#baba#anya
Tapasztalatok szülés után

Szubjektív tapasztalatok a születés utáni újszülött ellátásról
válogatás a társalgó hozzászólásaiból
2000.június - 2003.október

 

           
A személyzettel pedig kimondottan elégedettek lehetünk, ha kérdeztünk válaszoltak, nem voltak durvák. Valami mégis hiányzott. Szerintem egy kórházban ma általában az a felfogás, hogy a szülés egy szükséges rossz, amin túl kell esni. Ha a végén az anya és a baba egészségesen "megúszta", akkor mindenki elégedett. Hogy a szülés lelki folyamat is, azzal nem foglalkoznak.

„Tekintettel lenni az újszülöttek emberi méltóságára”

 Eddig csak halvány sejtelmem volt arról, hogy mi is az a gyöngéd születés, de most, hogy elolvastam a könyvet, annyira, de annyira sajnálom, hogy nem a szülésem elõtt olvastam. Az tuti, hogy így fogok szülni legközelebb, ha nem lesz semmi komplikáció. A választott szülésznõmmel és a férjemmel is elolvastatom a könyvet.
Tudod én voltam, aki az utolsó két órában csak ordítottam. De most így visszaemlékezve szinte biztos vagyok benne, hogy magát a kitolást és az utána következõ részeket már bírnám teljes csöndben, a baba miatt is.
Valaki azt írta nekem, hogy ez csak scientológiai duma, de innen üzenem neki, hogy tõlem bármi lehet, én így fogok szülni és ajánlom neki is, hogy olvassa el a könyvet. Menta

Nem feltétlenül kell a piciknek sírva látni meg a napot.
Az enyém nem sírt, csak nézelõdött...
Állítólag az így született gyerekek nyugodtabbak. Nem tudom biztosra, hogy csupán ez lehet-e az oka, de az én kis Annám négy hetes kora óta átalussza az éjszakát, egyszer sem keltett fel éjszaka. Nyugodt, kiegyensúlyozott baba...
Saját tapasztalatom: MÛKÖDIK A DOLOG!!! amit a könyvben olvastál úgy igaz!. A szülésznõk és az orvos is mindvégig csendben voltak, csak akkor beszélt a doki és annyit amit tényleg kellett, de azt is csak csendben. A szülésznõ amikor vágott csak feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy jól sikerült a vágás (3 varratom volt csak). Nekem és a férjemnek sem volt a szülés alatt egy szavunk sem (semmi harsány biztatás..minden szépen csendben, ugyanolyan jó tud lenni egy kedves kézmozdulat, egy simogatás) A lámpákat lekapcsolták és csak egy kislámpa világított, ami kellett az orvosnak, de semmi fényár. Aztán amikor Anna megszületett rögtön a hasamra tették, közben csend.....a pici lány nem sírt NYITOTT SZEMMEL NÉZELÕDÖTT!, nyújtogatta a lábacskáit, kezeit. Amikor a köldökzsinór lüktetése leállt a férjem elvágta. Utána felöltöztették mosdatás nélkül és Apukája dédelgette a szopizás után mintegy két óráig. Mindvégig nézelõdött.
Összegezve normál szülésnél a picit fogadjuk nagy hanggal, ami bántja a fülét, vakító fénnyel, ami rossz a szemének, kiegyenesítjük a gerincét, elvesszük tõle drasztikusan az oxigént... Egyébként Isten hozott nálunk. Moncsúr

Tavaly pl. kötelezõen bevezették a K-vitamin védelmet minden újszülöttnél (Mert találtak egy olyan kutatást, hogy a fehérvérûség kialakulását a K vitamin csökkentheti. nem akarok adatot írni, hogy ez hány gyereket érinthet és eszükbe sem jut a családoknál a rizikófaktorokat megnézni és az alapján dönteni. Mondhatom sok orvos sem ért vele egyet, hogy állandóan szurkálják a gyerekeket, de nem állok messze az igazságtól, hogy ha azt mondom itt valóságos maffia van erre. Szofi. Franciaország

Együtt a babával

Csak 3 óránként lehet mellre tenni a gyereket, és akkor is max fél óra a szopi idõ. Az újszülött osztályon is a legtöbb szobában a 3 óránkénti szoptatás megy, és elviszik a babát.
Biztos benne van az is, hogy ehhez képest nagyon alternatív körülmények között született az elsõ, de nekem ezek furcsák nagyon. Pl miért nem lehet folyamatosan az anyával egy 4kg-s újszülött? Cory (Schöpf-Mérei kórház)

Nálunk a kórházban a babák 24 órán keresztül vannak a kismamával, és elõttünk fürdetik, mérik stb, tehát összesen arra a pár percre nem látja az anyuka, amikor a szülés után megmérik, és az Apgar-ját megállapítják. Onnantól kezdve 3 napig egy ágyban alszunk a picivel. A barátnõmet rettenetesen kimerítette a szülés, és õ kérni szerette volna, hogy elvigyék estére, mert nem tudott pihenni, és az ápolónõk szemmel verték a dolog miatt.
Sokszor az empátia hiányzik az ápolónõkbõl, még ott is, ahol a lehetõség adott, hogy szabadon dönts a lehetõségeidrõl. Timi
 

