Sziasztok!
Nem baj, ha néhanapján elszabadulnak az indulatok, egy-egy ilyen heves vita mindenki épülésére szolgálhat. Csak próbáljuk néha meghallani, amit a másik oldal mond, jó?
Rettenetesen sajnálom, amikor olyan mamák akik valamilyen okból kénytelenek tápszerrel táplálni a gyermeküket, megbántva vagy akár támadva érzik magukat, ha valaki kategórikusan kiáll a szoptatás mellett és fellázad a segíteni képtelen egészségügyisek ellen. Higyjétek el, hogy akinek egy csöpp intelligenciája van és egy csöpp rálátása a szoptatási tanácsadásra, az nem benneteket, anyákat támad! Pedig vannak olyan anyák, akik túl könnyen nyúlnak a tápszerhez! Én ilyen voltam. Egy idegen országban, néhány rossz tanács megfogadása után, rohantam a szupermarketba, ahol roskadoztak a polcok a különféle tápszerektől. Nem tudtam, hogy léteznek civil szervezetek, nem tudtam, hogy van segítség. De nem is néztem utána! Nem is kerestem! A legkézenfekvőbb megoldást választottam. Sajnáltam, hogy nincs védőnő, mint itthon, megsirattam a kisfiammal való meghitt kapcsolatomat, amit a szoptatásnak köszönhettem, majd adtam neki a tápszert cumisüvegből. Tudjátok, mi hiányzott? Az INFORMÁCIÓ. Amit hónapokkal később a véletlennek köszönhetően megkaptam. No, akkor gondolkodtam el azon, mit rontottam el. És mindjárt az elhatározás is megszületett bennem, hogy többé ne rontsam el. És szívügyem lett, hogy mások megkaphassák az információt.
Sokan vannak, akik ma sem jutnak hozzá. Pl. ahogy írtad, Kiváncsi, vidéken, távol a képzett segítségtől. (Bár ismét nem szabad általánosítani: ismerek olyan vidéki, elhagyatott körzetben dolgozó védőnőt, akinek minden szavát inni lehet!) Sok minden más is szerepet játszhat abban, ha valaki idejekorán abbahagyja a szoptatást. Olyan is van, aki el sem tudja kezdeni. Olyan is van, aki valamilyen anatómiai rendellenesség miatt csak korlátozott mennyiségű tejet bír termelni. Van, akinél pszichés okok játszanak be, van, akinél a fájdalom. Van, aki a család nyomására adja föl. És igen, van aki azért, mert túl könnyen a kezébe nyomják a tápszeres receptet.
Egy jó szoptatási tanácsadó minden lehetőséget mérlegel. Mindent megtesz azért, hogy segítsen, mégpedig úgy, hogy az a hozzáforduló családnak a legjobb legyen. Nem ő dönti el, mi nekik a legjobb. Azon van, hogy a szoptató anya jól informált döntést tudjon hozni. Aztán persze vérzik a szíve, ha mégsem szopik a baba.
Egyszer meglátogattam egy családot, ahol 5 perc alatt kiderült, hogy az anyuka nem akar szoptatni. Meg is mondta, hogy ő nem kínlódik vele, inkább fej és pótol. Elmondtam neki, hogy nem kéne kínlódni, 2 nap alatt helyrehozható a baj. Nem akarta. Mit tehettem volna? Megtanítottam hatékonyan fejni, hogy legalább anyatejet kapjon a baba. Abban segítettem neki, amiben szüksége volt segítségre. Később hallottam, hogy örült, hogy nem erőszakoskodtam vele, hanem megértőnek bizonyultam. Nekem beletelt még pár hétbe, amíg nem kudarcként értékeltem ezt a látogatást.
Érted, Kiváncsi? Szóval ezért mondom, hogy nem kellene szerintem ilyen elítélően nyilatkozni másokról, mert annyi oka lehet egy cselekedetüknek azon az egyetlenegyen kívül, hogy előírja kötelezően, hogy én, te, ő, bárki más a legjobbat tegye! Úgyhogy ne érezd magad úgy, mintha valami bigott pappal beszélnél, aki egyedül a saját és egyháza álláspontját fogadja el, és ha nem követi valaki ezt, akkor máglyára küldeti!
