Neurotikus beavatkozások a szülés során

Amnioscopia (többek kérésére)

Szûrõ jellegû vizsgáló eljárás, melynek célja a magzati állapot megítélése a magzatvíz színe alapján.
A magzatvíz normálisan átlátszó. Magzati oxigénhiány esetén egy biológiai reflexsor indul meg, melynek eredményeként a magzatvízbe a magzat széklete, magzatszurok (meconium) kerül, ami zöld színû, és zöldre festi a magzatvizet. Ez fenyegetõ jel (oxigénhiány), mely miatt a szülés megindítása is szükséges lehet. Általában a kiszámított terminus közelében leggyakrabban utána végezzük, mert ilyenkor a leginformatívabb.

Kivitelezése: Az amnioscop egy vékony acélcsõ, melyben egy fényforrás-optika foglal helyet. A csövet a méhszájon át a magzatburokig vezetik, ezen át megítélhetõ a magzatvíz színe.
Ha a méhszáj éretlen a beavatkozás fájdalmas lehet.
A vizsgálat igen hatékony, tévedés ritka, de elõfordul.

Régebben, amikor más vizsgálat még nem volt (!) minden esetben elvégeztük, amikor csak lehetett,  szinte kötelezõ volt a szülésre felvett asszonyok esetén elvégezni („felvételi amnioscopia”) ma más módszerek is vannak a magzati állapot megítélésére (CTG) és használata, épen kellemetlen volta miatt visszaszorult. Mivel információtartalma nem pontosan azonos a CTG-vel használata szakmai szempontból semmiképpen sem kifogásolható.

 
Lepényi szak aktív vezetése, a köldökzsinór lefogása:

A magzat megszületése után a köldökzsinór még egy ideig pulzál, majd ez megáll. A vért a köldökzsinórban az újszülött szíve hajtja. Korábban hazai szerzõk is az úgynevezett késõi köldökellátást javasolták, azért, hogy a vér a placenta felõl a magzatba áramoljék. Ennek érdekében több trükköt is alkalmaztak. Ezek a manõverek semmilyen igazolható eredményre nem vezettek, sõt gyakoribb volt az újszülött vérszegénysége. Semmilyen szakmai érv nem szól amellett, hogy a szülés után ne lássuk el a köldököt. 

A magzat megszületése után néhány perccel a placenta magzati felszíne leválik a méh faláról, és néhány, a szülõfájásokra emlékeztetõ görcs során kiürül a méhbõl.
Ez a szakasza a szülésnek vérzéssel jár. Jelentõs vérzés a szülések 5-8%-ban fordul elõ. A vérzés oka lehet: episiotomia vagy gátrepedés és/vagy a lepény leválása vagy annak valamely zavara, mely mögött a lepény kóros tapadása (szívósan tapadó lepény esetleg a méh falába benõtt lepény) áll. Gyakori ok (az összes szülés utáni vérzés fele) a méh kóros ellazulása (atonia uteri), ilyenkor a lepény sem válik le.
A vérzés a lepény megszületése után lényegesen mérséklõdik. Fontos tehát, hogy a lepény megszületése ne húzódjon el. Amíg a placenta nem született meg az episiotomia vagy a gátrepedés ellátásához nem tudunk hozzákezdeni azaz vérzik. A szakmai logika (a szülõ nõ érdeke) tehát azt diktálja, hogy a lepény távozása minél hamarabb következzen, ezért a lepényi szakot aktívan kell vezetni, ami azt jelenti, hogy a méhösszehúzódásokat kell erõsíteni. Erre a célra az un. uterotonikumokat használjuk, leggyakrabban oxytocint.
Néhány esetben a lepény semmilyen beavatkozás hatására nem távozik ilyenkor akár a méh eltávolítására is szükség lehet.

Amennyiben sem gátmetszés sem vérzõ sérülés nincs elvileg bármeddig várhatunk a lepény távozására, de valamennyi vérzés ekkor is van, mert a burok és a lepény egy része már leválhatott, és a méh nem tud kellõen összehúzódni. Ez a vérzés általában nem erõs, és ha nem tart sokáig nem veszélyes. A várakozást a vérzés mértéke szabályozza.

 
Szülést befejezõ mûtétek: vacuum extractio, fogó mûtét. A császármetszés.

Érdekes, hogy a vacuum extractio vagy a fogó mûtét  (V/F) létjogosultságát nem szokták vitatni, nem hallottam arról, hogy „rajtam feleslegesen végeztek” vacuumot vagy fogót. Sokkal gyakoribb az, hogy a császármetszést gondolják felesleges beavatkozásnak. Ennek oka az lehet, hogy V/F sokkal heroikusabb beavatkozásnak tûnik annál, hogysem feleslegesen végezzék, a „császározás” pedig egyszerû mûtétnek látszik.
A valóság nem egészen ez.

Egyrészt a V/F másrészt a „császár” nem egymást helyettesítõ mûtétek, amikor az egyik végezhetõ a másik (már) nem. Ennek megfelelõen javallata is különbözõ. V/F-t a szülés utolsó fázisában, a kitolási szakban végezhetünk, amikor a császármetszés már nem végezhetõ el. Javallata csaknem mindig magzati, míg a császármetszést egyaránt végezhetjük anyai és magzati okból is.
Másrészt a szülészeti statisztikák szerint a császármetszés a veszélyesebb, amennyiben anyai szövõdményei lényegesen gyakoribbak és súlyosabbak, halálozása magasabb. Ez az oka annak, hogy a szakma alapállása szerint kérésre nem végezzünk császármetszést, ha az asszony kéri tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy lebeszéljük errõl. (egy angliai felmérés szerint az egészségügyi dolgozók 30%-a szeretne császárral szülni, Brazíliában van olyan magánintézet, ahol a császármetszés arány 90%)

 2001.10.24