Hurrá, nyaralunk!

Zalán fiam mostanra már abba a korba ért, hogy kevés speciális útikelléke van, nem kell felpakolni a fél lakást, ha elutazunk. Friss kismama húgommal nemrég nevettünk rajta, hogy egy pár hónapos gyerekkel mennyi extrát kell becsomagolni. Aztán persze a helyszínen kiderül, hogy van fürdőkád, nem kellett volna babakádat hozni, a babakocsi teljesen felesleges, mert  úgysem használható azon a terepen, a babafigyelő pedig jó, ha a folyosó végéig működik. Ezen az időszakon mi már jó rég túl vagyunk, de azért még így is lehetnek buktatók: például ha az alvótársak véletlenül otthon maradnak. Az egyiket Cincinnek hívják és hivatalos besorolása szerint alvókendő. Kevésbé hivatalosan nyunyi. Igazából már olyannyira szétfoszlott, hogy csak egy háló maradt a testéből, az oviból ki is tiltották a nem túl esztétikus megjelenése miatt. A másik pajti pedig Leó, aki egy logó kezű ás lábú plüssállat, és már Zalán egy éves kora óta vigyázza az álmát. Nélkülük tehát egy tapodtat se, legalábbis ha Zalánt kérdezzük. Emellett én a játékokra esküszöm, amivel itt-ott nyugodt perceket, jobb esetben órákat nyer az ember. Legó, kártya, társasjátékok, persze ez utóbbiakhoz játszótárs is kell. Szerencsére Zalán nagyon szeret rajzolni, úgyhogy egy füzet, egy doboz színes ceruza sokszor kisegített már - ezeket már-már automatikusan pakolom.  A gyógyszer pakkot azonban alaposan végig kell gondolni. Nyáron nem maradhat otthon a naptej, a szúnyog- és kullancsriasztó, a kalcium a csípések, allergia kezelésére, túrázáshoz, bringázáshoz pedig az izomlazító krém. Télen-nyáron van nálam utazás alatt láz- és fájdalomcsillapító, szemcsepp, C-vitamin és széntabletta.

És akkor még nem is beszéltünk a több órás utazásról, amit gyerekként én is halálosan untam. Shrek és bandája ugyan még kósza gondolat sem volt, de állandóan azzal nyúztam a Nagyit, hogy mikor érünk már oda… Nálunk nincs DVD-lejátszó a kocsiban, van viszont helyette sok cd a legkülönfélébb zenékkel: kicsiknek-nagyoknak egyaránt, a klasszikusoktól kezdve az ifjúkori őrült válogatásokig minden. Nemrég pedig rákaptunk a mesék hallgatására, amelyhez a kedvet Gerald Durrell egyik története hozta meg, Pokorny Lia előadásában. Igaz, elég messzire kell menni ahhoz, hogy végig tudjuk hallgatni, mert majdnem 3 és fél órás, de több részletben is fogyasztható. Lelkes anyuka bevonásával emellett mindig működik az Agymenők sorozat életkorhoz passzoló verziója. Ezek kifejezetten utazásra kitalált füzetkék, tele rejtvénnyel, amihez viszont addig még szükség van segítségre, amíg a gyerek nem ismeri a betűvetést. Az agymenőzéshez tehát a hátsó ülésre vackolom magam és összebújva fejtegetjük a feladványokat. Most idefelé túl elcsigázott voltam a hőségtől, de hazafelé már pihenten bújunk majd össze játszani.