Sziasztok!
Na én lennék az az "áldozat", akit Borka a depis oldalon látott, hát itt lennék én is. Nem hiszem, hogy napi rendszerességgel tudok jönni, igazából most is inkább a diplomamunkámat kellene csinálnom. Szerencsére már csak az utolsó simítások vannak rajta, aztán kész. Már lassan 1,5 éve az egyetem köt le (az elejét még a gyerek előtt kezdtem), nagyon elegem van belőle, nincs egy szabad hétvégénk.
Egyébként van egy 2,5 éves kisfiam, Botond, és terhes vagyok a kistesóval a 15. héten.
Átolvastam az utóbbi időben, amit írtatok, és hát mindenkinek megvan a maga keresztje, úgy látom. Talán a tél vége is közrejátszik. Borkának nagyon irigylem az optimizmusát, egy kicsi nekem is jól jönne belőle.
Nálunk az a helyzet, hogy kisfiam elég macerás eset volt mindig is, talán ezért is fáradtam el mostanra ennyire. Az elejétől kezdve gond volt az alvással, aztán az evéssel, és ezek nem javulnak (most már 1 órája próbálom elaltatni, otthagytam már a szobájában). Most dackorszakol, igaz, nem nagyon durván, de azért mindennek úgy kell történnie, ahogy ő szeretné. A hisztibe meg egyre jobban beletanul. Ráadásul nagyon anyás. A párom segítene esténként, ha hazaér, csak hát Boti addigra már olyan nyűgös, hogy ritkán van el egyedül. Azért fürdéskor megpróbálok mindig lelépni, legalább egy fél órát kikapcsolni.
Szerencsére nekem van segítségem: együtt élünk anyósommal, igaz, külön háztartásban, egy kerten belül van neki egy kisebb háza. Mióta oda kiköltözött, nagyon jól elvagyunk, előtte azért voltak gondok az eltérő felfogásunk miatt, ami a háztartást illeti (én nem vagyok annyira rendmánias, mint ő). De most áldom a szerencsém, imádják egymást Botival, és ugyan sokat dolgozik (itthon könyvel), de nem tud nemet mondani, ha megkérjük, hogy vigyázzon rá egy kicsit. Az egyetemet is így tudtam elvégezni, hetente két délután anyósom vigyázott rá. Érdekes, hogy én a saját anyámmal nem tudnék így kijönni, vele szinte mindig összeszólalkozunk, ha találkozunk.
(Időközben bevetettem a végső fegyvert: beültettem a hintába, ott mindig el tudom altatni
)
Na, szóval ennyit bemutatkozásnak, így is kicsit hosszúra nyúltam. Megpróbálok majd rendszeresen jönni, mert nagyon hiányzik a társaság, még ha csak "virtuális" is. Nekem sosem volt nagy baráti társaságom, de akik voltak, azok is eltűntek.
Sziasztok
Zsófi