Annyit kell tudni a szülésrõl, hogy nagyon gyorsan és simán zajlott a 37. hétre született a fiam, 3750g-mal. Nem sírt fel csak miután kitisztították a száját. Az egész teste be volt vérezve, így a gyerekorvos elrohant vele. Még azt sem láttam, hogy van-e haja vagy nincs. Feküdtem a szülõágyon, és a férjemet faggattam, hogy néz ki a fiunk. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem is láttam, meg sem foghattam, s mindemellett a gyerekorvos miután visszajött azzal "vádolt", hogy cukros vagyok, s mindezt rettentõ rossz stílusban. Szülés után egy vászon lepedõt kaptam betét helyett, mondván, hogy 2 hete nincs a kórházban. A fiamat inkubátorba tették és a következõ napokban különbözõ szörnyûségeket mondtak, hogy mi lehet a probléma: cukorbetegség, méhen belüli fertõzés, simán fertõzés, stb. Az elsõ nap többször is meglátogattam a fiamat, de a második napon az orvos rám ripakodott, hogy nem mehetek be, csak napi kétszer, akkor is az általuk meghatározott idõpontban. Ezen kívül láthattam gyermekemet az erkélyrõl, az ablakon keresztül. Ha bementem hozzá - a kellõ bemosakodás után - benyúlhattam az inkubátorba simogathattam, de volt úgy hogy szóltak fel ne ébresszem, mert utána nekik nehéz lesz elaltatni.
Az egyik újságban pedig azt olvastam, hogy egy anyukának, akinek inkubátorban volt gyermeke, szintén nem adták ki szoptatásra. Miután jogait hangoztatta, s ügyvéddel fenyegetõzött, odaadták a gyermekét, s 3 óránként megszoptathatta. Akkor most ki lehet venni az inkubátorból a csecsemõt, vagy sem?
Addig a tejrõl, fejésrõl senki egy árva szót sem szólt. Ha nincs a nõvérem (most fél éves a gyermeke), aki segített a tej megindításában, akkor nem is tudtam volna szoptatni.
5. naptól járhattam be szoptatni, ahol sokszor úgy kellett kiérdemelni, hogy kezembe adják végre a fiamat,  Ancsa (Jáhn Ferenc kórház)

A gyermekágyon a babák egész nap anyukájukkal lehetnek, ill. van egy kicsi szoba, ahová be lehet õket adni, ha pl. látogatód jön, és nem akarod a szobában hagyni. Én négyágyas szobában voltam, és mi nem éltünk ezzel a baba-leadási lehetõséggel, mert valaki mindig volt a szobában, és ha felébredt a baba, kiszóltak az anyukának a folyosóra. A látogatóknak ki lehet vinni megmutatni a babákat, persze nem jó, ha sokat vannak a folyosón.
A fürdetés kb.este nyolctól kezdõdik, a babákat az anyukák viszik fürödni, és bár a nõvérek fürdetnek, de végig ott állsz mellettük, és amikor megfürdették a babát, akkor neked adják vissza. Mérés fürdetéskor van, ezt is azonnal megmondják (nem szabad miatta izgulni, a kezdeti súlyvesztés természetes). Minden nap körbejár a gyermekorvos, megnézi a babákat (emiatt nem viszik el õket), a kötelezõ oltásokra te is beviheted, de ezt sokan inkább a nõvérekre meg az orvosra hagyják, mert nem szeretik látni, ahogy megszúrják a babát (én ott álltam mellette, nem hagytam egy pillanatra sem egyedül, ezért sem szólnak). A kórtermekben az ágyak végénél vannak a kiságyak, de nálunk minden anyukánál az ágyában volt a babája, egyáltalán nem volt sírás, éjszaka is nyugodtan aludtak a babák.
A gyermekágyon a nõvérek között van nagyon kedves és van morcosabb is, de nekem az a tapasztalatom, hogy mindegyikük szívesen segít. SOTE I

 

Segítség és segítõkészség

Mindent összevetve azt gondolom, hogy a kórházi körülményekhez képest szerencsénk volt, mert nem lépett fel semmi komplikáció, így csak a szokásos, rutinszerûen alkalmazott beavatkozásokat kellett elviselnünk. A személyzettel pedig kimondottan elégedettek lehetünk, ha kérdeztünk válaszoltak, nem voltak durvák. Valami mégis hiányzott. Szerintem egy kórházban ma általában az a felfogás, hogy a szülés egy szükséges rossz, amin túl kell esni. Ha a végén az anya és a baba egészségesen "megúszta", akkor mindenki elégedett. Hogy a szülés lelki folyamat is, azzal nem foglalkoznak. Hiányzott, hogy vajúdás alatt senkit sem érdekelt, hogy én mit és hogy szeretnék, no és hogy a babát csak úgy elvitték és alig hozták vissza, az kritikán aluli. Katicabogár, szegedi klinika

A Dotén rooming-in van, vagyis végig veled van a baba, ha kéred elviszik, ha aludni akarsz. A csecsemõsnõvérek nagyon kedvesek voltak, sokat segítettek, éjjel-nappal rendelkezésedre állnak. A szülés után rövid idõvel (még fenn az szülõszobán) mellre kell tenni a babát, ott segít egy nõvér, hogy hogyan kell szoptatni. Éva, debreceni klinika

Tanúja voltam, amikor egy kismamának a fia nem tudott szopni, nem talált rá a mellbimbóra, nem akarta bekapni. Anyukája kétségbeesetten próbálkozott egy tanácsadó segítségével, aki kedvesen, türelmesen segített, de nem sok sikerrel. Ekkor lépett oda egy ápolónõ, aki vagy 10-szer elmondta, hogy: Én már megmondtam, hogy már rég szopnia kellene! Ez így nem lesz jó!
Láthatóan a kismamát borzasztóan megviselte ez a hozzáállás, s nem sokára sírva is fakadt. Ancsa

