Szõdy Judit
Szoptatás és otthonszülés
(Gondolatébresztõ – és kiváló szakdolgozati téma!!!! – végzõs védõnõk, szülésznõk figyelem)

Tény, hogy az otthon született babák sokkal tovább élnek anyatejen, mint azok a kortársaik, akik kórházban látták meg a napvilágot. Érdemes végiggondolni ennek a jelenségnek az okát.
Még mielõtt bárki is dühösen felállna a gép elõl, leszögezem: a téma nagyon összetett. Nem kizárólag maga az otthoni születés magyarázza meg a szoptatás sikerességét!

Sajnos statisztikai adataink nincsenek, de – mivel az otthonszülõ anyák az Alternatal Alapítvánnyal tartják a kapcsolatot, és általában a következõ gyermeküket is otthon szeretnék szülni – személyes beszámolókból tudjuk, hogy az otthon, vagy a Születésházban született babák túlnyomó többsége jóval egy éves kora után is szopik. Ezzel szemben az országos szoptatási mutatók alig haladják meg a fél évet.

Nézzük a tényeket, amelyek együttesen okai ennek a szembeötlõ különbségnek!

„Technikai” kérdések:

1.      Az otthon szülõ anyák alacsony rizikójú szülésnek néznek elébe. Otthon nincs koraszülés, nincs császármetszés. Márpedig ezek megnehezítik a szoptatást, bár kellõ segítséggel úrrá lehet lenni a kezdeti nehézségeken. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy az eredetileg otthon szülést tervezõ, de végül kórházban szülõ anyák szoptatásának „sikeressége” eltér-e az átlagtól.

2.      Otthon szülésnél nincsenek a szoptatást hátráltató beavatkozások. Otthon nincs altatás, vagy gyógyszeres fájdalomcsillapítás. Sok adat utal arra, hogy ezek a beavatkozások az elsõ napokban csökkenthetik az újszülött szopási kedvét. Otthon nincs gátmetszés – az anya mozgékonyabb, könnyebben megtalálja a szoptatáshoz megfelelõ testhelyzetet.

3.      Otthon szülésnél az anya azonnal megszoptathatja a kisbabát. A közvetlenül szülés után mellre tett baba ügyesen szopik, már az elsõ alkalommal is. Megerõsödik benne a szopási reflex, és megkapja az elsõ néhány korty kolosztrumot, ami segíti az alkalmazkodásban. Az anya az elsõ szoptatás során megbizonyosodhat arról, hogy gyermeke már most életrevaló, ügyes. Még a segítõk jelenlétében történik meg az elsõ szoptatás, tehát beszélhet a szoptatással kapcsolatos szorongásairól, félelmeirõl, gyakorlati kérdéseirõl, és ezekre választ is kap, olyan emberektõl, akikben megbízik. Ez önbizalmat és erõt ad az elsõ idõszak nehézségeinek leküzdéséhez.

4.      Otthon szülés után a baba nem kap cumit, cumisüveget, pótlást. A gyermek éjjel-nappal együtt van (többnyire teljes testkontaktusban) az édesanyával. Az anya azonnal reagál a baba szopási hajlandóságára. Nincs szükség pótlásra, cumira, cumisüvegre, tehát nem alakul ki cumi – mellbimbó zavar. A baba gyakran szopik, mivel nem etetik meg semmi mással. A gyakori szoptatás elõsegíti a korai tejbelövellést, már a második – harmadik napon „megjön a tej”.

5.      Mivel a baba elég kolosztrumhoz jut, ritkán alakul ki élettani sárgaság. Ha ki is alakul, mérsékeltebben, és rövidebb idõ alatt lezajlik, mint a ritkán szopó babáknál. A sárgaság sokszor aluszékonyságot okoz, a sárga babák tehát renyhén és ritkábban szopnak. Ez gyakran csökkenti az anya tejtermelését.

6.      A kizárólagos szoptatás ellenállóvá teszi a babát sok betegséggel szemben. Nagyon ritka, hogy egy otthon született baba megbetegedjen újszülött korában. Ennek oka az is, hogy nincs kitéve a kórházi baktériumflóra támadásának, és más – az anya szervezete számára ismeretlen -  kórokozóknak sem. Otthon született babáknál szinte soha nem találunk szájpenészt. Minden újszülött- és csecsemõkori betegség hátráltatja a szoptatást.

