Bababarát füzet a szoptatásról

Kedves Kismama!

Gyermeke születésével nagy változás történik az életében. Átalakul napirendje, megváltozik kapcsolata a világgal. Újra kell gondolnia, hogyan fogja élni mindennapjait a kisgyermekkel, úgy, hogy ne adja fel teljesen eddigi életét. Nagyon jól tudjuk, hogy a csecsemõ testi és lelki egészsége érdekében igen fontos a szoptatás. Ahhoz viszont, hogy elegendõ tej termelõdjön, a kisbabát mindig mellre kell tenni, amikor éhes. Az anya és a gyermek tehát szinte egymáshoz van kötve, legalább az elsõ hat hónapban. Van olyan anya, akinek ez természetes, sõt, örömteli állapot, de van olyan is, aki nehezen tudja elképzelni, hogy otthon maradjon a gyermekkel, vagy mindenhová magával vigye a kicsit, ezért inkább lemond a szoptatás elõnyeirõl.  

Az igény szerinti és hosszú távú szoptatás – annak ellenére, hogy ez a természetes – sok kisebb-nagyobb gyakorlati problémát rejt magában. Kiadványunkkal abban szeretnénk segítséget nyújtani a kisbabát nevelõ családoknak, hogy megtalálják a számukra és a gyermek számára is megfelelõ életmódot, nevelési szemléletet, és gyakorlati megoldásokat.

Nem titkolt célunk az is, hogy felhívjuk a figyelmet a csecsemõk, és a csecsemõt nevelõ anyák szükségleteire. Hogy arra bíztassunk mindenkit: tegye kényelmesebbé a társadalmat a kismamák és kisbabák számára. legyen elfogadott a házon kívüli szoptatás, épüljenek az intézményekben szoptató szobák, pelenkázóhelyek, gyermekjátszók. A csecsemõ és édesanyja ne megtûrt, hanem várt vendég legyen mindenütt.

Valósuljon meg a bababarát társadalom!

A szoptatásról általában

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt javasolja, hogy a gyermek hat hónapos koráig kizárólag anyatejet kapjon, egy éves korig a táplálék túlnyomórészt anyatej legyen, helyi élelmiszerekkel kiegészítve. A gyermek két éves koráig, vagy annál tovább is tarthat a szoptatás idõszaka. A szoptatás abbahagyásának idejét a gyermekre bízhatjuk, kivéve, ha az elválasztásnak komoly egészségi indoka van, vagy, ha az anya már tehernek érzi a szoptatást. 

Szerencsére Magyarországon kezdetben szinte minden anya szoptatja újszülöttjét. Ezzel a gyermek a legjobb indítást kapja az életben: nincs más olyan módja a csecsemõtáplálásnak, ami ennyire megbízhatóan biztosítaná a gyermek egészségét és testi, lelki fejlõdését.

Az anyatej élõ anyag, amely összetételében és mennyiségében folyamatosan alkalmazkodik a gyermek igényéhez. A szoptatott gyermeknek féléves koráig sem más folyadékra, sem táplálék kiegészítésre nincs szüksége. A tápszerekkel ellentétben az anyatej speciális védelmet nyújt a gyermek környezetében megjelenõ kórokozókkal szemben, és soha nem vált ki allergiás reakciót. A gyermek fejletlen immunrendszere két éves korig az anyatejben lévõ védõanyagok támogatására szorul. Az anyatejben megtalálható életfontosságú vitaminok és nyomelemek igen jól hasznosulnak a gyermek szervezetében. Kizárólagosan szoptatott csecsemõk között szinte soha nem találni vérszegényt, ritkábbak és gyorsabb lefolyásúak a felsõlégúti és az emésztõrendszert érintõ fertõzõ betegségek. A szoptatás hosszú távú elõnyökkel is jár: csökkenti egyes daganatos megbetegedések, az inzulinfüggõ cukorbetegség, a fogfejlõdési rendellenességek, egyes beszédhibák, és az elhízás kialakulásának esélyét.