Ezután feltoltak a csecsemõs részlegre, ahol a reggeli vizitre 8 óra körül már hozták is a babámat. A csecsemõs részlegrõl végülis nem mondok rosszat, bár nekem kicsit tömegszállás jellege volt (állítólag teltház volt) Sajna az én babám besárgult, és aluszékony volt, emiatt nehezen indult a szoptatás. Minden mûszakban találtam azért 1-1 kedvesebb nõvért, de az elsõ 2-3 napban nagyon nehéz volt, hogy információmorzsákból kellett összeraknom, mit kellene tennem, és nem igazán mondták el teljesen, hogy én most mivel tudnám segíteni a szoptatás beindulását, mit kell tenni tejbelövelléskor stb.. Ezenkívül 3 nap alatt 3 különbözõ szobába raktak át, és a végén már nagyon ideges voltam e miatt, mert nem egy nagy élmény frissen szülten naponta költözködni. Végül a 4. napon felvitték egész napra kékfényezni a babámat egy másik osztályra, ahol fõként koraszülött babák voltak, és én is költöztem vele. Bár itt nem volt rooming in, és 3 óránként jártunk anyukák csoportosan szoptatni, nekem nagyon nagy segítséget jelentett az ott töltött 2 és fél nap. Ott a nõvérke jobban odafigyelt a cicire helyezésre, és rendszeresen mértük, mennyit szopizik a kicsi. Az, hogy most 8 naposan szépen szopizik mellbõl nagyrészt az ottani odafigyelésnek köszönhetõ. Szóval szerintem a rooming in jó dolog, de egy tapasztalatlan elsõ babás anyuka elõfordulhat, hogy nem kap olyan segítséget. mint ami a sikeres szoptatáshoz kellene.. Már csütörtökön haza akartak minket küldeni, de kértem a gyerekdokit, hadd maradjunk még egy napot, gyakorolni a szopit (ezzel a kéréssel szerintem évek óta nem találkoztak, ugyanis ahogy én láttam mindenki a mielõbbi hazamenetelre koncentrált, én viszont úgy gondoltam ez az egy nap megér annyit, hogy sikeresebb legyen az otthoni életünk). Így pénteken hazahoztuk a kicsikénket, azóta is ügyesen szopizik, remélem, hogy tej is marad bõven. Bera (Máv kórház) 

Császáros szülés volt, 9,07 kor megvolt Dorka lányom, egy puszi a buksijára és már vitték is.
Legközelebb valamikor este 5 kor hozta fel a "intenzívre" a csecsemõs nõvérke, Én még azt sem tudtam mit csináljak vele, de lerakta mellém, és otthagyott egyes egyedül vele, mikor a eda-tól még nem éreztem a lábam, alig tudtam forgolódni, nemhogy szoptatni, egész végig attól féltem, hogy szegény leesik az ágyról. Így a férjem szerencsére 20 perc múlva befutott, és visszavitte az elsõre a többi babához.
Valószínû hogy én is hibás voltam a dologban, mert elsõ baba és nem tudtam, nem mondták, hogy mit, hogyan csináljak.
 A szoptatást nekem se mutatták, tanították meg, így rengeteget kínlódtam vele. Miután hazamentünk rá 3 hétre újra a Jánosba kötöttünk ki, mert begyulladt a mellem 40-41 fokos lázam volt, mi volt az orvosi utasítás szoptasson, fejjen anyuka.
Kap 24 órát, hogy kiürítse a mellét... Teljesen ki voltam NEM VOLT A CSECSEMÕ OSZTÁLYON SE olyan nõvérke aki tudott volna valamit is segíteni, mert a lányom mindig elaludt a cicin, és nagyon fájt.
Végül fent a nõgyógyászatról jött le egy nõvérke idõõsebb!!! és kézzel kimasszírozta, kifejte a tejet a cicibõl, más senki sem tudott segíteni, vagy nem akart. Mano2, János kórház


A szülés után lehet választani a rooming-in és a sima szoba között. A rooming-in-ben (6 ágyas) a baba veled lehet 6-tól 23 óráig. A csecsemõs- nõvérrõl annyit, hogy a kismamák egymásnak mutatják meg a pelenkázást és a szoptatást. Éjszaka ha sír a baba teáztatják, de neked nem mondanak semmit.
A sebeket senki nem ellenõrizte.

Én úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb gond az, hogy mindig rohantak a csecsemõsök (nálunk a szoptatás bemutatása úgy mûködött, hogy a lila fejjel üvöltõ Leventét rászorították a mellemre, aztán otthagytak. Én meg ott feküdtem, alig tudtam mozogni a császártól és rohanhattam volna utána, hogy de nem megy!) és néha egymásnak ellentmondó dolgokat mondtak: pl. egy alkalommal az egyik mellbõl kell csak szoptatni, aztán azt mondták, hogy mindkettõbõl. Egyszer azt mondták max. 20-30 perc legyen egy szoptatás, aztán azt, hogy addig szoptassak, amíg a baba akarja. Döntse el az ember lánya, hogy mi a jó.
Fent a negyediken nagyon sokat segítettek, tényleg mellettem ült a nõvér, figyelte, Levi hogy szopik, mindenféle praktikákat bevetettünk, hogy végre a szájába vegye a bimbót. Szóval ott figyeltek ránk, személy szerint. Virág

A csecsemõs nõvérek össze-vissza jönnek. Viszont mindig váratlanul!  A babáknak elvileg egy bevásárló kocsira hasonlító szerkezetben kell tartózkodniuk, de mi gyakran magunk mellé vettünk az ágyba (pl. szopi után együtt aludtunk). Ezt nem díjazzák, jól leszúrják az embert! Egyébként igazuk is van, az ágy keskeny, a kicsi leeshet, mert már újszülöttként is iszonyú erõ van bennük!
Az orvosod dönti el, hogy mikor mehetsz haza. Utolsó nap kapta meg Babuci a BCG-oltást, akkor még vesznek vért is valamihez, amit rossz volt végignézni!
Aztán még számítani kell olyasmire, hogy pl. nem szólnak, ha kész a fürdetés, mi meg ott vártuk, hogy mehetünk a babánkért. Kérdezni kell, máskülönben nem megy! Bár amikor én bent voltam, nagyon sokan voltunk, teltház volt. Nehéz a nõvéreknek is. Megmutatják a köldökcsonk ellátását, a pelenkázást, de már az öltöztetésben bizony senki nem segít! Én a szobatársamat kérdeztem, hogyan fogjam meg a babát, mivel még sohasem tartottam újszülöttet a karomban. Ez eléggé röhej. A fürdetést szerencsére megmutatták, de csak azért, mert megszerveztük. Gabi