Amit a laktációs szaktanácsadói szolgáltatást igénybevevő rétegről gondolsz, ahhoz csak annyit fűznék, hgy még nem jártam szupergazdag családoknál. Sőt, egészen hétköznapi, polgári életet élő családoknál jártam. Tudod, én sem vagyok gazdag, mégsem a körzeti szakrendelőbe megyek fogászatra, hanem kiperkálom a magánrendelésen a megszabott összeget. De beszélhetnénk a nőgyógyászati rendelésekről vagy akár a szülésről.
Személyes segítség pedig nem csak pénzért van: vagyunk egypáran LLL-csoportvezetők, önkéntes tanácsadók, akiket föl lehet hívni vagy elmenni a baba-mama csoportunkba. De tudnának mesélni azok a családok is az ingyenes segítségnyújtásról, akiket meglátogattunk, vagy akiket egy-egy LLL-es a saját otthonába hív.
Éppen ezért kinyílik a bicska a zsebemben, amikor olyat hallok, olvasok, amit te is írtál: "Na és persze jó lenne, ha épp ezért a védőnők szívükön viselnék a dolog sorsát, és képeznék magukat ezirányban. De akkor megint fel kell tennem a kérdést: ezért a pénzért? Hogy elmenjen, fizessen egy tanfolyamért, utazzon, rááldozza a szabadidejét, esetleg pénzért segítséget hívva emiatt a saját gyerekéhez? Legyünk már reálisak! Ha nem fizeti az egészségügy ezt a képzést, nem várható el a védőnőktől se."
Mesélj erről! Nekem, meg az összes többi LLL önkéntesnek, meg az összes Gólyahíres önkéntesnek és még sorolhatnám a non-profit szervezeteket, ahol önzetlenül segítenek másoknak! Akik fizetünk a képzésért, fizetünk a továbbképzésért és egy fillér ellenszolgáltatás nélkül dolgozunk. Akik a nap bármely szakában felvesszük a telefont, ha csörög, és kivonulunk a családi életből minimum 20 percre, naponta többször. És csak ha nagyon nem alkalmas, akkor kérünk visszahívást, vagy kapcsoljuk ki a telefonunkat. Ennyit arról, hogy "ezért a pénzért?"!
Tudod, Kiváncsi, az én véleményem szerint nem nagyon van olyan szakma, ahol megengedhetné magának bárki, hogy ne képezze folyamatosan magát. Az egészségügyre ez többszörösen igaz! Ez nem pénz, hanem lelkiismeretesség kérdése! És jó, ha tudod, hogy a védőnőknek is muszáj képezniük magukat, gyüjteniük kell a credit pontokat. Van, aki épp csak annyi tanfolyamra megy el, hogy összegyűljön a szükséges pont, de én ismerek olyat, aki már rég túl van rajta, mégis folyamatosan képezi magát. Pl. az LLL továbbképzésen!
Ami a "megvett" védőnőket illeti: általánosítani nem kell, ebben egyetértünk. Tudok olyan védőnőről, aki a tápszergyártók jóvoltából jár külföldre síelni. Egyről tudok, de nem vagyok olyan naív, hogy azt higyjem, több nem lehet. Ugyanakkor ismerek SOK olyan lelkiismeretes, az anyuka ágya szélén órákat ülő védőnőt, aki a kevéske fizetése ellenére se tenne ilyet. Megvehető, korrupt vagy korrumpálható emberek mindenhol vannak. A tápszergyártók keresik őket. A védőnői konferencián tavaly csinos kis táskát kaptak a bejáratnál, benne információs füzetek, tápszerminták és mindjárt az átvevő nevét és elérhetőségét is felírták. ss, javíts ki, ha tévedek! Vajon, mire kellett nekik a címlista?!!!
