#baba#anya

Textilbabákkal a csecsemőhalandósság ellen

Dédanyáink dédanyái idejében – úgy 300 évvel ezelőtt – még nem igazán volt kórház, szülészorvos, sokkal inkább bábák segítségével szülték meg gyermekeiket a kismamák. Nagyon magas volt a csecsemőhalandóság, többek között azért, mert a szülést levezető segítők oktatása sem volt megoldva.

Franciaországban az 1712-ben született Angélique Marguerite Le Boursier du Coudray-nek köszönhették a nők, hogy egyre kevesebb veszteséggel kellett szembenézniük, ha gyermeket vállaltak. A hölgy eleinte csak bábaként végezte áldásos tevékenységét, követve felmenői orvosláshoz való elkötelezettségét. 1740 februárjában fejezte be hároméves gyakornokságát, majd minősítő vizsgát tett az École de Chirurgie Sebészeti Főiskolán.

1759-ben kiadták szülészeti tankönyvét, az Abrégé de l’art des accouchements című művet, amelyet aztán 1667-ben átdolgozva és kibővítve újra kiadtak. A francia király szintén 1759-ben kereste meg Angélique-et azzal a felkéréssel, hogy tanítsa meg a falusi nőket a bábaság csínjára-bínjára, hogy így próbálják meg csökkenteni az újszülöttkori és a születés körüli halálozást. Így hát Angélique 1760 és 1783 között folyamatos utazgatással járta be Franciaország minden vidékét, hogy tudását átadhassa a szegény asszonyoknak. Ezidő alatt több mint 40 városban fordult meg, és mintegy 4000 tanítványt oktatott.

A képzése minden esetben két hónapig tartott és erősen a gyakorlatra tette a hangsúlyt. Többek között ezért is készítette el a képeken látható, életnagyságú babákat: ezek szemléltetőeszközként szolgáltak, és arra is alkalmasak voltak, hogy a bába-tanoncok rajtuk gyakorolják a szülés levezetését.

A szemléltető eszköz a Gép névre hallgatott, textilből, bőrből, töltőanyagból készült, és olykor-olykor az is előfordult, hogy a torzó kialakításához emberi csontokat is felhasználtak. Számtalan szalag és szíj segítette bemutatni azt a folyamatot, ahogy a szülés során a szülőcsatorna kitágul, hogy utat engedhessen a születendő babának.

A csecsemő figurának finoman kidolgozott orra volt, tűzött füle, a haját tintával rajzolták meg, és nyitott szájában még a nyelvét is megtalálhatták a tanulók. Ez azért volt egy kiemelten fontos része a babának, mert lehetővé tette, hogy azt is gyakorolják, hogy két ujjukat a szájba akasztva miképp tudják a farfekvéses babákat megfordítani és világra segíteni.

A Gép nemcsak a csecsemőhalandóság leküzdésében bizonyult hatékonynak: Madame du Coudray az árusításukból származó bevételeiből egy kellemes kis vagyont is szerzett magának.

Szilágyi Diána, 2013. július 04.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?