Van rooming-in. a császárosok is kérhetik. Gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy reggel 7 körül elvitték a babát, mert az orvos vizsgálgatta, és olyan 10 körül hozták vissza, este pedig 6-kor szintén elvitték a fürdetésre, és folyamatosan hozták vissza. olyan 8-9 körül. A csecsemõosztály katasztrofális, éjszak 1 nõvér van az átlag 13 gyerekre- egyedül fürdet- nem csoda hogy volt hogy 10 után került elõ a gyerek üvöltve az éhségtõl. Ha éjszaka szülés volt a csecsemõs kiakasztott egy táblát: "szülésen vagyok" és EGYEDÜL hagyta a babákat. nekem volt olyan hogy önhatalmúlag bementem és kihoztam a gyerekemet. Volt aki csak várta hogy hát már régen szopni kellene, a gyerek meg üvöltött a szobában. szerintem isteni csoda hogy ilyenkor nem történt velük semmi baj. Egyébként maguk a csecsemõsök kedvesek voltak, segitõkészek, éjszaka is. Szülés után megkapja a gyereket az anya 1 órán keresztül, mellre teheti, hozzátartozó megfoghatja. Az újszülöttnek cukros vizet, idegen nõi tejet, forralt vizet adnak- szükség esetén. Látogatás a folyosón bármikor- a babát az ajtóüvegen keresztül nézhetik meg. Zorkanya, Honvéd kórház 

Mint többgyermekes anya, fiaim születésénél én is átéltem az aggódás, kiszolgáltatottság hasonló fázisait; a szoptatás kapcsán velem is igen hasonlóan bántak. Ráadásul ilyenkor az ember érthetõen felfokozott érzelmi állapotban van, érzékenyebb is, mint máskor, és elvárja bizonyos mértékig jogosan, hogy kivételezetten figyelmesen kezeljék.
Én  idestova 30 éve  a másik oldalról is látva a dolgokat, hadd osszam meg Önökkel néhány gondolatomat.
Az egészségügyi dolgozó  orvos és ápoló  nem szent, éppen olyan gyarló ember, mint amilyenek vagyunk valamennyien. Vagy hivatástudatból ment erre a pályára, vagy csak azért, mert valamibõl meg kell élnie. Általában alulfizetett és túlhajszolt (az orvosok várható élettartama messze alatta van az átlagosnak, és ezen a pályán a nõk várható élettartama alacsonyabb, mint férfi kollégáiké). Az ügyelet nálunk az egész napi munka után következik, és másnap ugyanolyan munkanapban folytatódik  egy hónapban tízszer, tizenkétszer. Csak hét végi ügyeletért jár pihenõnap, amit évek óta nem tudunk kivenni. Az orvos számára ilyen körülmények között a beteg bizony sokszor egy a sok közül, annak sok problémája unalomig ismétlõdõ, és az eü. dolgozók számára sok minden természetes és magától értetõdõ, ami a betegnek nem az. Nekik is vannak személyes problémáik, jó és rossz napjaik, mint bárki másnak, és a szakmai felkészültségén túl, nem egyformán alkalmasak emberekkel való foglalkozásra, mint ahogy pl. nem minden pedagógus stb. sem az.
Munkánk során nagyon sok  és nagyon sokféle!  embert kell gyógyítanunk, köztük sokszor igen korlátozott képességû (ez még a jobbik eset), de sokszor kezelhetetlen, végtelenül arrogáns, nagyképû embereket, és el kell viselnünk azt is, mikor belénk törlik a lábukat, de hát ez emberekkel foglalkozó szakmáknál többnyire így van.
A betegágynál, egy még meg nem ítélhetõ esetben az orvosnak is lehetnek kételyei (ha kicsit belegondolnak, még izgulhat is, bizonytalan is lehet, ez neki is stresszhelyzet!), sok lehetõség felmerülhet benne. Hogy ezeket kimondja-e? Nagyon fejlett pszichológiai érzéke kell legyen, hogy optimálisan döntsön. Az egyik beteg tapintatot kíván, a másik hasonló esetben feljelenti, mert nem kapott mindenre kiterjedõ tájékoztatást.
Végül, tény az, hosszú idõ gyakorlata, hogy a gyógyítók betegeiket a gyógyítás tárgyának, és nem érzõ individuumnak tekintik. Ketteske, vegye szépen be ezeket a tablettákat, ne jajgasson ... Nálunk Magyarországon nemrég indult el az a folyamat (amirõl azt hiszik, hogy Nyugaton régen bevett szokás, de tapasztalatból tudom, hogy ez nem igaz), melyben a betegben az érzõ, szenvedõ embert látják, betegségét és a gyógyítás folyamatát elmagyarázzák, a gyógyításába õt is bevonják stb. Egy kicsit nézzék el nekünk, hogy ezt ma még csak tanuljuk,  ki gyorsabban, ki lassabban (és ki sehogyan sem).
Dr. Ármay Zsuzsanna , neonatológus. Jáhn Ferenc Kórház


Látogatás

Ami nekem még tetszett a Honvédban, hogy nem lehet bemenni a kórtermekbe és a folyosóra sem ahol a babákat tologatod .A Jánosban ugyanis ki-be járkálhatnak a látogatók a baba-mamás szobákba. Képzelhetitek milyen érzés amikor próbálsz félholtan császár után két-három nappal szoptatni és bámulnak vadidegen emberek!! Szilvia 

Látogatni csak naponta két órát lehet és a látogatás végén üvegfal mögött mutogatják fel az anyukák a babákat a látogatóknak. Garam, SOTE II

A cikkben jó ötletnek tartják, hogy a látogatók bejöhetnek a folyosóra és a szobákba. Hát nem jó, kézmosás nélkül összefogdosnak mindent, aki többágyas szobában volt még szoptatni vagy pihenni sem tudott tõlük. Mondanom sem kell, hogy a látogatási idõket sem tartják be. Én is kizárólag az orvosom miatt voltam kénytelen elviselni az ottani körülményeket.

