A gyermekkori diabétesz mellitusz

A gyermekkorban leginkább az I. típusú diabétesz fordul elõ, bár napjainkban megfigyelhetõ az a trend is, hogy a II. típusú diabétesz megjelenése egyre korábbra tehetõ.( A serdülõkorban megjelenõ nem inzulinfüggõ diabéteszt a szakemberek külön névvel is ellátták, ez a MODY, NIDDY.)
Magyarországon 1000 gyermekbõl 1,3 szenved diabéteszben, a legtöbb új megbetegedés a 3-5 éves és 10-13 éves korosztályból kerül ki, de bármely életkorban jelentkezhet.
Kialakulásában öröklött tényezõkön kívül  bizonyos környezeti hatásoknak is szerepük van, például vírusfertõzések, korai tehéntej alapú táplálás, mérgezõ vegyi anyagok. Ezek hatására a szervezet önmaga ellen fordul, és saját hasnyálmirigyében az inzulintermelõ ún. béta sejteket elpusztítja. Ennek következtében a szervezetben inzulinhiány alakul ki. Az inzulin a cukor sejtekbe jutásáért és sejtekben tartásáért felelõs hormon. Hiányában a májban fokozódik a tárolt cukor felszabadulása, valamint aminosavakból cukor képzése. Az izomszövetben fehérjebontás indul meg, mindezek hatására a vércukorszint emelkedik. Legszemléletesebben úgy képzelhetjük el, mintha sejtjeink egy ablakon keresztül néznének egy roskadásig terített asztalt, de nem férhetnek hozzá, tehát "terített asztal mellett éheznek".

A betegség tünetei

Mivel a vér cukortartalma emelkedik, ez a vizeletben ürülõ cukor megjelenését okozza. Ez nagy mennyiségû víz  és ion elvesztését okozza. Ebbõl adódnak az észlelt tünetek, a nagyfokú vizeletürítés és szomjúságérzet. Elõfordulhat éjszakai ágybavizelés is. Az elvesztett vízmennyiség miatt hetek alatt kialakuló fogyás jelentkezik. A folyadékvesztés vérnyomáscsökkenést okoz, ez az oka a szédülésnek, gyengeségnek, fáradékonyságnak. A kialakuló anyagcserezavar étvágytalanságot, hányingert és hányást okoz, ez a tünetek további súlyosbodását okozza. Megjelenik a lehelet acetonra jellegzetes szaga. Kezelés nélkül a folyamat nem áll meg, hanem súlyos anyagcserezavar, kóma alakul ki. Éppen ezért igen fontos a korai felismerés; ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk sokat iszik, sokat pisil, és fogy, sürgõsen vigyük el gyermekorvosunkhoz. A betegség a vércukorszint mérésével, valamint a vizelet cukor és aceton mérésével diagnosztizálható.

Kezelés, gondozás

Ha a gyanú beigazolódik, a friss cukorbeteg kórházba kerül, ahol elõször infúzió és inzulin adásával rendezni kell az anyagcserét. Ezután kerül sor a betanításra. A gyermekek szüleikkel együtt megtanulják a gyermekkori cukorbetegség kezelésének két alappillérét, az inzulin adagolását valamint a diétát. Az inzulint injekció formájában kell a szervezetbe juttatni, de szerencsére ma már rendelkezésünkre állnak a különbözõ adagoló tollak. Életkor, együttmûködési készség és egyéb megfontolások alapján napi 2-4 alkalommal kell az inzulint a bõr alá juttatni. A napi 4 alkalommal használt inzulin közelíti meg legjobban a természetes inzulinszintet, (intenzifikált terápia), de ez igényel a legtöbb odafigyelést, és persze szúrást is. Minden beteg kap egy vércukormérõ készüléket, amellyel az inzulinbeadás elõtt ellenõriznie kell vércukorszintjét. Vércukorszint állandó ellenõrzése nélkül nem képzelhetõ el a korrekt kezelés, hiszen az csak egy vakrepüléshez hasonlítana. A testre szabott diéta általában napi hatszori, a gyermek nemének, életkorának, testsúlyának, fizikai aktivitásának megfelelõ mennyiségû és összetételû étrend. Legfontosabb tudnivaló, hogy azokat az élelmiszereket, amelyek kristálycukrot, porcukrot és mézet tartalmaznak, nem szabad fogyasztani. Megengedett azonban a gyümölcscukor, a tejcukor és a keményítõ, természetesen a napi megengedett adagon belül. Ezen felül azonban rengeteg tudnivaló van, amit a családnak el kell sajátítani, hiszen õk fogják otthon számolni a bevitt szénhidrát illetve kalória mennyiségét. Egy idõ után már ránézésre is meg fogják tudni becsülni a feltálalt étel szénhidrát és kalóriatartalmát. Fontos annak az elsajátítása is, hogy milyen tünetekkel jár a vércukorszint hirtelen csökkenése, a "hipózás", hiszen ekkor azonnali beavatkozásra van szükség. Ugyanis amennyiben a beteg gyermeknél éhségérzet jelentkezik szédüléssel, kettõs látással, verejtékezéssel, szapora szívveréssel, az arc kipirulásával, remegéssel, zsibbadással  illetve egyensúlyzavarokkal, megváltozott viselkedéssel, agresszivitással vagy a felsoroltak valamelyikével, ez a vércukor hirtelen csökkenésének a jele, és azonnal szõlõcukrot, kockacukrot kell enni vagy egy pohár tejet kell inni. Amennyiben a beteg már eszméletlen, itatni nem szabad, azonnal mentõt kell hívni.