Az anya számára is elõnyös, ha szoptatja gyermekét. A szoptatás kényelmes, egyszerû, nem igényel eszközöket. Az anyatej mindig rendelkezésre áll, megfelelõ hõmérsékletû és steril. Azok az anyák, akik tartósan szoptatnak, fokozottabb védelmet élveznek vérszegénység, mellrák,  petefészekrák, és csontritkulás ellen.

A szoptatás az anyának és a gyermeknek olyan élményt nyújt, amely az üvegbõl való táplálás során nehezen jöhet létre. Sajnos ennek ellenére viszonylag kevés az olyan anya és gyermek, akik zavartalanul, vagy kellõ támogatás mellett élik át a szoptatás idõszakát. Még ritkább az, hogy a teljes elválasztás csak akkor következik be, amikor a gyermek már maga is kinõtte szopás iránti igényét. 

 Tudjuk, hogy az asszonyok 98%-a képes lenne akár évekig is szoptatni gyermekét, de ehhez a saját szándéka és önbizalma mellett gyakran szakszerû segítségre is szükség van. ( A szoptatást támogató szervezetek elérhetõsége, szakkönyvek címe a füzet végén megtalálható.)

A változékony anyatej

Az anyatej hosszútávon, és egy szoptatáson belül is változik, alkalmazkodik a gyermek igényeihez. A születés után megjelenõ, kis mennyiségû anyatejet kolosztrumnak, vagy elõtejnek nevezzük. Az elõtej ellenanyagokban és fehérjében gazdag anyag. Az elsõ szopás során bevonatot képez az újszülött emésztõrendszerének belsõ felületén, így meggátolja, hogy a kórokozók, és az allergiát kiváltó anyagok a véráramba kerüljenek. A kolosztrum hashajtó hatása segíti a magzatszurok kiürülését, ezzel megakadályozza az újszülöttkori sárgaság kialakulását, vagy csökkenti annak intenzitását.

A szülés utáni harmadik, negyedik napon jelenik meg az érett tej, ami egy ideig az elõtejjel vegyesen szolgálja az újszülött táplálását. Az érett tej megfelelõ mennyiségben és arányban tartalmazza mindazt, amire egy egészséges csecsemõnek szüksége van.

Az anyatej összetétele egy szoptatáson belül is változik. A szoptatás elsõ perceiben hígabb, tejcukorban (laktóz) gazdag tejhez jut a csecsemõ, míg a szoptatás második felében zsírdús, magas energiatartalmú tej ürül. Ha a gyermek csak szomjas, gyakrabban fog rövid ideig szopni, míg, ha éhségét szeretné csillapítani, kitartóan szopik, hogy a sûrûbb “hátsó tejhez” is hozzájusson. Átlagos táplálkozás mellett minden anya megfelelõ tejet tud biztosítani gyermeke számára: nincs jobb vagy rosszabb anyatej.

A szülés utáni második évben az anyatejnek már kisebb a táplálási jelentõsége, de az immunológiai hatás és a pszichés elõnyök miatt indokolt két éves korig, vagy tovább folytatni a szoptatást.

A szoptatás az anya és a gyermek együttmûködésén alapul. A szoptatásban két hormon játszik fontos szerepet. A prolaktin a tej termeléséért felelõs. Az oxitocin a tej mellbõl való kiürülését váltja ki. A gyermek szopása hatására az agy fokozni kezdi a hormontermelést, így a tejelválasztást is. A gyermek csak úgy tud hatékonyan szopni, ha a bimbóudvar egy részét is a szájában tartja. Ha csak a bimbót szopogatja, nem jut elég táplálékhoz. Ha rossz technikával szopik, ez a tejtermelés csökkenéséhez, és a mellbimbó sérüléséhez vezethet.