Nem a látogatási idõvel volt a problémám, illetve azzal is, de az nem zavart volna, ha csak a folyosóra jöttek volna be a látogatók. A frissen született babáimat fogdosták a szobatársam gyerekei. Kinek tetszett volna ez? Természetesen többször rájuk szóltam.stb. János kórház

Az, hogy a látogatok nem tartják be a látogatási idõt sem zavart, bár volt, hogy este 10kor már megkértem a szomszéd ágyon fekvõt, hogy kint a folyosón beszélgessen az anyukájával. De ha be tartatnák a látogatási idõt akkor én nem találkozhattam volna a párommal, mert mire odaért rég vége volt a látogatási idõnek. De lementünk a kertbe így nem zavartunk senkit. Soha nem harapták le a fejemet mert nem vittem vissza a gyereket, sõt sokaknál volt kint éjszaka is a kicsi. Nem szóltak érte. Egyedül a fürdésre, vizitre kellett idõben visszavinni.  János kórház

Engem nemhogy a szülés, de egy mûtét után is nagyon zavarna, amikor a szomszéd ágyhoz becsõdül 20 látogató és ott röhögnek, pofáznak, rég nem látott rokonok szórakoztatják egymást órákon át.
Az emberek manapság nincsenek tekintettel egymásra, a végletekig önzõk, bunkók nagyon el tudják szúrni a kórházi tartózkodást. Timi
 

Ott ugyanis nincs látogatási idõ. A szobákba a látogatók szabadon bemehetnek. Annyi van, hogy kb 11-6-ig zárva van az osztály ajtaja.... Nálam a párom este 10-ig bent volt és valaki mindig volt bent. Ugyanígy volt a másik 2 szobatársammal is. Nem zavart, és õket sem, hiszen akkor mi jogon vannak bent az õ hozzátartozói?! Sasha, István kórház

Mindenhol szabad a látogatás reggeltõl estig, DE NEM A SZOBÁBAN! Teljesen abszurd, hogy véres lepedõ, hálóing látványával találkozzanak a szomszédom látogatói, az elsõ ügyetlen szoptatási kísérleteket sem osztanám meg vadidegenekkel, a higiéniáról nem is beszélve. Plusz néha pihenni sem árt, az meg kiszámíthatatlan, hogy hány látogató jön a másikhoz és azok milyen vérmérsékletûek. Normál helyen nem a szobába, de még a folyosóra sem lehet bemenni. Van erre külön szoba meg az elõtér. Rjuli

A látogatók egész nap jöttek mentek, ami elég zavaró tud lenni, mikor te szoptatnál és a másikhoz férfi látogató jön....
Na meg a majdnem szobatársamhoz famíliától jöttek a rokonok, csemetéi ott rohangáltak, zajongtak a folyósón, nem egyszer szóltam rájuk, hogy csendesebben.
Egyébként nem nagyon helyeslem ezt a rendszert, hogy mindenki bemehet a szobákba a pár napos csecsemõkhöz, elég nagy a fertõzés veszély. Mano2, János

Nekem az tetszett a kórházban, hogy egész nap van látogatás a gyermekágyon, viszont nem jöhet be senki az ágyadhoz, hanem egy hangosbeszélõn, ami csak a szobába szól, beszólnak és akkor Te kimész, a babát meg leadod, õket meg egy meghatározott idõszakban üvegen keresztül kérésre megmutatják. Cicamama, Jáhn Ferenc 

A tisztaság elengedhetetlen! Nagyon szomorú, de inkább elgondolkodtató, hogy a látogatóktól mennyire féltjük a babák egészségét, és mennyi helyen gusztustalan, koszos, büdös mellékhelyiségekrõl számolnak be az anyák.... Vagy ettõl nem kell félni? Muszáj fizetni a takarítókat akkor is, ha nem dolgoznak rendesen?
- Legyen lehetõség a családtagok számára, hogy a babát kézbe vehessék, megsimogathassák stb. Férjre, testvérekre gondolok itt. Edóka
 

Tavaly decemberben született a kisbabám, akit komplikációk miatt azonnal átszállítottak a János-kórház újszülött-intenzív részlegére. Na, azt szeretném megosztani veletek, hogy ott milyen állapotok uralkodnak. Ott kezdõdik, hogy csak cipõvédõvel lehet bemenni, ami nagyon helyes, csakhogy soha nem volt tiszta, és mindig a kukából kellett kibányászni egyet a használtak közül, mert az elõírás az elõírás, cipõvédõ kell, nem baj, ha mocskos már. Aztán köpenyt kellett felvenni a ruhád fölé, amik szintén undorítóan néztek ki, a két hét alatt, amíg odajártunk egyetlen egyszer sem lettek kimosva, koszosak, büdösek voltak. A fertõtlenítõs kézmosó mindig ki volt fogyva, tiszta törölközõ sose volt. Ennyit a higiéniáról egy koraszülött és beteg babákkal teli osztályon.. 

És a Margit kórházban van látogató-szoba, ahová az anyuka bevonulhat a családjával, látogatókkal és a kisbabával. Van vízcsap, szappan, papírtöri. Ezt sokkal jobb megoldásnak tartom, mint amikor a gyermekágyas szobába bevonul az egész pereputty, miközben mondjuk a szomszédos anyuka éppen feji a tejcsit.
Annyiból kényelmetlen, hogy ha a mama éppen szoptat, akkor a családnak sokat kell várakoznia. Erre viszont az lenne szerintem az ideális megoldás, amit Napocska írt és én is tapasztaltam, amikor Amerikában szültem, hogy a négyágyas szobában a szemben lévõ ágyak között fal húzódott, az egymás melletiek között pedig be lehetett húzni a függönyt. Iboly

Én annak is örültem, hogy a látogatók nem jöhettek be a szobába. Pl. amikor a 3. napon begyulladt a mellem, egész nap félmeztelenül feküdtem, és ez segítette a gyógyulást. Ha állandóan látogatók hada állt volna az ágyam és a szomszédaim ágya mellett, ez biztosan nem engedhettem volna meg magamnak.  

