Kérdés:
A kisfiúnk 1 éves 4 hónapos. 6-8 hónapos koráig szépen átaludta az éjszakákat és este általában gyorsan maximum fél óra alatt el is aludt. Igaz, kivétel nélkül a szopizásba aludt bele és utána feleségem mindig átvitte a másik szobában lévõ kiságyába. 8 hónapos kora után viszont az
altatás egyre hosszabbá vált és éjszaka pedig gyakran felébredt.
Természetesen ez mindhármonk számára nagyon fárasztó volt. Sokat gondoltunk arra, hogy talán a fogzás miatt alszik el nehezebben. 11 hónapos kora körül megpróbáltuk átszoktatni, hogy a kiságyában aludjon el magától. Persze ennek nagyon nem örült és még az sem vigasztalta meg, hogy néha-néha bementünk hozzá megnyugtatni. Õ keservesen sírt órákon keresztül, hányt és néha a fejét a rácsba ütötte. 
Így a picur ma már köztünk alszik és egy-két éjszakai felébredéstõl eltekintve jól is
alszik. Az elalvással viszont egyre nagyobb a gondunk. Este kb. 8 és 9 között kezdjük el a fektetést egy kis mesével a mi francia ágyunkon, majd szopizás mellett megpróbál elaludni. Sajnos ez nagyon sokszor 2 órába is beletelik, ami rendszeresen még egy türelmes ember számára is idegõrlõ tud lenni. Úgy vettük észre, hogy kisfiúnk esetleg fél a sötéttõl, ezért mindig hagyjuk, hogy egy kis fény szûrõdjön be a szobába. Gyakran viszont fel akar pattanni és kiszaladni játszani, pedig látjuk rajta, hogy fáradt és álmos. Reggel  8-9 óra körül szokott ébredni. Mások szerint is a gyermekünk nagyon szépen fejlõdik, jó kedvû mosolygós kisbaba és a háziorvosunk is maximálisan elégedett a
fejlõdésével. 
Doktornõ válaszai alapján viszont látjuk, hogy hosszú távon nem egészséges, hogy a pici köztünk alszik. Másrészrõl pedig a szoptatást is lassan el kellene hagynia.  Mit tegyünk, hogy gyermekünk egyedül is képes legyen elaludni és szeressen a kiságyában aludni? Gondoltunk már arra is, hogy esetleg áthozzuk a kiságyat a hálószobánkba egy átmeneti idõre, bár hosszú távon ez sem tûnik ideális megoldásnak.

Válasz:
Az, hogy gyermekük nehezen alszik el, nem szokatlan dolog, általában az altatással alvó gyerekeknél elõbb utóbb tapasztalható az elalvási probléma. A gyerekek ugyanis, egyre inkább szeretnék megnyújtani a szülõvel való együttlétet. Egyrészt, mert jó nekik testi-lelki közelségbe lenni az anyával/apával, másrészt szeretnék elkerülni az egyedüllétet. Mielõtt bármibe is kezdenének, gondolják át, vajon eléggé fáradt-e a kicsi, mire a lefekvésre kerül sor? Vegyék sorba a következõket: mikor ébred fel, mikor alszik délben, délután eleget mozog-e szabad levegõn, mert ez biztosítja a jó alvás feltételeit. Elképzelhetõ, hogy egy órával késõbbre kellene halasztani az altatást, mert 8 órakor nem, de 9 órakor már jól elaludna a kicsi. Ebben a korban egy kiadós délutáni alvás után a kb. öt órával késõbb kezdõdõ esti alvás már túl korai a számára. Figyeljék meg a délutáni alvásait, mikor, mennyit alszik a fiuk? Azt nem javasolnám, hogy felébresszék az alvásból, akár délután akár este van, de az jó lenne, ha összeadnák a nappali és az éjszakai alvásidejét, mert 12-13 óra ebben a korban elég az alvásból. (Vannak gyerekek, akik még ennél is kevesebbet igényelnek).
A következõket tudom javasolni: a kiságy átvitele az Önök szobájába valóban nem ideális, mivel alvási problémák nem igazán vannak, tehát ha elaludt a fiuk, akkor többé-kevésbe jól alszik. Kipróbálhatják azt is, hogy a kicsit beteszik az ágyába a szopizás után, majd a kiságy mellett maradnak, esetleg Önök is lefekszenek a gyerek szobájában, amíg el nem alszik. Valószínûleg ez segít eleinte, de aztán az elalvási idõk itt is megnyúlhatnak. Az altatásnál csak a következetesség segít, vagyis komoly elhatározás kell. Az alvás során vannak éberebb és mélyebb szakaszok gyereknél, felnõttnél egyaránt. Az éberebb szakaszban önkéntelenül is keressük azt a helyzetet, ahogy elaludtunk, vagyis ha ez az anyával történt, akkor Õt. Az éjszakai felébredések egy része ezzel magyarázható, a gyereket ugyanis beteszik a kiságyába, miután elaludt. Ezért javasolják, hogy éberen tegyék le aludni a kicsit oda, ahol egész éjszaka aludni fog. Az alvásra fel kell készíteni a gyereket, tehát már a lefekvés elõtt mondják neki, hogy negyed óra múlva megyünk aludni, majd 10 perc múlva megyünk aludni. Addig játszanak vele, csak és kizárólag rá figyeljenek, meséljenek, játszanak valamilyen nem vadulós játékot. Öt perccel a kitûzött idõ elõtt menjenek a szobába és kezdjék el a lefekvési ceremóniát. Fektessék le a Macit, vagy az autót, történjék meg az esti puszi és irány a kiságy. Ami fontos: égjen egy jelzõfény, ne legyen teljesen sötét és ha sír a gyerek nem néha, hanem szabályos idõközökben, pl. 3 vagy 5 percenként be kell menni hozzá és megsimogatni, hogy tudja, itt vagyunk. Ekkor minden esetben el kell mondani, hogy most aludni kell, mert késõ van, puszi és ki a szobából, 5 perc múlva újra be és így tovább. Fontos, hogy ne legyenek feszültek, ingerülte és ne hagyják magára a gyereket 5 percnél tovább. A program következetes végigvitele egy hét alatt segíthet, bár elõfordul, hogy hosszabb ideig tart. A kicsi sírni fog, mégpedig nagyon, ezért csak azokban az esetekben szoktam ezt a módszert javasolni, ha érezhetõ az elhatározás, vagy inkább az eltökéltség a szülõkben. Kísérletezni, nem jó. Ha eldöntötték, hogy végig csinálják, akkor végig is kell vinni, mert ha nem következetesek, akkor csak rosszabb lesz a helyzet. 
Talán az lehet az optimális megoldás, ha elõbb egy kicsit kitolják az alvási idõt, esetleg lefekszenek vele úgy, hogy sötét van, s ha végképp nem segít semmi még mindig ott van az átszoktatás. A módszer kipróbálásáról tudok, az a következetes végigvitel miatt abszolút sikeres, én nem próbáltam.

Izsó Ildikó

2002.02.07