Amikor a gyermeknek és családjának a diabétesszel szembesülniük kell, a legnehezebb a betegség elfogadása. Hiszen a diagnózis döntõ változást, szabályok és tiltások sorát hozza életükbe. Mindez rengeteg munkájába kerül mind a kis betegnek, mind szüleinek. Azonban a betegség megismerése, kiismerése az egyetlen út a  gyermek életének normális kerékvágányba tereléséhez és a harmonikus családi élethez. A szabályok betartásával a modern inzulinoknak és az orvostudomány mai állásának köszönhetõen a diabéteszes gyermekek is teljes életet élhetnek, és a szövõdmények kialakulása is megelõzhetõ vagy legalábbis kialakulásuk valószínûsége erõsen csökkenthetõ. Igen fontos azonban, hogy a szülõ is és a gyermek is pontosan tisztában legyen a kezeléssel és diétával, hiszen a gondozás célja hogy ismerjék meg betegségüket és ezzel kapcsolatosan önálló döntéseket hozzanak az egészségesek vércukorértékeit megközelítõ állapot elérése és a szövõdmények elkerülése érdekében.

Életmódi tanácsok

A mozgásra, fizikai tevékenységre a gyermekeknek a fejlõdésük biztosítása érdekében is feltétlenül szükségük van. Amikor a testmozgásnak a gyermek szervezetére gyakorolt hatását jól megismertük, az iskolai testnevelés alól nem kell felmenteni, kortársaihoz hasonlóan akár versenyszerûen is sportolhat.
Helyes, ha az iskolába való visszamenetel elõtt tájékoztatjuk az osztályfõnököt a betegségrõl, az akut hipoglikémia tüneteirõl, és elhárításának mikéntjérõl. Az iskolai menzán való étkezés nem javasolt.
A diabéteszes pályaválasztását korán el kell kezdeni. Sok pálya közül választhatnak, de van olyan is, amit rendeletek tiltanak, és olyan is ami a beteg érdekében nem javasolható. Olyan pályát válasszunk, ami nem fokozza a szövõdmények kockázatát, pl. édesiparban lehetõleg ne; amelynek idõbeosztása lehetõvé teszi az inzulinadagolást; és amelynek végzése során az esetleges rosszullét nem jár súlyos következménnyel.
Manapság a modern terápia nincs hatással a gyermekek serdülésére. A serdülés azonban hatással van a betegségre, emeli az inzulinigényt, az életmódbeli rendszertelenségek, a betegséggel szembeni ellenállás fokozottabban lép fel. Lányok esetében komolyan oda kell figyelni a fogamzásgátlásra, ugyanis a diabéteszes nõ nem kívánt és nem tervezett terhessége mind az anya, mind a magzat fokozott veszélyeztetettségével jár. Már a tervezett terhesség elõtt erre szakosodott centrumban kell jelentkezni, ahol a diabéteszes kismama terhességét gondozzák.
Speciális cukorbetegeknek szervezett táborok léteznek. Itt a gyermekek nyaralás közben mélyíthetik ismereteiket, a gyakorlati tapasztalatokat sorstársak adják át egymásnak, amit gyakran jobban elfogadnak mint az egészségügyi személyzet tanácsait.
Igen fontos a lábon kialakuló fertõzések, sérülések kezelése, mert ezek tünetmentesen maradva olyan súlyos problémákat idézhetnek elõ, amik a láb elvesztését vonhatják maguk után. A diabéteszes láb szindróma megelõzése érdekében a cukorbeteg lehetõleg naponta áztassa lábát 35 fokos vízben, ne használjon szárító fürdõszereket. Gyulladás, kis ulkusz fennállása esetén antiszeptikus oldatos lábáztatás javasolt, ezután fontos a láb szárazra törlése, dörzsölés nélkül. Ne használjunk szúró, éles eszközöket, pl. ollót a pedikûrnél, habkõ használata ajánlott. A diabéteszes ne járjon mezítláb. Természetes anyagú zokni vagy harisnya állandó viselése fontos, kényelmes cipõvel.

Összefoglalásképp elmondható, hogy a diabéteszesek komplex, teljes embert és különbözõ szakdolgozókat (orvos, nõvér, szakasszisztens, pszichológus, dietetikus) érintõ gondozásának célja, hogy a beteg gyermekek egészséges kortársaikkal megegyezõ életet élhessenek a szövõdmények kialakulásának minimalizálása mellett.

Dr. Szabó Alexandra

Megjelent: Népszabadság, 2002.jan.16

2002.05.09