Az én megfigyeléseim szerint látogatni a többágyasokban is bármikor lehetett, csak ha valami volt (injekció stb.) akkor küldték ki a látogatókat. Dec8, Csepel

De én is ráförmedtem egy kb. középiskolás srácra, aki nem tudta levenni a szemét rólunk, mikor szoptattam, hogy takarodjon kifelé. Gusztustalanul bámult. Látszott a fején, hogy még nem igazán látott melleket, max. újságban, és most ott volt "élõben" . Most is rámjön a hányás, ha a gusztustalan pattanásos, kéjenc pofájára gondolok. A felnõtt látogatóknak van annyi eszük, hogy diszkréten várnak, ha valaki szoptat(ni próbál), vagy nem néznek oda. Erika
 

Korai hazaengedés

Szeretném, ha szülés után közvetlenül meg adnák a lehetõséget arra, hogy az ember haza menjen a babájával. A kórházak zsúfoltságát figyelembe véve ez szerintem nagy könnyebbség lenne mindenkinek. Ma már teljesen természetes a kórházakban, hogy a mama maga gyalogol le a szülés után a szülõszobáról, maga látja el a kicsit, szinte mindent bevisz magával otthonról. Nem egyszer megesik, hogy helyhiány miatt akár egy napot is a vajúdóban, vagy a folyosón kell töltenie. Természetesen ez olyan esetekben lenne elképzelhetõ, ahol minden simán megy, a baba és a mama is tökéletesen érzik magukat. Ha biztosítva van a megfelelõ csecsemõorvos a lakókörnyezetben és a mama elég tapasztalt, vagy netán tán közel lakik a kórházhoz, azt hiszem ez mindenkinek megkönnyítené az életét. (Ma már varratszedés nincs, anyakönyvezési feladatok is elvégezhetõk a kórházon kívül és egy fénymásolt papíron fel lehetne hívni az anyukák figyelmét, hogy mikor kell haladéktalanul jelentkezni a kórházban) Még egyszer leírom, ha az orvosok is úgy gondolják, hogy adottak a feltételek és a mama is szeretné, akkor, mint választási lehetõség legyen az azonnali elbocsátás.
Biztos vagyok abban, hogy otthoni körülmények között a kisbabával kapcsolatos teendõk is könnyebben mennek és a mama is több segítséget kaphat szeretteitõl. (Nem is beszélve arról, ha otthon több pici is várja az édesanyját) Szofi
 

A korai hazaengedés egy igen perspektivikus lehetõség, mert csökkenti a szükséges ágyak számát, ezzel komfortosabbá teheti a megmaradókat. Ez konkrét ötlet, de egyoldalú. Ugyanis ezzel nincs megoldva az a probléma, hogy: varratszedés (egy lehetõség: kevesebb episiotomia / olyan varróanyagot használni, amit nem kell kiszedni - mindkettõvel van gond, pl. az utóbbival az hogy egy szál felszívódó fonal többezer forint!) Másik megoldatlan probléma: ahol megpróbálták a korai hazaengedést az esetek enormisan nagy részében vitték (40% állítólag) vissza a lázas, kiszáradt, sárga újszülötteket, az újszülöttkori sárgaság életveszélyes lehet! Nincs megoldva a PKU szûrés, mert ezt azután lehet csak levenni, ha a baba már szopik (anyatej kell hozzá). Valaki kimegy és leveszi? Ki? Behozzák? Hova? Mikor? jó ez a babának? Rengeteg plusz szervezést igényel és ez mind pénzbe is kerül. Dr. Csákány M. György szülész-nõgyógyász

Korai hazabocsátás: az a probléma: a fogantatás, várandósság, szülés során a kismamától sehol nem kérnek "alkalmassági" papírt. Tehát sajna van a népességnek egy jócska (nem internetezõ) része, akinek kell az a támogatás, amit a kórház adhat. Persze ha a korai hazaengedést a védõnõi hálózat erõsítésével kombinálnánk, az elsõ héten minden áldott nap ki tudna valaki menni a babához. Esetleg a terhesgondozás komolyan vett részévé tenni a kismamák anyává képzését. (Végül is a védõnõknek ez is feladata.)
PKU-szûrés: nem veheti le a gyermekorvos? Végül is az összes országos eü. hálózatok közül a védõnõi-gyermekorvosi a leghatékonyabb. Nem tudom, hol elemzik a vérmintákat, de nyilván vannak területileg illetékes laborok/kórházak, ahol meg lehet(ne) csinálni. Borcsa

Külföldön (Kanada) jelenleg 12 óra és 2 nap között van amit szülés után kórházba kell tölteni. Nagyon jó dolog ez. Én most utoljára szülés után 14 órával itthon voltam. Jó volt nagyon, de azért veszélyes. Nekem nem volt segítségem így jóval többször keltem ki az ágyból, mint ha kórházban lettem volna. Pár nap alatt járni alig bírtam annyira fájtak csontjaim. Ha otthon van a mamának egész napra teljes értékû segítsége akkor nagyon jó lehet és ha a mama képes betartani hogy pihen mintha kórházban lenne. Napocska

Azt a tájékoztatást kaptam a Péterfy kórházban, hogy Mo-n is haza lehet menni problémamentesség esetén szülés után. Alá kell írnod egy papírt, hogy saját felelõsségedre teszed ezt, és ezenkívül a körzeti gyerekorvosodnak adni kell egy igazolást, hogy felelõsséget vállal az újszülöttért az elsõ perctõl fogva, félnaponként/naponként megnézi, megvizsgálja, és a szükséges kezeléseket elvégzi, oltást beadja stb. De azt azért hangsúlyozták, hogy a baba érdekében nem szívesen veszik, ha valaki ezt az utat választja. Andi