Szoptatás közben az oxitocin szint megnõ, a mellben levõ apró sima izmok összehúzódnak, és a tej folyni kezd a csecsemõ szájába. Ez a tejleadó -reflex. A tejleadást a legtöbb anya érzi: a mellbimbó ilyenkor kiemelkedik, a mell kissé kemény lesz, és mindkét mellen bizsergõ (ritkán enyhén fájdalmas) érzés fut át. Gyakori, hogy ilyenkor a tej a másik mellbõl is folyik. A gyermek a tejleadó reflex megjelenésekor intenzíven nyelni kezd. A tejleadó-reflexet az anya érzelmei befolyásolják. A reflex szopás nélkül is kiváltódhat, pusztán a kisbaba látványára. Az is elõfordulhat, hogy a tejleadó-reflex gátlódik, ha az anya túlzottan szorong (talán éppen attól, hogy nincs elég teje), depressziós, vagy valamilyen komoly testi, vagy lelki fájdalom éri. Ilyenkor hiába szopik a gyermek, a rendelkezésre álló tejnek csak egy kis részéhez fog hozzájutni. Ha az anya megfelelõ segítséget, lelki támaszt talál, ha tud szoptatás közben lazítani (mondjuk érdekes könyvet olvasva, vagy zenét hallgatva), a tejleadó-reflex újra meg fog jelenni, a baba elég tejhez jut. Ebben az esetben tehát nem indokolt a szoptatás abbahagyása: a tejleadó-reflex gátlódása átmeneti állapot. A kiváltó probléma enyhülésével a szoptatási nehézségek is megoldódnak.

Az anyatej termelését tehát a gyermek étvágya szabályozza: minél többet szopik a gyermek, az anyának annál több teje lesz. Ez a kereslet, kínálat elve.

* A gyermek igény szerinti szoptatása – tegyünk félre órát, mérleget, hagyatkozzunk a gyermek éhségére. Legalább napi 8-12 szoptatásra kerüljön sor a kezdeti idõkben. Az egészséges gyermek jelezni fog, ha éhes. (A gyenge vagy beteg gyermeket két-háromóránként kíméletesen fel kell ébreszteni és megszoptatni.)

 * Szoptasson éjszaka is - az anyatejet a gyermek szervezete igen gyorsan megemészti. Az elsõ hetekben szinte biztos, hogy a baba éjszaka is megéhezik. Az éjszakai szoptatásnak nagy szerepe van abban, hogy elegendõ tej termelõdjön.

* Ne adjon kiegészítést – a fiatal csecsemõ szervezete éretlen arra, hogy más táplálékot megemésszen. A korai gyümölcs és fõzelék adása meggátolja az anyatej tökéletes felszívódását, ami vashiányhoz vezethet. Ráadásul a kiegészítõ táplálék elveszi az étvágyat és a helyet az anyatejtõl.

* Ne használjon cumit, cumisüveget! – A cumi használata ronthatja a szopás technikáját. A cumizó gyermek kevesebb idõt tölt a mellen: ez a tejtermelés csökkenéséhez vezethet. 

* Az anyatejjel nem lehet takarékoskodni! – ha ritkábban szoptat, hogy egy etetésre több tej jusson, úgy kevés inger éri a mellet, és egyre kevesebb teje lesz. A gyakori szoptatás viszont “visszahozza” az apadó tejet.

 *Hagyja, hogy a baba az egyik mellbõl addig szopjon, amíg akar, csak ezután kínálja oda a másikat! – így a gyermek elegendõ zsírdús hátsó tejhez jut. Nagyon változó, hogy egy kisbaba milyen gyakran, és mennyi ideig akar szopni. Van, aki csak öt percig, és csak az egyik mellbõl, míg a másik komótosan, akár fél óráig, vagy tovább is szopik, és mindkét mellbõl kér. Ha gyermekre bízzuk, hogy milyen gyakran és mennyi ideig szopjon, akkor a saját igényének megfelelõ minõségû és mennyiségû tejhez fog jutni.

 *Ha bizonytalan valamiben, keressen segítséget, mielõtt tápszerhez nyúl : szoptatást támogató, jól fölkészült tanácsadót, önsegítõ anyacsoportot. Ne higgyen a “károgóknak”. Mindenki tudna ikreket is szoptatni! A nehézségek általában átmenetiek, néhány nap alatt megoldhatók.

