Talán ez az egyik leggyakoribb szókapcsolat, ami egy szülõ száját elhagyja. Sajnos. Mert ha ezt túl gyakran kell elismételni, az bizony azt jelenti, nem értünk célt mondandónkkal, hiába mondtuk meg, a gyerek nem értette meg.
Nevelni nehéz, ezt minden gyakorló szülõ és pedagógus tudja. Jól nevelni fõleg embert próbáló feladat. A legtöbben pedig szeretnénk jól nevelni gyermekünket, átadni nekik egy bizonyos értékrendszert, megtanítani a jó és rossz közötti különbséget, lehetõleg minél kevesebb konfliktussal. Ami elméletben olyan egyszerûnek tûnik.
A gyerekek személyiségüket a környezet visszajelzéseibõl határozzák meg. Legyenek azok pozitívak vagy negatívak. A jutalmazás mindig pozitív megerõsítés, ezért szükség van az alkalmazására, de ügyeljünk arra, hogy ha minden apróságért megjutalmazzuk a gyereket, idõvel veszít hatásosságából. A nem megfelelõ viselkedést természetesen nem jutalmazzuk, ám sok esetben nem megfelelõen reagáljuk le.
Sok helyen olvasni manapság arról, vajon szükség van-e büntetésre. Egyes vélemények szerint a büntetés maga elsõsorban a szülõ kontroll iránti igényérõl és hatalmának megtartásáról szól, és elsõsorban indulatból, megtorlásból születik. Ami azért nem jó, mert sokszor a gyerek nem érti tettei és a büntetés közötti ok-okozati összefüggést.
Ugyanez igaz azokra az esetekre, mikor a büntetés nem azonnal követi a helytelen cselekedetet, hanem bizonyos idõ elteltével. Minél kisebb egy gyerek, annál kevésbé képes még nagy idõintervallumokon át összekötni két dolgot. Ha tehát a villamoson úgy viselkedik, hogy a szülõ büntetést akar alkalmazni, azt tegye meg ott helyben, még akkor is, ha számára kínos. Mert ha csak azután lép, hogy hazaértek, a gyerek már nem fogja érteni, miért részesült retorzióban. Vigyázat: a túl gyakori vagy túl szigorú büntetés azért nem szerencsés, mert agressziót és szorongást válthat ki a gyerekben!
Fegyelmezés terén érdemesebb elõre lefektetni a játékszabályokat, elmondani a gyereknek, hogy egy bizonyos dolog milyen következménnyel jár majd. Nyugodt, csendes hangnemben, de határozottan megmagyarázni, hol is vannak azok a korlátok. Igaz, ez a módszer magában rejt egy másik, gyakori hibalehetõséget: a következetlenséget. Azaz a gyerek tetteit nem követi a beígért következmény. Így a csemete elég gyorsan megtanulja, hogy nincs félnivalója, miközben a szülõ egyre inkább hiteltelenné válik a szemében.
Szilágyi Diána
Tippek:
- Ha büntetünk, akkor figyeljünk arra, hogy egy bizonyos viselkedés esetén mindig következetesen viselkedjünk. Ha olykor van következménye, máskor nem, a gyerek összezavarodik, mi pedig egyre mélyebbre csúszunk majd a következetlenség mocsarában.
- Ha megtörtént a fegyelmezés, tudjunk fátylat borítani a múltra. Amiért a gyerek már „megbûnhõdött”, azt ne emlegessük fel neki késõbb! Mindenkinek jár a tiszta lap!
- Fegyelmezésnél fontos, hogy mindig érthetõ legyen, miért történik! Mindig magyarázd el elõre a gyereknek!
- A megszégyenítés nem fegyelmezés, hanem a gyerek ellen elkövetett bûn. Kerüld messzire!
- Ha hiteles akarsz lenni szülõként, vállald fel, hogy te is hibázhatsz. Gyermeked szemében semmi sem növeli jobban az ázsiódat, mintha képes vagy elismerni, ha helytelenül viselkedsz, és képes vagy bocsánatot kérni akár Tõle is!