Decemberben született meg a második lányom, a Szent Imrében. Ott elvileg 4-5 napot bent kell maradni. Én kedden szültem, szerdán délután már itthon voltunk. Senki nem mondta, hogy nem örül neki, hogy menni akarok, sõt... Akkor éppen túl sokan szültünk egyszerre, nem volt szabad ágy stb. A Bcg-t még megkapta a lányom, PKU ra vissza kellett vinni. De nem kértek semmiféle igazolást a gyerekdokinktól. Nekem sokkal jobb volt ilyen hamar hazajönni, nem beszélve arról, hogy itthon várt rám a 19 hónapos lányom! Szóval szerintem, ha a mama jól van, a baba jól van, és nem pánikolósak, akkor sokkal jobb otthon, mint a kórházban. Szilvi

Most, hogy újra kisbabát várok én is gondolkoztam ezen az "ambuláns" szülésen. Fõleg azért mert nálunk Szegeden az a gyakorlat, hogy csak a betöltött a 7. napon engednek haza akkor is ha teljesen jól vagy a babáddal együtt. És nem vicc, de ezt a 7 napot szinte órára pontosan kiszámolják. Bevallom én is azt hittem, hogy a benn töltött napok után kap pénzt a kórház (a fenti példa is ezt látszik megerõsíteni), de aztán itt korábban írta valaki, hogy nem a napok hanem csak maga a szülés ténye számít. Hát nem tudom.
Mindenesetre a kislányom még másfél éves sem lesz mikor megszületik most nyáron a kistesó, és egy hétig semmiképp sem szeretném a nagyszülõkre bízni. Borzasztóan hiányozna. Tehát úgy gondoltam, ha minden rendben van, akkor aláírom én a saját felelõsséges papírt és hazajövök, akármilyen csúnyán is néznek majd rám. De mikortól mondhatjuk azt, hogy most már minden rendben van? A kislányom ugyanis a 3 napon besárgult és onnantól kezdve a hazaindulás napjáig meghatározott idõnként a fény alatt volt. Ha mondjuk az új babával hazamegyek a 2. napon és aztán besárgul? Vagy ez nem is olyan nagy gond, elmúlna magától a fénykezelés nélkül is? Tudom, hogy a sok szopi jótékony hatással van rá. Most azt olvastam a Kismama újságban az egyik kórház nõvéreitõl, hogy ha egy gyerek besárgul a nõvérek nem végeztek jó munkát, nem figyeltek eléggé oda arra, jól szopik e a baba. Orsi

Én is úgy gondolom, hogy a kedves anyuka dönthesse el maga, hogy mikor akar hazamenni. A következõ szülésemnél én is ezt a saját felelõsségre való távozást tervezem, hogy hányadik napon az majd elválik.
Mindenki maga tudja, hogy otthon jobb-e neki, vagy bent (van e segítség, van e otthon több gyerek, akiknek amúgy is trauma, hogy jön egy kistestvér stb,). Még egy érvem van az otthon mellett: amilyen higiéniai viszonyok uralkodnak a kórházak gyermekágyas osztályain (is) -tisztelet a kivételnek- kész csoda, hogy megússzuk fertõzés nélkül. A babákra nézve meg úgy tudom fertõzés szempontjából biztonságosabb az otthonlét (már ha nem csõdül oda a fél rokonság). Én szívesen visszaviszem inkább a bébit kontrollra, PKU-ra mondjuk a negyedik napon, vagy amikor kérik. Moncaberta

A legtöbb baba a második harmadik nap táján sárgul be. És igen, ha kell, ilyenkor irány a kórház. Késõbb is kerülnek néha vissza babák sárgaság miatt. De nálunk még nem gyakorlat, hogy rögtön vagy két nap múlva otthon a baba, ezért a gyerekdokik többsége nem szívesen vállalja, mert nincs benne gyakorlata. Keke 

Nóra itthon sárgult be a harmadik napon. Kihívtuk a dokinénit, azt mondta normális élettani sárgaság, szoptassam sokat. Szerencsére nem aludt többet Nóra, rengeteget szopizott. A hatodik napon már alig volt sárga, dokinéni mondta, hogy nincs semmi baja, de mivel aznap mentünk vissza PKU-ra, mondta, hogy ha már megszúrják, nézessünk bilirubin szintet is. A kórházban (Szent Imre) a csecsemõs közölte, hogy ezt õk nem csinálják meg, mert én már régen hazamente a gyerekkel, és õk ambulánsan ezt nem végzik el. Szilvi

A benn töltött pár nap célja az lenne, hogy meginduljanak a természetes élettani folyamatok, mind a mamánál, mind a babánál. Ehhez elsõsorban nyugalom kellene. A folyamatos átjáróház, ami a kórteremben van, akár milyen toleráns az ember, nem a nyugalmat biztosítja. Az ablaknál fekvõ kismama (természetesen) nem nyithatja rá a picire az ablakot, az ajtónál fekvõ pedig folyamatosan ugrabugrál, hogy mindenki után becsukja az ajtót. A legfontosabb napokban teljesen vadidegen emberekhez kell. folyamatosan alkalmazkodnod. Nem biztos, hogy a tejképzõdés klasszul meg tud indulni , amikor pl. egy melletted lévõ ágyon egy abortuszos lány végig üvölti az éjszakát, hogy "pl: megöltem a gyerekemet!". Minden kismama görcsben van, hogy tud-e pl. székletet produkálni a harmadik napra.
Moncaberta  

Engem a szobatársnõmmel a 2. napon haza akartak küldeni de jól éreztük magunkat és mondtuk hogy még egy nap jár.  Otthon már várt rám 2 nagymama tele jótanáccsal, 3 nap kórház után mondhattam mindenre hogy ezt manapság már így csináljuk, a kórházban ezt mondták és nem volt appelláta, békén hagytak. De a másodikkal már nem maradnék annyit, hiszen vár az elsõ. Idi  