*A csecsemõ egészségesnek látszik.

*A csecsemõ napi négy óránál többet ébren van, aktív.

*Korlátozás nélkül szopik, és csak anyatejet kap.

*A tejleadó reflex mûködik.

*Napi hat nedves pelenka.

*Laza, sárga széklet.

* A csecsemõ gyarapodik.

Mi NEM a jele annak, hogy kevés a tej?

*A mell már nem olyan telt, mint eleinte.  Az elsõ napok teltség érzését nem a csak a tej mennyisége, hanem a vérbõség, és a  szövetközötti folyadék felgyûlése is okozza. A mell idõvel lágyabb, könnyebb lesz, az anya “üresnek” is érezheti, annak ellenére, hogy a tejtermelés zavartalan.

*A tej már nem folyik a nem szoptató mellbõl. A tejleadó reflex intenzitása idõvel gyengül, a gyermek viszont egyre hatékonyabb szopásra képes. Van olyan anya, aki soha nem érzi a tejleadó reflexet, mégis sikeresen szoptat.

*A gyermek este felé sírós. Nem csak az éhségtõl sírhat a csecsemõ. A babák 25%-a délutánonként minden látható ok nélkül síróssá válik. Ez nagyjából három hónapos korra elmúlik.

 * A babának nincs széklete minden nap. Pár hetes korban már nem minden kisbabának van széklete naponta. Az anyatej szinte tökéletesen emészthetõ, alig hagy salakanyagot maga után.

 * Rövid ideig, vagy ritkán szopik.
 * Nem elég hatékonyan, nem jó technikával szopik.

*Szoptasson éjjel-nappal, amilyen gyakran csak tud. (Legalább kétóránként.)

*Kínálja meg a gyermeket többször is egymás után mindkét mellbõl.

*Ha teheti, pihenjen a babával együtt.

*Ne adjon pótlást, csak ha elkerülhetetlen.

*Ha a gyermek már kap pótlást, fokozatosan csökkentse annak mennyiségét.

*Ha van rá ideje, két szoptatás között fejjen, mindkét mellbõl.

*Bízzon benne, hogy sikerülni fog. Hónapokkal a szoptatás befejezése után is újra lehet indítani a tejtermelést. Van, aki örökbe fogadott gyermeket szoptat, úgy, hogy elõtte soha nem szült.

*Keressen fel egy szoptatási tanácsadót, vagy egy anyacsoportot.

A gyermek fél éves kora körül általában érdeklõdni kezd más táplálékok iránt is. Lehet, hogy ki is nõtt az elsõ két fogacskája. Ez jelzi azt, hogy az anyatej mellett megkínálhatjuk egy kis fõzelékkel, vagy gyümölccsel. Ebben az életkorban - és nem hamarabb - jelennek meg a gyermek szervezetében azok az enzimek, amelyek lehetõvé teszik a nehezebben emészthetõ anyagok felszívódását és hasznosulását. A gyermeknek azonban ezután is ugyanúgy szüksége van az anyatejre, mint az elsõ félévben. A fõzelék és gyümölcspépek csak kiegészítésül szolgálnak. A szoptatás gyakoriságát tehát nem kell csökkenteni, engedjük, hogy továbbra is a gyermek már kialakult szopási rendje érvényesüljön. Az sem baj, ha a kicsi nem pont fél éves korban, hanem néhány héttel elõbb, vagy késõbb kezd más táplálékot enni. Nem okoz hiánybetegséget, ha az elválasztás megkezdése késlekedik. Ha az anya a szoptatást folytatja nincs szükség elválasztó tápszer vagy tehéntej adására, hiszen az anyatej továbbra is a gyermek igényének megfelelõ mennyiségben termelõdik. Ezért, ha netán tápszer mintacsomagot kapna ajándékba, ne érezze magát kényszerítve annak kipróbálására. A mintacsomag osztogatása reklámfogás, nem az anya és a gyermek, hanem a gyártó cég érdekeit szolgálja.