A fentieket a teljesség igénye nélkül írtam le. A hat pont közül a legtöbb olyan elõnyeit említi az otthonszülésnek, amelyek kórházban is megvalósíthatók. Szerencsére egyre több kórházban találkozunk ezzel a gyakorlattal – de nagyon sokban még nem. Most következzenek azok a jellemzõk, amelyek az otthon szülést választó anyákat jellemzik, és az otthon szülõk lehetõségeit foglalják össze. Ezek (kutatás szempontjából) azokra az anyákra is vonatkoznak, akik otthonszülést terveztek, részt vettek a felkészítõ folyamatban, de végül kórházban hozták világra gyermeküket.

1.      Az otthon szülést tervezõ anyákban közös az, hogy tudatosan készülnek a szülésre, anyaságra, nagyon fontosnak tartják az információk megszerzését, tudásuk elmélyítését ezen a területen. (Ezzel nem mondom azt, hogy a kórházban szülést tervezõ anyák közül egy sem ilyen!!! Nagyon is sokan ilyenek, de az arányuk jóval alacsonyabb.)

2.      Az otthon szülést tervezõ anyákban közös, hogy bíznak a testükben. Azon az állásponton vannak, hogy a szülés, a szoptatás természetes folyamat. Az a természetellenes, és ritka, ha ezek közül valamelyik nem megy. (Fel sem merül az a tévhit, hogy szerencsés, aki szoptatni tud. Sajnos, ez az átlagnépességben eléggé elterjedt nézet.)

3.      Az otthon szülést tervezõk nagyon fontosnak tartják a szoptatást, és nagyon nehezen tesznek le róla. Rájuk kevésbé hatnak a szoptatás ellen ható külsõ tényezõk (reklámok, rokonok és egyéb tanácsadók). Mivel nagyon erõs az elkötelezettségük, könnyebben megküzdenek az ellenhatással.  (Ezzel nem mondom azt, hogy a kórházban szülést tervezõ anyák közül egy sem ilyen!!! Nagyon is sokan ilyenek, de az arányuk alacsonyabb.)

4.      Az otthon szülésre való fölkészülés része a szoptatásra való fölkészülés. A tanfolyam során egy teljes délelõtt a szoptatásról beszélgetnek. Elõadást hallgatnak, videót néznek, tapasztalatot cserélnek, szakirodalmat kapnak, nemegyszer szoptató anyákkal, szopizó gyerekkel is találkoznak. Megtudják, hogy hová fordulhatnak segítségért, ha további kérdések merültek föl, vagy szoptatási problémájuk van (szoptatási ambulancia, anyacsoport, telefonos tanácsadó). Személyes kapcsolatot alakítanak ki az Alapítvány tanácsadójával, így biztosak lehetnek abban, hogy bármikor, éjjel-nappal felkereshetik õt kérdéseikkel, gondjaikkal. Ezt meg is teszik.

5.      A  felkészítésen és a szülés körüli idõszakban az anyával kapcsolatba kerülõk mind egységes állásponton vannak a szoptatással kapcsolatban, és (akik nõk), mind rendelkeznek gyakorlati tapasztalatokkal is. Itt nem fordulhat elõ, hogy két embertõl homlokegyenest ellenkezõ tanácsot kapnak. (Ami kórházakban, és a házi gyermekorvosi szolgálatnál nem ritka, sajnos.)

A fent leírt körülmények többsége nem kizárólag az otthon szülõkre, az otthon szülésre vonatkozik, vagy nem kizárólag az otthon szülés körülményeiként valósíthatók meg. Ezzel együtt elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon kevés az olyan helyzet az otthon szülésen kívül, ahol ezek a tényezõk mind egybeesnek. Valószínûnek tartom, hogy ez az oka annak, hogy az otthon született babák általában tovább szopnak, mint kórházban született társaik.

Ha bárki érdeklõdését felkeltette a téma, véleménye, vagy hozzáfûzni valója van, ha a fentieket bõvítené, vagy egyes megállapításokat elfogadhatatlannak tart, szívesen fogadom a véleményeket. És – még egyszer üzenem a szakdolgozat elõtt állóknak: itt egy jó téma! Rengeteg adatot lehetne megszerezni és földolgozni, csak munkakedv és idõ kell hozzá. Végül, a kutatás eredményeként, az is kiderülhet, hogy egyáltalán nincs igazam. Nagyon tanulságos lenne.

Szõdy Judit  

2002.03.12