Párhuzamos vélemények a kötelezõ oltásokról

           

Az elmúlt néhány évben nem dolgoztam aktív védõnõként, így nem igazán tudom leírni a legfrissebb tapasztalatokat. Annyit azonban elmondhatok, hogy az én körzetemben soha nem volt probléma a védõoltások körül, az itteni anyukák szinte várták az oltásokat. Nekem soha senkit nem kellett gyõzködnöm az oltások szükségességérõl. Olyan elõfordult pár esetben, hogy a gyereknek valamilyen betegsége miatt halasztottuk, vagy esetleg elhagytuk egy-egy oltását, de ezt mindig szigorúan dokumentáltuk és persze orvossal, védõoltási tanácsadóval egyeztettük, és a szülõvel mindig megbeszéltük. Az én doktor bácsim nem híve az "extra" oltásoknak, így nagy erõkkel nem lehet "rábeszélni" az anyukákat a nem kötelezõ védõoltásokra, mert hajlamos egy mondattal lebeszélni õket. Én azért mindenkinek el szoktam mondani, hogy persze minden oltásnak lehet szövõdménye, de ez sokkal ritkább, mint egy esetlegesen elõforduló és ki nem védett betegség. Egyszer voltam egy oltási konferencián, ahol a László kórház egyik doktornõje tartott elõadást, ami számomra igen meggyõzõ volt. A mondandója lényege az volt, hogy annyi betegség van a világon, amihez hozzá se tudunk szagolni, hát akkor miért ne védjük ki legalább azokat, amiket ki lehet. Nekem ez azóta aranyszabály, én a saját gyerekeimet beoltattam a nem kötelezõ védõoltásokkal is. 
A menekülttáborban kicsit más volt a helyzet. Ott a különbözõ országokból érkezõ szülõk sokszor nem értették, miért akarjuk beoltani a gyerekeiket. Igazából talán az volt a legnagyobb gond, hogy dokumentáció hiányában kötelezõ volt mindenkit beoltani, így sok szülõ értetlenül állt az elõtt, hogy gyerekeiket újra és újra beoltjuk. Aztán amikor megértették, hogy nem akarunk rosszat, csak megvédeni õket (és persze a környezetet) a betegségektõl, akkor nem volt gond. Itt inkább azzal volt probléma, hogy nem tartották azért annyira fontosnak az oltásokat, hogy pl. otthon maradjanak miatta. Tehát sokszor hiába beszéltük meg a következõ oltás idõpontját és hívtuk õket mikrofonon, személyesen is, kiderült, hogy elmentek vásárolni, vagy éppen alszanak és nem kelnek fel. Ez azért okozott némi bosszúságot. 
Én egyébként nem értek egyet a "nem engedem beoltatni a gyerekemet" címû történettel, "mert nem teszem ki az esetleges szövõdményeknek", vagy "úgysem lesz beteg, mert már régóta senki nem betegedett meg ilyen betegségekben". Ez a magatartás  veszélyezteti a gyerekeink és a mi egészségünket. Ezért nem voltam elnézõ azokkal a menekültekkel, akik idejöttek távoli országokból, életükben nem volt ilyen ellátásban részük, mégis nagy szájjal és sokszor majdnem hogy agresszívan támadtak nekünk, ha be akartuk oltani a gyerekeiket. Mert azért ilyen is volt. Ilyenkor nem kellett mást csinálni, mint emlékeztetni õket arra, hogy nem mi hívtuk õket ide, márpedig ha itt akarnak maradni, akkor kénytelenek betartani a szabályokat.

Makai Kinga
védõnõ

*    *    *    *    *

Mi is elsõdlegesen a korrekt és sokoldalú informálódást, valamint az "informed consent" nyugat-európai rendszerét szeretnénk kialakítani Magyarországon is. Leginkább etikai oldalról kétséges mindaz, ami ma hazánkban zajlik. A legnagyobb baj az, hogy Magyarországon ma még mindig nincs elfogulatlan tájékoztatás, sem a szülõk, sem az orvosok felé.

    Amíg kötelezõ a védõoltás, addig ez a rendszer értelemszerûen egy olyan "egypártrendszer" effektust hordoz, amiben az "oltási párt" egyben önmaga kritikus cenzora is kellene legyen, mindamellett, hogy idõrõl-idõre - amint ezt a kinti tapasztalatok is mutatják - egyszerûen a tudományos fejlõdésbõl jellegébõl következõen is, fel kellene tárnia azokat a hibákat, problémákat, amiket gyakran egy-egy védõoltás évtizedes használata során ismer fel a tudomány. Mindezt azok elõtt, akiket valós informálás nélkül kényszerített a védõoltások beadására.

    Ma - és talán ez a legszomorúbb - az orvosok, gyermekorvosok felvilágosítása ugyanilyen helyzetben van. A nyugat 13-15 évnyi, hatalmas nyilvánosság elõtt lezajló vitában a 90-es évek elején felfüggesztette, majd lecserélte a DPwT oltást, mert bebizonyosodott, hogy súlyos, gyakran maradandó, esetenként halálos idegrendszeri szövõdményeket okoz. Mindenki átállt már a DPaT-re, ám az egész történet rejtve maradt a hazai orvosok elõtt, illetve csak azokat a publikációkat közölték le, amelyek ez események után jóval azt igyekeztek bizonygatni, hogy az oltóanyaggal valójában semmi baj nincs, és nem is volt, úgyhogy a mi gyermekeink még ezt kapják...

    5 éve zajlik az MMR -autizmus vita. Nálunk évrõl-évre közlik, hogy bizonyítást nyert: nincs összefüggés az oltóanyag és az autizmus között, annak ellenére, hogy tavaly immunológiai és egyéb klinikai bizonyítékokat sorakoztatott fel több kutatócsoport erre vonatkozólag, és ma már szenátusi vizsgálat zajlik az USA-ban.

    Több tekintélyes, kontrollcsoporttal készült, utánkövetéses tanulmány mutatta ki a Hib oltás és az inzulindependens diabetes elõfordulási gyakorisága között fennálló összefüggéseket, és errõl odakint informálják is a szülõket, nálunk, Shakespeare-el szólva "a többi néma csend..."

     Ám hogyan is lehetne kötelezõ és 100%-os átoltottságot elérni akkor, ha a dinamikusan fejlõdõ, alakuló védõoltási kutatásokról nemcsak pro, hanem kontra információt is kapna a szakma és a szülõ? 

    Nyugaton evidencia az is, hogy védõoltás egy hatalmas üzlet, amivel nincs semmi baj, de a pénz és a hozzá fûzõdõ politikai hatalom információ és döntéstorzító hatását mindenki ismeri. Így ezért sem fogadható el a fejlettebb etika, morális és jogi színvonalon mûködõ nyugati egészségügy számára, hogy kényszert alkalmazzon egy olyan ügyben, aminek tálalásába és döntés mechanizmusába mindenképpen belekeveredik valami, aminek semmi köze, sem az emberek egészségéhez, sem a gyógyításukhoz...

Hajdu Ráfis Gábor
Nyitott Kapu Közhasznú Alapítvány

2003.09.17