Ki hozza az ajándékot?

Balázs keresztfiam, aki egyébként 5-6 éves korában mindent megmért a lakásban, összeírta, hogy mi hány méter és centiméter és 4-5 jegyû számokkal teljes biztonsággal osztott és szorzott, tudta jóformán az összes fõvárosi busz és villamos relációkat, elnézõ kedvességgel fogadta mikulásnak öltözött édesapja ajándékozó munkáit. És mikor aztán apa visszavedlett, õ boldog izgalommal kezdte lesni, hogy a tréfa után mikor jön az igazi mikulás.
Török Sándor

Hozzászólások a Társalgóból (2000.dec-2002.május)

Legnagyobb fiam harmadikos. Már tavaly Karácsonykor is volt némi vitája néhány osztálytársával, aki nem átallotta azt állítani, hogy nem is angyalok hozzák az ajándékokat, hanem csak a szülõk teszik a fa alá. Õ és a kistestvérei (a legkisebb 3 éves) szentül hisznek a Mikulásban és a húsvéti nyusziban is. Múltkoriban hallgattam, amint egymás között találgatták, vajon hogyan jön be a Mikulás a csukott ajtón, és egyáltalán, hogyan járhatja be az egész világot egyetlen nap alatt. Vajon min utazik?
Amíg csak lehet, szeretném megtartani õt a mesevilágban, de mégsem hagyhatom, hogy bolondot csináljon magából az iskolában. Ha mar megtudja, jobb, ha tolunk tudja meg.
Kinga

Az én lányom még csak 6 éves, de a hétvégén nekem szegezte a kérdést: Anya, mondd meg - de az igazat - a Jézuska hozza az ajándékot, vagy ti veszitek?
Mondhatom, nagyon meglepõdtem. Megkérdeztem, hogy õ mit gondol, de továbbra is várta az igaz választ. Akkor azt kérdeztem, hogy mit szeretne, minek örülne jobban, ha a Jézuska hozná vagy mi vennénk. Nem felelt, csak az igazat akarta hallani tõlem. Úgy gondoltam, hogy nem mondhatom tovább Neki a mesét, de azért le se rombolhatom. Elmondtam, hogy ez egy nagyon szép ünnep, aminek nem az a lényege, hogy ki hozza az ajándékot, hanem, hogy azért kapunk ajándékot, mert szeretnek minket és mi is szeretünk másokat. Próbáltam a szeretetet kihangsúlyozni. Végig csöndben hallgatott, úgy láttam, megértette, de talán egy kicsit sajnálta, hogy nem igaz a mese. Viszont arra gondoltam, hogy mástól is megkérdezheti és más nem biztos, hogy kíméletesen mondja el az igazat. Késõbb válik el, hogy jól döntöttem-e, ill. jól magyaráztam-e.
Ncsq

Kezdve mindjárt azzal, hogy együtt járunk boltba, látják a sok Mikulás csokit. Ide betették maguknak: a Mikulás a boltban veszi meg a csokit. Az is ment, hogy több Mikulás van, hiszen egy nem gyõzné. Anyuék meg besegítenek Jézuskának, amikor megveszik az ajándékot.
én is érzem néha, hogy zûrös ez a dolog. Azt hiszem, õk most úgy vannak vele, hogy sejtik az igazságot, vagy tudják, de jól esik nekik a mese hozzá, és mint hagyomány, hozzá tartozik a körítés a dologhoz.
Nálunk már a fa díszítés is titokban megy. Ugyanakkor minden évben együtt bontjuk le és tesszük el a díszeket. Idén meg már õk figyelmeztettek, tavaly eltörött a csúcsdísz, újat kell venni. Az oviban, suliban együtt díszítik a fát, és mégis, mikor kérdeztem a nagyot, hogy legyen itthon, õ azt kérte, maradjon minden a régiben.
Gergõ meg rajzolt a Mikulásnak, amit alkalmasint be akar majd készíteni a csizmájába.
Szóval igaziból nem is tudom, hányadán állnak most õk ezzel az egész dologgal. Nem hiszem, hogy ne sejtenék a valót, túl okosak ahhoz. De hinni akarják a mesét.
érdekes, otthon mi egész nagy korunkig Mikuláskor meg nyuszikor eljátszottuk, hogy ott járt a miku/nyuszi. Sorra egymás után mindenki kikészítette az ajándékait, akkor is, ha már ott látta a többiekét, és mikor már mindenki kész volt, valaki "felfedezte", jé itt járt a...
Ildi

