Kedves Erazmusz!
Olyan kérdésem lenne, amivel igazán sehol nem találkozom, és nagy szükségem lenne az Ön segítségére, mert az orvos akihez járok nem igazán foglalkozik velem. Elsõ gyermekemet 1997.-ben szültem, 20 kg-mot híztam, toxémiás voltam, szoptatni nem tudtam, csak három hétig, mert nagyon magas volt még szülés után is a vérnyomásom. Tejem folyamatosan azóta is volt, és most szültem az idén márciusban újból, a tej nem apadt el, és most szoptatok is. Lényeg a lényeg, hogy szülés után 2 évvel nagyon elkezdtem hízni, 35-40 naponként menstruáltam, ritkán, és csak 1-2 napig, a menszesz elõtt 10 nappal dührohamaim voltak folyamatosan, amíg nem menstruáltam, amikor megjött akkor enyhültek a tünetek. Igazi megkönnyebbülés volt, ha megjött. Mindez mellet nem volt libidóm. Mindenféle orvosnál jártunk, az elsõ nõgyógyász kiderítette, hogy 20 szoros a prolaktinszintem, ez 2000. januárjában volt, kaptam rá bromokriptint, amitõl a dührohamok folymatosak voltak. Ezen felül még magas volt a tesztoszteron értékem, alacsony az ösztradiol, az LH-FSH arány pedig 1:3- hoz, ami utólag évek múlva szúrt szemet egy másik orvosnak. A petefészkeimet is megnézte, és közölte, hogy teljesen normálisak. Dührohamok alatt értsd (török-zúzok, ordítok, kimelegszem, ingelékeny vagyok, alvászavar, iszonyú rossz közérzet). Ezek után elkerültem egy endokrinológiára, ahol MRI vizsgálaton találtak a hipofízisben egy 4 mm átmérõjû cisztát, vagy adenomát. Az endokrinológus doktornõ ezek után közölte, hogy azonnal meg kell operálni, mert ez bizony daganat, és már taglalta is, hogy hogyan végeznek ilyen mûtétet. Pesten az idegsebészeten azt mondták, hogy prolaktinóma, amit nem kell mûteni. Azt mondták, hogy biztosan ez okozza a tejet, meg a tüneteket. Ezzel együtt kell élni. Visszamentem a nõgyógyászomhoz, aki azt mondt, hogy hisztis idegbeteg vagyok, menjek el pszichiáterhez.
Aztán 2001. tavaszán nem bírtam tovább, romlott az állapotom, Szombathelyen felkerestem egy idegsebészt, aki elmondta, hogy ez nem prolaktinoma, hanem vagy hipophisis ciszta, vagy veleszületett rendellenesség, ami annyit tesz, hogy a Sella turcica nem csontosodott be rendesen, és valószínûleg az agyhártya agyvízzel belecsúszott ebbe a gödörbe, és ettõl jóval kisebb a hipophizisem. De szerinte nem ez okozza az én tüneteimet, és ajánlott egy endokrinológust, aki kivizsgált tavaly áprilisban. Ami szörnyû, hogy tavaly februárban újból magas vérnyomással, és iszonyú magas pulzusszámmal kezdtem küszködni, mint az elsõ szülésem után. Csak most nem múlt el, és egyre többet híztam, egyre ritkábban menstruáltam, és egyre rosszabbul éreztem magam. Sehogyan sem tudtam leadni egy deka felesleget sem. Már az öngyilkosság is megfordult többször a fejemben annyira rosszul érezetem magam. Szóval tavaly áprilisban kivizsgált az ajánlott endokrinológus, akinek nagyon sokat köszönhetek, mert végre felállította a helyes diagnózist. Szerinte PCOS-ben szenvedek. Átküldött a nõgyógyászatra, ahol megállapították, hogy ez a betegség fenn áll, és kérdezte az orvos, hogy hogyan tudtam gyereket szülni, én mondtam simán, és Õ csodálkozott.
Ezek után szakorvoshoz küldtek, és egy dunántúli reprodukciós intézetben kötötem ki. Ott is azt mondta az orvos, hogy ez PCOS, kétszer akkorák a petefészkek, és vagy szüljek, vagy szedjem a Diane 35-öt, attól jobban leszek. Terhes lettem újbó, tavaly májusban, mai napig sem tudom, hogy hogyan, mert az orvos azt írta a papíromra, hogy nincs domináns tüszõm, és meddõségi 2-es fokozat áll fenn. A terehesség elején nagyon magas volt a vérnyomásom és a pulzusom, végig szedtem a Betalocot, de a terhesség közepétõl jobban lettem, csak 5 kg-ot híztam, és a vérnyomásom alacsony volt, a pulzusom viszont gyógyszerrel is végig magas volt, 100 feletti. Simán szültem, 2002. március 4-én, szoptatok, most már nem fejek plussz 6 dl tejet, csak amit a baba megeszik, és újból elindultak a tünetek, nem fogyok, hanem megint híztam, szoptatás mellett menstruálok, össze-vissza, férjem figyelt fel rá, hogy a dührohamok megint kezdenek kiújulni. Ekkor elmentem a reprodukciós intézet orvosához, aki azt mondta, hogy szoptassak, majd ha szedem a gyógyszert jól leszek megint. Sajnos nem tud velem mit csinálni, szoptassak, és ha már nem szoptatok szedjem a Dianet, és a változó korig ezt gyógyszert szednem kell.
Ami a gondom, hogy én fontosnak tartom a szoptatást, és akarom a kicsimet szoptatni, viszont egyre rosszabbul vagyok, és szeretnék jobban lenni, mint a terhességben, meg a szülés után, mert újból embernek éreztem magam. És most, hogy újból mûködik a hormonháztartásom megint kezdõdik minden elõlrõl.
Kérem, ha tud PCOS betgségben segíteni, fõleg így a szoptatás alatt, meg utána is, nagyon kérem segítsen.
Higyje el, sem hipohonder, sem idegbeteg nem vagyok, még pszichiáterhez is fordultam, aki azt mondta, hogy igazából nem Õ rá lenne szükségem.
Elnézést mindenkitõl, hogy ennyire hosszú lett a történet, de ez már évek óta kínoz engem, és fontos nekem.
Minden jót kívánok.
Vikus
Horiterv@axelero.hu