|
Kérdés:
A
kisfiúnk 1 éves 4 hónapos. 6-8 hónapos koráig szépen átaludta
az
éjszakákat és este általában gyorsan maximum fél óra
alatt el is aludt. Igaz, kivétel nélkül a szopizásba aludt
bele és utána feleségem mindig átvitte a másik szobában lévõ
kiságyába. 8 hónapos kora után viszont az
altatás egyre hosszabbá vált és éjszaka pedig gyakran felébredt.
Természetesen ez mindhármonk számára nagyon fárasztó volt.
Sokat gondoltunk arra, hogy talán a fogzás miatt alszik el
nehezebben. 11 hónapos kora körül megpróbáltuk átszoktatni,
hogy a kiságyában aludjon el magától. Persze ennek nagyon
nem örült és még az sem vigasztalta meg, hogy néha-néha
bementünk hozzá megnyugtatni. Õ keservesen sírt órákon
keresztül, hányt és néha a fejét a rácsba ütötte.
Így a picur ma már köztünk alszik és egy-két éjszakai felébredéstõl
eltekintve jól is
alszik. Az elalvással viszont egyre nagyobb a gondunk. Este kb.
8 és 9 között kezdjük el a fektetést egy kis mesével a mi
francia ágyunkon, majd szopizás mellett megpróbál elaludni.
Sajnos ez nagyon sokszor 2 órába is beletelik, ami
rendszeresen még egy türelmes ember számára is idegõrlõ
tud lenni. Úgy vettük észre, hogy kisfiúnk esetleg fél a sötéttõl,
ezért mindig hagyjuk, hogy egy kis fény szûrõdjön be a szobába.
Gyakran viszont fel akar pattanni és kiszaladni játszani,
pedig látjuk rajta, hogy fáradt és álmos. Reggel 8-9
óra körül szokott ébredni. Mások szerint is a gyermekünk
nagyon szépen fejlõdik, jó kedvû mosolygós kisbaba és a háziorvosunk
is maximálisan elégedett a
fejlõdésével.
Doktornõ válaszai alapján viszont látjuk, hogy hosszú távon
nem egészséges, hogy a pici köztünk alszik. Másrészrõl
pedig a szoptatást is lassan el kellene hagynia. Mit tegyünk,
hogy gyermekünk egyedül is képes legyen elaludni és
szeressen a kiságyában aludni? Gondoltunk már arra is, hogy
esetleg áthozzuk a kiságyat a hálószobánkba egy átmeneti
idõre, bár hosszú távon ez sem tûnik ideális megoldásnak.
|
|
Válasz:
Az, hogy gyermekük nehezen
alszik el, nem szokatlan dolog, általában az altatással alvó
gyerekeknél elõbb utóbb tapasztalható az elalvási probléma.
A gyerekek ugyanis, egyre inkább szeretnék megnyújtani a szülõvel
való együttlétet. Egyrészt, mert jó nekik testi-lelki közelségbe
lenni az anyával/apával, másrészt szeretnék elkerülni az
egyedüllétet. Mielõtt bármibe is kezdenének, gondolják át,
vajon eléggé fáradt-e a kicsi, mire a lefekvésre kerül sor?
Vegyék sorba a következõket: mikor ébred fel, mikor alszik délben,
délután eleget mozog-e szabad levegõn, mert ez biztosítja a
jó alvás feltételeit. Elképzelhetõ, hogy egy órával késõbbre
kellene halasztani az altatást, mert 8 órakor nem, de 9 órakor
már jól elaludna a kicsi. Ebben a korban egy kiadós délutáni
alvás után a kb. öt órával késõbb kezdõdõ esti alvás már
túl korai a számára. Figyeljék meg a délutáni alvásait,
mikor, mennyit alszik a fiuk? Azt nem javasolnám, hogy felébresszék
az alvásból, akár délután akár este van, de az jó lenne,
ha összeadnák a nappali és az éjszakai alvásidejét, mert
12-13 óra ebben a korban elég az alvásból. (Vannak gyerekek,
akik még ennél is kevesebbet igényelnek).
A következõket tudom javasolni: a kiságy átvitele az Önök
szobájába valóban nem ideális, mivel alvási problémák nem
igazán vannak, tehát ha elaludt a fiuk, akkor többé-kevésbe
jól alszik. Kipróbálhatják azt is, hogy a kicsit beteszik az
ágyába a szopizás után, majd a kiságy mellett maradnak,
esetleg Önök is lefekszenek a gyerek szobájában, amíg el
nem alszik. Valószínûleg ez segít eleinte, de aztán az
elalvási idõk itt is megnyúlhatnak. Az altatásnál csak a következetesség
segít, vagyis komoly elhatározás kell. Az alvás során
vannak éberebb és mélyebb szakaszok gyereknél, felnõttnél
egyaránt. Az éberebb szakaszban önkéntelenül is keressük
azt a helyzetet, ahogy elaludtunk, vagyis ha ez az anyával történt,
akkor Õt. Az éjszakai felébredések egy része ezzel magyarázható,
a gyereket ugyanis beteszik a kiságyába, miután elaludt. Ezért
javasolják, hogy éberen tegyék le aludni a kicsit oda, ahol
egész éjszaka aludni fog. Az alvásra fel kell készíteni a
gyereket, tehát már a lefekvés elõtt mondják neki, hogy
negyed óra múlva megyünk aludni, majd 10 perc múlva megyünk
aludni. Addig játszanak vele, csak és kizárólag rá
figyeljenek, meséljenek, játszanak valamilyen nem vadulós játékot.
Öt perccel a kitûzött idõ elõtt menjenek a szobába és
kezdjék el a lefekvési ceremóniát. Fektessék le a Macit,
vagy az autót, történjék meg az esti puszi és irány a kiságy.
Ami fontos: égjen egy jelzõfény, ne legyen teljesen sötét
és ha sír a gyerek nem néha, hanem szabályos idõközökben,
pl. 3 vagy 5 percenként be kell menni hozzá és megsimogatni,
hogy tudja, itt vagyunk. Ekkor minden esetben el kell mondani,
hogy most aludni kell, mert késõ van, puszi és ki a szobából,
5 perc múlva újra be és így tovább. Fontos, hogy ne
legyenek feszültek, ingerülte és ne hagyják magára a
gyereket 5 percnél tovább. A program következetes végigvitele
egy hét alatt segíthet, bár elõfordul, hogy hosszabb ideig
tart. A kicsi sírni fog, mégpedig nagyon, ezért csak azokban
az esetekben szoktam ezt a módszert javasolni, ha érezhetõ az
elhatározás, vagy inkább az eltökéltség a szülõkben. Kísérletezni,
nem jó. Ha eldöntötték, hogy végig csinálják, akkor végig
is kell vinni, mert ha nem következetesek, akkor csak rosszabb
lesz a helyzet.
Talán az lehet az optimális megoldás, ha elõbb egy kicsit
kitolják az alvási idõt, esetleg lefekszenek vele úgy, hogy
sötét van, s ha végképp nem segít semmi még mindig ott van
az átszoktatás. A módszer kipróbálásáról tudok, az a következetes
végigvitel miatt abszolút sikeres, én nem próbáltam.
Izsó Ildikó
2002.02.07
|