 Én nem emlékszem valamiféle nagy megdöbbentõ felismerésre. Valahogy megsejtettük a dolgot a nõvéremmel, és tovább játszottunk, ahogy írod, hinni akartuk a mesét. Tízéves koromig, amíg élt a Nagymamám, mindig sétálni vitt minket Karácsony este. Miután már csak négyen maradtunk, az elsõ Karácsonykor a szüleimmel együtt mi is díszítettük a fát. Rossz volt, elmúlt a varázs, a mese. A következõ évben közöltük a szüleimmel (13 ill. 11 évesen), hogy mi nem szeretnénk ezután részt venni az elõkészületekben, csinálják õk, addig mi ki se jövünk a másik szobából. Így volt ez, míg férjhez nem mentünk.
Kinga

 Az én lányomnál 5 éves korában az egyik csoport társa gyõzködte, hogy nincs is mikulás. Amikor nekem elmesélte, hogy mit mondott a Nóri, akkor azt mondtam neki, amit talán valamelyik másik fórumban olvastam, hogy a Mikulás csak azokhoz a gyerekekhez megy, akik hisznek benne, a többieknek a szüleik veszik az édességet. Meg kellett azt is magyarázni, hogy miért szaladgál minden sarkon egy-egy mikulás (mindig másmilyen ruhában): az igazi Mikulást senki sem láthatja, mert csak akkor jön, amikor alszunk. és mi van azzal, hogy nálunk dec.5-6-án jár, máshol karácsonykor, valahol meg szilveszterkor: így több ideje van mindenkihez elmenni.
Móni

 Szerintem a titok a lényeg. Mi már advent elsõ vasárnapján teleaggatjuk a lakást karácsonyi díszekkel fényfûzérekkel, gyertyákat helyezünk el a lakás több pontjára. így négy héten keresztül eszünkbe jut a várakozás, az a hangulat, ami többnyire csak egy pár pillanat, vagy jó esetben pár napra sikeredik.
A fát mindig a gyerekekkel együtt díszítjük, sütünk és minden elõkészület közös. Egészen kicsi koruk óta nagyon élvezik. A fa, a kis betlehem (amit a lányom babájából, plüss állatokból és egy fonott kenyérkosárból állítunk össze) a mi közös ajándékunk a kis Jézusnak (aki ugyebár most született). A fára fel szoktuk akasztani a plüss játékokat, bábokat is.
Szóval, ha még bírjátok azért leírom, hogy 8, 7 és 1 éves gyerekeim vannak és még mindig hiszik, hogy az ANGYALKÁK hozzák az ajándékot. (gondolkodtatok már azon, hogy az éppen megszületett csecsemõ Jézus nem igazán bírná el azt a sok ajándékot hát még a fát!)
Szóval fontos, hogy L O G I K A legyen a mesében. Nem szabad mindent össze-vissza mondani. én az elsõ babás-karácsonyunk elõtt nagyon komolyan elgondolkodtam ezen, felépítettem magamban, és azóta mereven ragaszkodom a sztorihoz.
Mindig valami K ö R í T é S T (közös játékot) találok ki Szent este.
Tehát az angyalkával, a mikulással következetes vagyok többször E L J á T S Z O M a várakozás idejében hogy láttam elsuhanni, vagy hallottam egy furcsa hangot. Különös fényeket, vagy hangokat nem nehéz találni... A gyerekek fantáziájának elég ennyi és õk mesélik egymásnak, hogy ki mit látott vagy hallott..
Az utolsó elem pedig ehhez a témakörhöz, hogy M I N D I G , minden kérdésben õszinte vagyok a gyerekeimhez, bíznak bennem. Az angyalka, a mikulás és a nyuszi az egyetlen hazugságom.
Sz

 Gyerekkoromban egészen addig hittem a Mikulásban, amíg a Mikulás eljött hozzánk. Ezzel még nem is lett volna baj. Az ölébe ültetett, beszélgetett velem, megkérte, hogy énekeljek neki. Eddig is rendben volt minden. A gond akkor kezdõdött amikor jóhiszemûen adott egy zöld, kerek, mentolos rágót (amit persze, rögtön meg is kóstoltam). Én innentõl kezdve csak arra figyeltem, hogy úgy tudjam a számban tartani a rágót, hogy ne nagyon érjen a nyelvemhez. (UTÁLTAM a mentolost) Közben pedig azon gondolkodtam, hogy õ nem is a Mikulás! Itt engem átvernek, hiszen ha õ a Mikulás lenne tudná, hogy én az ilyen rágót nem is szeretem. Ekkor kb. 5 éves voltam és azóta nem hiszem a Mikulást. Sajnos. Pedig a szüleim jót akartak.
Prü

 Télapó ügyben jól bevált a Póttélapós mese. Igaz ugyan, hogy a lányom már 4,5 éves. Szóval azért járkál sok Póttélapó, mert az igazi nem gyõzné egyedül elvinni a sok gyereknek a még több ajándékokat. Mi pl. ma voltunk egy ünnepségen a közeli mûvelõdési házban, lesz majd az oviban és a párom munkahelyén is. Szóval az igazi mikulás segítségére siet a sok Póttélapó, hogy a gyerekek örülhessenek.
Gabó

