pisilte össze magát, én is számoltam inkább tízig, mint hogy kimondjam, amit gondolok!
Ő meg akkor pisil be előszeretettel, amikor "nagy ritkán" bömböl. Nem tudja egyidejűleg hergelni magát, meg a pisire is figyelni
.
Kajálás. Nálunk az a rend, hogy a gyerek általános étvágyát is figyelembe véve állapítom meg, hogy mennyit és mit kell megenni. Nagyfiamat sosem kellett biztatni, hogy egyen, ha megpróbál válogatni, csak emlékeztetem egynémely finom falatra, ez elég. Flórinak viszont akkora a gyomra, mint egy dió, vele tudom, hogy kitolás végigetetni a menüt, mert akkor nem jut hely a kedvenc falatjának. Teó ellenben makacs disznó, de mivel még csekély értelmű medvebocs, nem vitázom vele (úgyis őmakacssága győzne, nem égetem magam
). Ha nem akarja megeni csak a tésztát kecsappal, egye azt, mit bánom én. Nála csak arra vigyázok, hogy ne faljon túl sok nasit, szénhidrátot ezen felül. Bence jól eszik, ezért ha valamihez nincs kedve, nála sem erőltetem, ő tudja, mennyire éhes. A kicsi meg kicsi.
Azt viszont én sem tűröm, amit Beababa Zsuzsa írt, hogy extra kívánságokkal álljanak elő, hogy ők mit és mit nem. Csak a napi kínálatból lehet választani, ha nem felel meg egyik sem, akkor tuti nem is éhes, majd eszik legközelebb. Nem étteremben vagytok, ezt szoktam ilyenkor mondani.
Száz szónak is egy a vége, nem kell erőltetni a gyereket, de azt se szabad hagyni szerintem, hogy kényére-kedvére ugráltassa a mamát, hogy épp mit kíván enni. A mai gyerekek, legalábbis a mieink egész biztos nem éheznek akkor se, ha kihagynak egy étkezést. Csak ne pótolják nasival!
Egészen elképedek egyébként, hogy a névtelenek mennyire kritikátlanok és önteltek a megnyilvánulásaik alapján.
Kíváncsi