Sziasztok!
Előkerültem, köszönöm a hiányolást
Először is: nagyon nagy gratula Abigélhez!!! Gyönyörű, hatalmas baba - továbbra is sok-sok tejcsit és jó egészséget kívánok nektek! Az Abigél és a Mirtill is gyönyörű név. Látom, nálatok is dúl a szerelem a gyerekek közt, majd meglátod, amikor már Abigél is partner lesz benne.
És elképesztően hamar eljön az az idő...
Boga, nővéredéknek is gratula, az Artúr is tök jó név, nálunk a barátnőmék gyereke lett volna (nem jött össze nekik sajnos a baba), azon mulattunk mindig, hogy ha majd együtt játszóterezünk, akkor elkiáltjuk magunkat, hogy Artúr, Brúnó gyertek, aztán meg győzzük kiválogatni a két kölköt az odasereglő blökik közül
Egyébként pont ezzel próbált meg mindenki elrettenteni a Brúnó névtől, hogy az kutyanév, ezt a marhaságot, az István és a György meg papagájnév?
Móni, hogy vagytok?
Educi, Szakbarbár nagyon praktikus tanácsokat ad, én is csak ajánlani tudom.
Tündi, tök jó, hogy hat órás állást sikerült vállalni, bár nekem még két évem van addig, de már most attól rettegek, hogy nehogy 8 órában kelljen dolgoznom, két gyerek mellett nagyon nehéz elképzelni - mikor látnám őket akkor?!
A baba meg szerintem összejön, amikor testileg-lelkileg készen álltok rá.
Vanda, nektek is hajrá!
Muzsu, mesélj, mi van veletek!
Cserági, Sára, ti is írhatnátok többet!
Új lakás belakása: hát, az előző lakásunkat én nagyon szerettem, én már akkor otthonosan éreztem magam, amikor (és ez hónapokig tartott) dobozok közt, a földön aludtam. Aztán elköltöztünk a kertesházba. A műfajt én nem nagyon szeretem, de tudom, hogy gyerekkel azért sokkal jobb és módunkban állt elköltözni, hát költöztünk. Itt lakunk már hat éve és úgy nagyjából két éve kezdtem azt érezni, hogy itthon vagyok. Nekem gyakorlatilag egy olyan pontja volt a háznak, ahol jól éreztem magam, a konyha, ahol az ablakból láttam a madarakat, a homokozót és egyáltalán, ott mindig nagyon szép fények vannak... aztán lassan a többi részt is megszerettem. Úgyhogy, amikor nem éreztem jól magam a házban, akkor baktattam be a konyhába
Nálunk: Brúnó imádja az ovit, most volt itthon három napig, de előtte három hétig betegség nélkül járt (egyéni rekord...). Ráadásul minden szempontból megokosodott, megügyesedett, megkomolyodott, igazi nagyfiú lett. Újra elkezdett zöldséget-gyümölcsöt enni (éljen, éljen, éljen), részben az ovi miatt, de már előtte is elkezdte a kóstolgatást. Azért így egyszerűbb az élet...
Mira egyéves lett: háromhéttel a szülinapja előtt volt neki két foga... aztán két héttel a szülinapja előtt lett három (a harmadik persze semmivel sem volt szembe, tiszta boszi), a szülinapján megtaláltuk a negyedik fogacskát, egy nappal később az ötödiket, ma még nem találtam újat
Egyébként kb. hetven centi (a 74-es ruha kezd kicsi lenni rá, de a hetven centit magasságra mértem, nem úgy, ahogy a kisbabákat szokták mérni), 7,5 kiló fölött van picivel (nem egy óriás).
Szépen ácsorog, két lépést megy önállóan, de gyorsabban halad mászva, ezért eldobja magát és úgy iszkol. Babakocsit viszont már ügyesen tol, tessék, meg lehet nézni:
http://www.youtube.com/watch?v=4gbZVU-_SPg
http://www.youtube.com/watch?v=mkDfvmuwhJk
nagyon sötét a felvétel, de az első próbálkozás után előkaptuk a gépet, véletlenül pont kéznél volt, nem volt semmi rákészülés
Darabos kajáknál maradt továbbra is, lassan már foga is lesz hozzá, bár szerintem nem ez motiválja a fognövesztésre, hanem, hogy jobban tudja harapni Brúnót.
A szerelem továbbra is dúl köztük, időnként egészen giccses testvéri szeretet parádét rendeznek (pár hete Brú néhány óráig kint volt a kertben, autót mostak, majd bejött és kb. olyan műsort rendeztek a kölkök, mint a szerelemesek, ha nem találkoznak hetekig, csillogó-ragyogó szemek, sikkangatások, ölelkezés, puszik, minden). De ha Brú elkezdi nyúzni, vagy nem ad oda valami játékot, vagy elvesz valami játékot, akkor Mira mint egy kis kutya, kiabálva-harapva ront rá. Egyébként is hihetetlenül akaratos, nem vagyok én ehhez szokva Brú mellett; bár jobban belegondolva, inkább Brúnó a kivétel a családban
Mira tud puszit adni és szívesen osztja is nekünk, int pát (már egész kis fáziskéséssel), mondja, hogy vaú-vaú, Tünde, Atta, cica, tessék, k'em (ez a kérem), köszönöm, próbálkozik a tejcsivel, Brúnónak berreg (na ja, Brr nevű és autómániás), nénózik - asszem ennyi.
Tejcsizés tart még, szerencsére, különben éhen is halt volna az elmúlt hetekben
Nekem meg beindult a kollégáknak besegítés, meg már az ebédet sem hozatom, úgyhogy van mit csinálnom, állandóan.
Igyekszem többször jönni, de nem sok időm van netezni (de látom, nektek sem, nem tartott túl sokáig visszaolvasni).
Mindenkinek szép napot!
Tücsi