Mi szülés utáni napon mentünk haza. A gyerekorvos hazaengedett, egészséges volt a babánk, semmi kompl. a szülés körül stb.
Otthon s bébi besárgult. A kórházba, Szt Imre ez nem érdekelt senkit, nem vették vissza, mert szerintük ilyen nincs. Hosszas telefonálgatás után (mondanom sem kell ismerõs révén) a Heim Pálba kerültünk. Ott azonnal felvették a babát az osztályra, akkor ez már életmentõnek számított. Ott derült ki, hogy még a Szt. Imrében köldökcsonkon keresztül kapott valami fertõzést (ennyit a higiéniáról), ezért is sárgult be, száradt majdnem ki stb. Lényeg, hogy betegségét nem lehetett volna otthoni körülmények között sem megállapítani, sem kezelni. Szerencsére a Heim Pálban mindenki nagyon rendes volt, és egy hét alatt hazaszállítható állapotba hozták a babát. Persze ezalatt az egy hét alatt nekem két-három óránként szoptatnom kellett, én nem kaphattam ott ágyat, ahol a szoptatások között lefeküdhettem volna aludni. A gátsebem beödémásodott a sok üléstõl (csak ülve lehetett szoptatni), ami hét hónap múlva gyógyult meg.
Végül is hepiend lett, de a második babánál nem próbálkozom ilyesmivel, mert
-Magyarországon túl rugalmatlanak az egészségügyi dolgozók (Biztos rugalmatlan szabályok kötik õket.)
-Nincs igazán intézményes háttere az ilyesminek, ezért veszélyes. (pl. a háziorvosunk hiába látta a babát, nem tudta megállapítani mi baja, van-e baja, mert azt csak jól felszerelt laborban lehetett.)
-Azt gondoltam, velem ez nem történhet meg, de sajnos mindenkivel megtörténhet!  
Tudom, hogy a kiszáradásnak vannak jelei, de a bakteriális fertõzések laikus számára is felismerhetõ(?) jelei csak akkor jelentkeznek, mikor már esetleg elõrehaladott állapotban van a baba. Ezért is adnak több kórházban születés után megelõzésképpen antibiotikumot a babáknak (mindenkinek) öt napon át. Én ezzel nem értek egyet, mert a túlzott antibiotikum fogyasztást nem tartom egészségesnek. Viszont ma már azt is látom, hogy esetenként életmentõ is lehet.  Janka  

Álmaink kórháza?

Majd miután hasamra tették a pici lányom, magunkra hagytak egy kicsit, ja elfelejtettem írni, nincs borotválás, nincs kötelezõ beöntés és van gátvédelem. Majd ugye amíg a méhlepény is megszületett, a szobában lévõ vizsgáló asztalon megvizsgálták az újszülöttet, az apuci vele volt, én meg a szülõágyról végignézhettem az egészet. Majd visszaadták a picurt és csendesen távoztak. 3 óra után jöttek megint ellenõrizni és mehettünk a közös szobánkba. A szoba egyágyas volt, tv-vel, telefonnal, saját zuhanyzóval, kisággyal. És nagyon biztonságos, hogy megelõzzek a babák ellopását. Az újszülött baba kap a lábára egy szalagot, ami érzékelõvel van ellátva és ha a szülészeti részlegen kívülre akarja valaki kivinni, azonnal riaszt, lezárja az összes bejáratot a rendszer és azonnal ott a biztonsági szolgálat. (Igaz még sosem fordult elõ, de fõ a biztonság) Az apuka is kap egy másik karszalagot, amit jobb ha le sem vesz. Azzal bejöhet a szobába, sõt ha az anyuka nem érzi úgy, akkor a babát elviszik és az apuka ezzel a karszalaggal bármikor felveheti. Az apuka és a testvérek bemehetnek a szobába ezzel a karszalaggal. Ha más látogató jön, akkor vannak külön kis látogató szobák, és oda be lehet vinni a babát és mindenki megnézheti. A baba megszületése után, ki kell tölteni egy nyilatkozatot, hogy mit csinálhatnak és mit nem a csecsemõsök a babával. (Itt szigorúan be is tartják, itt mindenért pert lehet indítani) A másik, amíg az anyuka fürödni megy, nehogy bárki is bejöjjön addig a szobába, hiába van ott a fürdõ, ugye mégis csak van egy ajtó ott is, a nõvérke elviszi a babát. Telefonálni kellett a csecsemõsöknek, és jöttek. De megint egy érdekesség. A gyerekorvos minden 24 órában adott egy jelszót az anyukáknak és a szolgálatban lévõ csecsemõsöknek, mikor jött a csecsemõs a babáért, meg kellett kérdezni a jelszót, ha tudta a csecsemõs akkor elvihette a babát, ha nem, akkor nem lehetett volna odaadni nekik. És mindig mielõtt bárki jött volna a szobába mindig kopogott. A vizitre csak a saját orvos jött és a nõvérke. Kötelezõ hashajtó sincs. Az étkezésrõl meg ne is beszéljünk. Jöttek és megkérdezték, hogy 3 menübõl mit akarok enni. És ami szerintem nagyon jó, hogy volt szoptatási tanácsadó, aki naponta többször benézett, és bármikor hívni lehetett meg a kórházból való távozás után is. Általában 48 óra a kórházban tartózkodás, de aki akar korábban is elmehet haza. A tisztaság nagyon fontos volt ott. És mikor távoztunk a kórházból, mindent megkaptunk, amit a babával használtak. (kis sapi, orrszívó, cumi-ha engedted, hogy adjanak neki, maradék pampers, kis hajkefe, fürdetõ, hintõpor, ....stb). És én is megkaptam mindent amit használtam bent. Mindezt egy babatáskába csomagolva. Lekísértek a kapuig, semmit nem kellett cipelnünk. Csak büszkén vihettük új kis családtagunkat.  
Nekünk nagyon jó biztosítónk van. De ha nem lett volna, akkor az egész szülés 11.000 USD-be került volna. Andysj, USA,


2003.10.07

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?