A hozzátáplálás késõi megkezdése kényelmes az anya számára is: fél éves kor után nem kell az edényeket külön fertõtleníteni, kezelhetjük a baba tányérját, kanalát, poharát a család edényeivel együtt. 

Az a szokás, hogy a gyermeket minden alkalommal mellre tegyék, amikor jelzi, hogy éhes, néhány évtizede még természetes volt. A tudományos fejlõdés bûvöletében azután kiszámolták, hogy egy átlagos csecsemõnek mennyi táplálékra, és milyen gyakori szoptatásra van szüksége. Hamarosan ezek a számok lettek az egészséges csecsemõ táplálásának irányítói: minden gyermeknek négyóránként és a testsúlyának megfelelõ mennyiségû tejet kellett adott idõ alatt megennie. A divatossá vált szemlélet sajnos oda vezetett, hogy egyre kevesebb anya tudott sikeresen szoptatni (tudjuk, hogy ritka szoptatás esetén kevés tej termelõdik), és egyre több kisbaba kapott a szükségesnél hamarabb kiegészítõ táplálékot vagy tápszert.

Ha belegondolunk, hogy mi, felnõttek is mennyire különbözünk alkat és étvágy szempontjából, dõreségnek tûnik egy csecsemõtõl elvárni azt, hogy ugyanannyit egyen, és ugyanolyan ütemben hízzon, mint  “átlagos” kortársai. Kezeljük gyermekünket önálló egyéniségként! Bízzunk benne, hogy egészséges ösztöneinek engedelmeskedve annyit fog enni, amennyire szüksége van. Az anyatej kb. két óra alatt kiürül a csecsemõ gyomrából. A legtöbb baba az elsõ hónapokban kialakít egy egyéni napirendet, a saját igényének megfelelõen. Van, aki másfél óránként szopik, olyan is akad, aki majdnem négy órát pihen két evés között. A szopások közt eltelt idõ napszakonként is változhat. Figyeljünk a kisbabánkra, próbáljunk alkalmazkodni szopási igényéhez. Ha ezt tesszük, néhány hét alatt a tejtermelés beáll arra a szintre, amire a kicsinek szüksége van.

Az igény szerinti szoptatás azonban nem jelenti azt, hogy a kisbabát egész nap szoptatni kell. Nem biztos, hogy a nyugtalanság mindig éhséget jelez. Lehet, hogy a baba csak az édesanyja közelségét, egy kis ringatást, vagy éppen nyugalmat szeretne. Ha a szoptatás rendszeresen több, mint egy óráig tart, vagy a mellbimbó kisebesedik, forduljon szakemberhez!

Annak ellenére, hogy a legtöbb gyermek kialakítja sajátos napirendjét, számíthatunk arra, hogy a kicsi idõnként a szokásosnál többször akar szopni. Ennek oka lehet, hogy a gyermek fejlõdésében ugrásszerû növekedés következett be, ezért hirtelen több táplálékot igényel. Ilyenkor az anyatej  mennyisége csak pár nap késéssel tudja követni a baba szükségletét. A néhány napos átmeneti idõszakban nem tápszeres kiegészítésre van szükség, hanem gyakori szoptatásra, így növelhetjük az anyatej mennyiségét.