Kiváncsi, neked van még egy történetem arról, mi történik, ha nem írják fel azonnak a tápszert a kétségbeesett anyukának. Egy barátnőmet még a szülés előtt elláttam LLL-füzetekkel, bár még nem voltam szoptatási tanácsadó. A lány eltette őket, el sem olvasta. Aztán lehetett vagy két hetes a babája, amikor gondjaik lettek (most nem részletezem), az orvos és a védőnő pedig elzárkózott a tápszer felírásától. Hétvégén az ügyeletes patikába próbálkoztak, ahol a patikus azt mondta: egy ekkora gyereknek szopnia kell, és nem adott tápszert nekik. (Ez, szerintem elég nagy merészség volt a patikustól, de végül is jól sült el.)Ekkor hívott föl engem. A baba cumizavaros volt. Az anyuka kitartóan végigcsinálta, amit mondtam neki annak ellenére, hogy nagyon fájt a sebes melle. Minden nap felhívtam és rágtam a fülét és bíztattam. A babája egyéves korán túl szopizott. De vajon mi lett volna, ha rögtön felírják, odaadják neki a tápszert?
Csics, ahogy mondod, Franciaországban katasztrófa, hogy mi van! Nem csoda, hogy a nők harmincvalahány százaléka szoptat csak. Azt hiszem, Zsuzsi74 tudna erről mesélni.
Cory, valóban az lenne a "jó eset", amiről te írtál. Kár, hogy nem így van...
ss, ugye, ha odamész az orvoshoz és tápszerreceptet kérsz tőle egy mamának, elfogadja a véleményed és felírja?
Matska, ne bántsd már az egyesületet! Mit gondolsz, hányan dolgoznak benne aktívan és ebből hány beszél úgy angolul, hogy nemzetközi szinten tehessen valami és róluk hány bőrt lehet még lehúzni? Mert jelentem, akikről én tudok, azok kidolgozzák a belüket már most is. Tudod, nem véletlenül szoktam/szoktunk éjjel kettőkor lefeküdni. A tápszergyártók egyébként magasról tesznek arra, hogy mit hőbörög egy kis szoptatásért egyesület. Nemzetközi szinten tojnak a Kódexre. Csak ott tartják be, ahol törvénybe iktatták. (Nem sok helyen.) Amúgy csak iránymutatás, mint a Gyermekorvosi Szakmai Kollégium vagy a Védőnők Szakmai Kollégiumának az állásfoglalása pl. a 6 hóig tartó kizárólagos szoptatásról.
Kb. egy éve írtam itt, hogy valaki elvállalhatná a Kódex-figyelést Magyarországon. De volna még más feladat is, kedves Matska, már tudom is, ki lenne a legalkalmasabb személy!
Egyébként ha jobban megnézed az IBFAN vagy Baby Milk Action oldalt (nem emlékszem, melyik), találsz magyarországi bejelentést a 90-es évekből.
Remedia tápszer: az izraeli Humana képviselő állítólag azt kérte, hogy a gyár a tápszer zsírösszetételében végezzen változtatásokat. Valamilyen mulasztás következtében viszont B1 vitamint vontak ki belőle, aminek a hiánya köztudottan olyan visszafordíthatatlan agykárosodáshoz vezethet, aminek halál lehet a vége. Ez történt. (Az már felettébb sajnálatos, hogy egyesek ebből megint politikai tőkét akarnak kovácsolni: terjed a rémhír, hogy a németek már megint ki akarják készíteni a zsidókat.)
Ami viszont öröm az ürömben, hogy az izraeli anyák a tragédia hatására kezdik felismerni a szoptatás fontosságát.Egyébként a Haaretz és a Jerusalem Post honlapján angolul több cikk is olvasható ezzel kapcsolatban.
Sajnos ez nem az első (és valószínűleg nem az utolsó) eset, amikor valami vagy hiányzik a tápszerből, vagy több van benne, mint kéne, vagy szennyezett vagy fertőzött, satöbbi. Erről is írtam már itt, a tápszer- és bébiételvisszahívásokról, ha emlékeztek.
Na, megpróbálok, ma még éjfél előtt ágyba kerülni.
Jó éjt!
Iboly
. 
