Sziasztok!
Na, itt vagyok végre. Olyan sűrű volt a napunk mostanában, Bencét nem merem egy pillanatra se szem elől téveszteni, mert most mát mindenhova felkapaszkodik, és olykor huppanáskor meg is üti magát. Felragasztottunk az asztalkánk 4 sarkára védőket, amiket rendszeresen le is szedeget, szóval semmi haszon belőle.
Viki: tök jó hogy elvitted BKV-n utazni! Én mivel a külvárosban laktam, anyuval sokat jártunk busszal, és imádtam. Na, persze nyilván nem emlékszek az 1 éves kor előtti időszakra!
Nutricionista: Hát nem tudom, lehet hogy nem is így mondják magyarul?!?
táplálékszakértő vagy minek mondhatják. Na, szóval voltam, és először is megmértek keresztben-hosszában. Jelentem 166 cm vagyok... A súlyomat a vastag nadrágommal együtt mérték, hát, az eléggé súlyosbította a helyzetet...
Még a hájamat is megmérték a kezemen, a lapockám alatt, meg a csípőmön.
A doki kikérdezett a evési szokásaimról meg minden. Csütörtökön megyek vissza, addigra beállítanak nekem valami kíméletes diétát, figyelembe véve mindenféle allergiámat meg a szoptatást. Már úgy várom, minden reményem ebben van.
Ami Bencét illeti, muszáj elmesélnem: anyukám mindig énekel neki, közebn pedig kezével mutogat mintha mulatna. Erre ma az én fiam mikor énekeltem neki elkezdett "mulatni", felemelte a kezeit és forgatta! Nagyon cuki volt, azóta többször megismételte.
.
Ez mellett most bőven benne vagyunk a mindentledobokaföldre korszakban. Néha felveszem neki a ledobott dolgokat, de amikor megunom, ott hagyom és azt mondom: ez elment pápába. Úgyhogy mostmár ott tartunk, hogy ledobja a dolgot, és pápá-t int neki!
Tudom, hosszú voltam, de muszáj volt elmesélnem!
Jó éjt mindenkinek, én meg megyek vasalni a nagy halom ruhát...
Lida