Az igény szerinti szoptatás, fõleg az elsõ hónapokban, szinte összeköti az anyát és a gyermeket. Szerencsére ezt a legtöbb anya természetesnek tartja, és nem esik nehezére, hogy együtt legyen kisbabájával. Legjobb, ha az elsõ hónapokat a terhesség meghosszabbításaként fogjuk föl. Ez nincs is távol az igazságtól, hiszen az emberi csecsemõ ebben az idõszakban majdnem olyan gyámoltalan, mint magzat korában. Ez az állapot azonban nem jelenti törvényszerûen az anya rabságát. Mivel igény szerinti, kizárólagos szoptatás esetén sem mérlegre, sem fejésre nincs szükség, a szoptatás nincs helyhez kötve: a kismama bárhol, bármikor megetetheti gyermekét. Sok anya természetesnek tartja, hogy az utcán, orvosi rendelõben, hivatalban, vagy bárhol mellre tegye a kisbabát. Mások zavarba jönnek ennek a lehetõségnek még a gondolatától is. De hányan esznek hamburgert, fagylaltot az utcán? Miért éppen a kisbabákat kellene megfosztani attól a lehetõségtõl, hogy csillapítsák éhségüket?  Ha a kismama a gyermek szemével nézi a dolgot, nem fogja kínosnak tartani ezt a helyzetet, és természetesen viselkedik szoptatás alatt. A tapasztalatok szerint ilyenkor a járókelõk észre sem veszik, hogy a baba eszik, és nem csak összebújik a mamájával. A szoptatáshoz csupán kényelmes, praktikus ruhára, és egy ülõhelyre van szükség. Legjobb, ha az anyuka bõ felsõrészt visel, ezt felhúzva, megfelelõ takarásban tudja mellre tenni gyermekét. Hideg idõben érdemes dekoltált, vagy gombos alsóruhát is felvenni, így csak a mellet kell szabaddá tenni szoptatás alatt. Már nálunk is kapható a külföldön régóta népszerû, kifejezetten a diszkrét szoptatáshoz tervezett hálóing, póló, és ruha, melyen a mell felett rejtett sliccelés fut végig, így teljesen feltûnés nélkül szoptathat benne a kismama.

Ha az anya nem talál szoptatásra alkalmas helyet, vagy zavarja a “közönség”, bekérezkedhet egy irodába, vagy beülhet egy próbafülkébe, ahol kettesben lehet a kicsivel. Szerencsére egyre több helyen (nálunk elsõsorban nagyáruházakban, repülõtéren, templomokban) alakítanak ki babás szobát, ahol az anya kultúrált körülmények között tisztába teheti, megszoptathatja gyermekét.

Útrakelni egy kisbabával nem mindig egyszerû dolog. Fõleg a városi családok vannak nehéz helyzetben, hiszen az elsõ hónapokban használható babakocsival nehéz közlekedni, jármûre szállni, lépcsõzni. Ha több gyerekkel vágunk neki, az még bonyolultabbá teszi a helyzetet. Jó megoldás ilyenkor a babahordozó kendõ használata. Kendõben már a kis újszülött is szeret utazni: édesanyja testmelegét, illatát és járásának ringását érezve szinte mindig békésen szendereg, vagy szemlélõdik. Ha a mama kendõt használ, marad szabad keze a testvérek számára is, és könnyebben boldogul a közlekedéssel. A kendõ takarásában kényelmesen mellre lehet tenni a babát. Az anyatejen nevelkedõ, hordott gyermek számára nem kell nagy uticsomagot összeállítanunk: babakocsi, cumisüveg, bébiétel, kiskanál, cumi nélkül, pusztán egy garnitúra pótruhával és egy cserepelenkával elindulhatunk, ami belefér egy kisebb hátizsákba. Érdemes kipróbálni a “hordozókendõs” életformát. A hordozás sok bosszúságtól óvja meg a mamát, a kisbaba számára pedig biztosítja az anya testközelségét, és azokat a környezeti ingereket, amelyek elõsegítik érzelmi és értelmi fejlõdését.

Sok tévhit kering a hosszútávú szoptatás káros mivoltáról. A tapasztalatok, és a legújabb kutatások azonban azt mutatják, hogy az egy éves kor utáni szoptatás számtalan elõnnyel jár, mind a gyermek, mind az anya számára. Ezek közül a legfontosabb a gyermek immunológiai védelme, a késõbbi krónikus betegségek megelõzése, az anya-gyermek kapcsolat elmélyítése, az anya védelme emlõrák és csontritkulás ellen, és a testvérek közötti nagyobb korkülönbség biztosítása. 

