Sziasztok!
Még mindig nem foglaltam termet a talira, mert nem tudtam beszélni a lánnyal
, remélem azért majd sikerül. De ha nem, akkor úgy is jó, ha bevonulunk a játszóházba és kész?
Tényleg, akkor most
ki jön a talira???
Dina: De jó, hogy újra itt vagy! Sajnálom ezt a hasmenős vírusos izét, nálunk csak Bálint volt benne, utáltam. Ráadásul a helyettesítő gyerekdoki jól beparáztatott, mert székletmintát küldetett el, meg ilyenek, és én azt hittem, hogy csak az én gyerekemnek van ilyen, valami egzotikus gyerekbetegsége. Aztán mikor már kijöttünk belőle tudtam meg, hogy tulajdonképpen a fél város ilyenben szenvedett, meg a fél ország is, csak a helyettes gyerekdoki lehet alfában volt közben, és ezért nem tudott róla.
Enyém gyerek is nagy tészta fan. A spagettit kizárólag kézzel szereti enni, és imádja beszívni a szájába, hogy a szósz jól a száján maradjon. Ja, és egyet a szájába, egyet a fülébe akar tenni. Az utóbbi szerencsére nem szokott sikerülni. A húsért ő sem rajong különösen, de én orvul összenyomom fokhagymapréssel, és belekeverem a kajájába. Szerencsére már nem szűr, mint Kata, régen csinálta ő is.
Amiket még imád: savanyú káposzta, kovi ubi, oliva bogyó, piros arany (nyomja a szájába, nem én adom neki, elveszi), mustár (szintén kiszolgálja magát) - ahogy az apja hívja: Extreme eater!
Gratulálok Kata beszélőkéjéhez, igazán ügyes! Jó hamar elkezdte a dumálást, bár azt mondják a lányok hamarabb csinálnak mindent. Bálintnak másfél éves korában eredt meg a nyelve, és most másfél hónap alatt annyit bővült a szókincse, hogy már írni sem tudom (régen írtam az új szavait, 100-nál abbahagytam), mert rengeteget beszél, nagyon sok szót ismer. Na de a finn nyelvtudás az nem semmi!
A kocsit hétfőn szemlézi a casco, aztán majd kiderül. Remélem nem tk, és hamar elrendeződik a casco intézés, meg a szerelés, és hamarosan lesz kocsim, mert csak most döbbentem rá, hogy milyen nehéz is volt az életem a kocsi előtt.
Vezettem már azóta, halálfélelmem volt az elsőnél végig, minden kereszteződésnél majdnem kiugrott a szívem, de egyre jobb. Már várom, hogy újra legyen kocsim és vezessek.
Egyébként Polett (ha még emlékszel rá, volt velem két talin is) kislánya Flóra, aki soha életében nem szopizott is mostanában ezt csinálja, hogy rángatja Polett pólóját, és mondja, hogy cici. Lehet emlékszik, mikor látta Bálintot szopizni, vagy az unokahugát.
Gabi: Igazából mi a bilizést úgy kezdtük, hogy én minden reggel meg este leveszem róla a pelust és megkérdezem tőle, hogy ráül-e a bilire. És van amikor határozottan azt mondja, hogy nem, de van amikor ráül. Aztán egy darabig üldögél rajta, van hogy olvas közben, vagy játszik valamivel. Ha nem ül rá, akkor annyiban hagyom a dolgot. Amikor magától pisilt bele, akkor is azt mondta, hogy nem ül rá, aztán míg elmentem készülgetni a fürdésre mégis ráült, aztán pisilt. Szóval igazából azzal, hogy leveszem a pelust róla megadom neki a lehetőséget, és szerintem azért próbálja meg néha, mert nem erőszakoljuk rá, hanem látja, hogy tényleg csak akkor kell csinálnia, ha kedve van. Igazából szerintem mi még nagyon időben vagyunk, mert ahogy olvastam fiúknál olyan 2,5-3 éves kor az átlagos idő a pelusról való leszokásról. Azt hiszem, hogy a nyár lesz a mi időnk, de azért szeretném, ha ismerkedne a dologgal.
Persze volt már olyan, hogy felpattant a biliről idő előtt, aztán láttam, hogy a lábijával csuszatol valamit a földön, és hát a pisije volt az. Rászóltam, hogy ezt azért nem kéne, és akkor tök édesen mondta, hogy bili nincs, kő van.
A túrórudiért, kinder pinguiért nálunk is megy a harc. Szerencsére hiszti nincs érte, csak szívszaggató könyörgés. Napi egy van engedélyezve, persze neki az nem elég, és olyankor kérlelő arccal áll a hűtő előtt és mondja: anaaa pimbi, dudi. A szívem szakad meg.
Kinga, Dina, Gabi: Akkor azért örülök, hogy nem az én gyerekem a deviáns, és más gyerek is csinál cirkuszt. De én még soha nem láttam más gyerekét ilyen produkció közben, és ilyenkor azt gondolom, hogy én rontottam el valamit az enyémmel.
Vanda: Nagyon helyes Bálint, olyan nagy fiú már.
Na elrakom magam holnapra, hosszú bevásárlós napunk volt.
Üdv.
Lilla
Lányok, vezessük már vissza azt a jó szokást, hogy mindenki odaírja a hsz végére, hogy mit főzött, mostanában annyira ötletgyenge vagyok...