2000.11.09 12:40
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Az éjjeli evés tényleg egy jó kis téma, hogy mennyire az evést, és mennyire a mama közelségét igénylik lényegében a babák. Az első gyerekem kb 2 hetesen "átaludta" az éjjelt, azza este 11 től reggel 1/2 5-5-ig, aztán ez növekedett lassan. Viszont 3-4 hónaposan meg később sokat ébredezett éjjel, de mivel ekkor már az éjjeli szopi nagyon messze volt (ráadásul első gyerekes voltam), úgy véltem, ez nem a szopiért van, és eszembe se jutott mellre tenni, hanem egyéb módokon (simogatás, cumi- az már akkor bőven volt neki-, rosszabb esetben kézbe véve) altatgattuk, bizony még másfél évesen is volt, hogy kellett, amúgy sem volt egy jó elalvó. A kislányom tök kis soványan (3 kg) átaludta kb. fenti módon az éjjeleket, bár ő igazán utána sem volt egy felébredezős típus, ha viszont felébredt, akkor semmivel se lehetett elaltatni, szoptatással se, így ez utóbbit nem is emlékszem hányszor avagy meddig tettük később, nem volt jellemző.
A kisebbik fiam leszoktatása: ő is az a kategória volt, mint amit itt sokan mesélnek, előbb egyszer, majd 2-3-4-5 -ször is felébredt egy éjjel, én meg holt kábán mellre tettem, sokszor fogalmam sem volt róla, mégis mennyi idő telhetett el az előző evés óta, hogy most mennyire eszikm, szóval én is aludtam -ülve- közben. És időközben 8 hónapos körül volt, és kétszer kapott főzeléket, tejem meg rengeteg volt, és mellette a vele egyidős ikertesója ugyebár rég nem kért éjjeli evést. Mindebből arra jutottam, hogy szerintem neki is már inkább csak az én közelségem miatt kell az egész. És ekkor elkezdtük, először kb. hajnali 3 vagy fél 4-et lőttem ki, hogy addig nem szoptatom meg. Majd következő nap egy kicsit későbbet, és így tovább kb. 5-ig (esti utolsó szopi 10 óra tájban volt). Persze az első napok nehezek voltak, volt sírás bőven, próbáltuk vigasztalgatni, hisz végül is egy darabig bírta, hogy nem kapja a cicit. Nehéz így 5 év távlatából pontosan emlékezni, de kb. 1 hét telt el így. (ja, időközben a kislány átment a nagyfiú szobájába, a legény maradt velünk, így egymást sem zavarták). És tény, utána rohamléptekben rákapott, hogy reggel kb 6-ig szépen kibírta. És azóta ha felébredt simogattuk, esetleg dajkáltuk, de nem ragaszkodott sose a szopihoz. Emlékszem volt még 2-3 éves korában is olyan, amikor a végén az ágyában (170-es heverő) aludtam el én is.
Hú, bocs, hogy ilyen hosszú lére eresztettem, remélem azért van benne használható gondolat.
Ildi