Ha külsõ (pl. munkábaállás, tervezett mûtét stb.) vagy belsõ (érzelmi) ok miatt az anya akarja megszabni a teljes elválasztás idejét, akkor csökkentse fokozatosan a szoptatások számát. Munkába állás, bölcsõdébe iratás miatt azonban nem kell a gyermeket elválasztani: a reggeli – esti szoptatást még hosszú hónapokig meg lehet tartani. 

Ha az anya úgy dönt, hogy a gyermekére bízza a teljes elválasztódás idejét, továbbra is folytathatja az igény szerinti szoptatást. A legtöbb kisbaba fél éves kora után már nem merül el olyan mélyen a szopásban, mint azelõtt: egyre kevésbé a táplálkozásért, mint inkább az érzelmi feltöltekezésért kéredzkedik mellre. A nagyobbacska gyerekek már mindenki számára érthetõen jelzik, hogy szopni akarnak. Idegenek elõtt ez sok anyát feszélyez, másokat nem. Egy egy évesnél idõsebb gyereknek már meg lehet mondani, hogy bizonyos helyzetekben (buszon, utcán) nem szophat, otthon, vagy a nagymamánál viszont igen. Ha azonban az anyát nem zavarja, nyugodtan szoptathat bárhol, ahol a gyermek kívánja. 

A hosszútávú szoptatás nem egyenlõ az évekig tartó rabsággal: egy nyolc – kilenc hónapos gyermeket már gond nélkül rá lehet hagyni a nagymamára, ha színházba, moziba mennének a szülõk. A gyermek az édesanyja nélkül, egy általa megszokott és szeretett személy mellett a legapróbb lelki sérülés nélkül kibír egy-egy estét, sõt, egy éves kora után egy-két napot is. Ha nincs jelen az anya, a kisgyermek nem is akar szopni, más módon fogja keresni a biztonságot és az érzelmi támaszt.

A legjobb, ha a kicsi addig szophat, amíg ez mind az anyának, mind neki jól esik. Az, hogy egy gyermek mikor nõ ki a szopás iránti igényébõl, nagyon változó. Ez az idõszak másfél éves és három éves kor között szokott eljönni. Ekkor a család életében új korszak kezdõdik. Egyben biztosak lehetünk: a szoptatással töltött hónapok, évek jól megalapozzák a gyermek testi, lelki és szellemi fejlõdését.

*     24 órás szoptatási ambulancia Fõvárosi Szent István Kórház, Bp. 1096 Nagyvárad tér 1.
Tel: 216-0350, 1644-es mellék
Vezetõje: Dr. Sarlai Katalin

*    24 órás szoptatási tanácsadás, Ózdi Városi Kórház Szülészete
     (48) 473-222, 145 vagy 174-es mellék
     Vezetõje: Dr. Kós Csaba

*     Szoptatási ügyelet, munkanapokon 12.30-14 óráig: Gyõr, Vasvári Pál u. 2.
Telefonos tanácsadás 0-24 óráig: (96) 418-244/1156-os, vagy 7986-os mellék
Vezetõje: Dr. Horváth Mária

*    Telefonos tanácsadás: Dr. Ádám Borbála: 06-(20)-9424-896

*    Telefonos tanácsadás: Dr. Kovács Judit (DOTE. Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika)
 (52) 417-144/5454, otthon: (52) 321-741

*     A Szoptatásért Magyar Egyesület üzenetrögzítõs telefonja: 316-6762
      szme@freemail.hu

*     La Leche Liga: 214-3309 (Baba-mama csoportokról is lehet érdeklõdni)

*     www.babanet.hu,  szerk@babanet.hu

*     A La Leche Liga szoptatást segítõ füzetei (Megrendelhetõk a 214-3309 számon)

*     Marie Messenger Davies: Szoptatóskönyv (Holistic kiadó, 1992)

*     The Womanly Art of Breastfeeding (angol, német és francia /L`art de l`allaitement maternel/ nyelven) megrendelhetõ a LLL. telefonszámán

*     A szoptatás (videofilm) Megrendelhetõ a Szoptatásért Magyar Egyesületnél

*     Születéskalauz (Mérce Egyesület) megrendelhetõ a 258-5358 telefonszámon