 Nálunk a sok télapó ügyét a 3 éves lányom oldotta meg. Közölte, hogy sok télapó van, mert nagyon sok gyerekhez kell elmenniük. Szóval ilyen egyszerû.
Csilla

Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei - részlet
A vallás nagy misztériumai nagyon távoliak és bonyolultak voltak ahhoz, hogy csodálkozzam rajtuk, de karácsony családias csodája elgondolkoztatott. Illetlennek találtam, hogy a mindenható kis Jézus kéményekbe mászik, mint egy közönséges kéményseprõ. Hosszú ideig forgattam a kérdést a fejemben, végül megkérdeztem szüleimet akik vallani kezdtek. Engem az döbbentett meg, hogy ilyen szilárdan hittem valamit, ami nem igaz. Tehát lehet hamis meggyõzõdés is. Ebbõl nem vontam le gyakorlati következtetést, nem gondoltam, szüleim becsaptak, becsaphatnak hát máskor is. Nem kétséges, sose bocsátottam volna meg nekik olyan hazugságot, amely megfoszt valamitõl, vagy fizikai fájdalmat okoz. Lázadtam és gyanakvóvá lettem volna. De ekkor nem éreztem magam mélyebben megbántva, mint a nézõ, aki elõtt a bûvész leleplezi egyik trükkjét és olyan elragadtatás fogott el, hogy inkább szüleim javára írtam a csalást. Talán akkor is nehezteltem volna rájuk, ha nem az õ szájukból tudom meg az igazságot. A csalás beismerésével õszinteségükrõl gyõztek meg. Ezen a napon úgy beszéltek velem, mint egy felnõttel.


Részletek Bruno Bettelheim: Az elég jó szülõ címû könyvébõl:

Ha valakit túlságosan korán kiábrándítanak a Mikulásból és a Jézuskából, az illetõ valószínûleg egész életében csak az ésszerû oldalát fogja látni a karácsonynak, azok nélkül az érzelmi felhangok nélkül, amelyekkel csak legkorábbi gyermekkori tapasztalatok ruházhatják fel a felnõttek bármilyen tevékenységét. Az ilyen szülõ azután olyan karácsonyt rendez a saját gyermekeinek, amely azoknak csak az értelméhez szól, mivel a szülõt is csak ésszerû megfontolások vezetik az ajándékozásban. Így a gyermek szívében élõ irracionális igények nemcsak kielégítetlenül maradnak, de öntudatra sem ébrednek; semmiféle "ajándékozás szelleme" nem ér fel azzal a varázslatos képpel, ahogy a Mikulás rénszarvasszánját hajtja az éjszakában.

Csak a Mikulással együtt vált a karácsony igazán a gyermekek ünnepévé, mivel némelyik gyerek csak a Mikulásba vetett hite segítségével tud igazán örülni az ajándékainak, mert különben úgy érezné, nem érdemli meg õket, vagy mert neheztel valamiért a szüleire. Sok olyan gyerek akad, aki úgy érzi, ha ajándékot fogad el a szüleitõl vagy rokonaitól, akkor  a lekötelezettjükké válik, mintha akkor is hálát kellene éreznie irántuk, ha ehhez semmi kedve. Azt azonban jól tudják a gyerekek, hogy a Mikulással kapcsolatban sose támadtak rossz gondolataik, és hogy az nem vár tõlük hálát; így azután a tõle kapott ajándékok nem keltenek  bennük vegyes érzelmeket.

A karácsony igazi csodája - vallásos jelentõségétõl eltekintve- az, ami a gyermek lelkében megy végbe, és aminek segítségével az átlátszó álruhát, amelyben a Mikulás alakja mögött a szülõ rejtõzik, egy jóakaratú, boldogító világ ígéretévé változtatja. A gyermek számára egyéb szimbolikus jelentésein felül a Mikulás nemcsak a szülõk nagylelkûségét, hanem az egész világ jóindulatát is jelképezi. Ezt a jóindulatot nem bizonyítja  kellõképpen, ha elég sok vagy elég különleges ajándékot kap, annál inkább bizonyíték számára, ha a szülõk  hajlandóak évente egyszer olyan világot teremteni gyermekük számára, amely összhangban áll a vágyai által irányított mágikus gondolkodással. A Mikulás ennek a jóindulatnak és a gyermekek boldogsága iránti elkötelezettségnek a szimbóluma, így létezése sokkal nagyobb biztonságot kínál a gyermeknek, mint akár a legbõségesebb ajándék, amelyet a szülõk saját személyükben nyújtanak át neki.

A túl korán ránk kényszerített ésszerûségnek, csakúgy, mint minden más túl korai tapasztalatnak, az lesz a következménye, hogy szegényesebb fegyverzetben kell késõbb szembenéznünk az élet forgandóságával és megpróbáltatásaival

2002.12.11