Ismerek egy kisfiút – nevezzük Zolikának -, aki bár már bõséggel iskolás, még mindig megvárja, míg anyukája hoz neki inni, beköti a cipõjét, megtörli az orrát. Persze, anyukája takarítja a szobáját is, mert õ nem teszi meg. Anyukának pedig egy pötty ideje sincs magára, és bár imádja a fiát, elege van abból, hogy mindig minden rámarad, mert a fia egyáltalán nem önálló. S bár elege van belõle, mégsem veszi rá a gyereket, hogy maga végezzen el bizonyos dolgokat. Pedig ha szeretnénk, hogy önállóbb legyen a gyerek, hozzá kell szoktatnunk, hogy saját feladatai vannak.
Egészen kicsi kortól segíthetjük a kicsi önállósodását, például azzal, hogy ha már láthatóan egyedül akar enni, nem rettenünk meg a több takarítanivalótól és tömjük mi magunk a tiltakozó gyereket, hanem odaadjuk neki a kanalat, és hagyjuk, hogy feje búbjától a sarka csücskéig beborítsa magát az étellel. Remélve, hogy valamennyi a gyerek hasában is landolt. Ha már kicsit nagyobb, úgy két év körül, tágítsuk a feladatok körét. Ilyenkor még minden gyerek élénk érdeklõdéssel veti bele magát a házimunkába, játéknak fogva fel a számunkra már unalomig ismert rutinteendõket is.
Egy ekkora gyerek már segíthet a terítésben, az asztal leszedésében. A fõzésnél adhatunk neki egy szem krumplit, hámozza meg õ, de természetesen ne a legélesebb késsel, hanem valami biztonságosabb eszközzel, pl. hámozókéssel. Mire mi végzünk 3 kiló zöldség tisztításával, õ is el fog készülni azzal az egy szemmel, de mint tudjuk, jó munkához idõ is kell. És micsoda büszkeség, hogy az õ keze munkája is benne van az ebédben.
Reggelinél, vacsoránál megvajazhatja a kenyereket, kitöltheti magának a tejet, teát. A mosogatásba is bevonhatjuk, hiszen minden gyerek imád pacsálni: külön edényben moshatja a mûanyag poharakat, tányérokat. Minden gyerek remek kalandnak veszi a portörlést, porszívózást, felmosást. Hagyjuk, hogy õ csinálja, még ha lassabban végez is. Teregetésnél adogathatja a csipeszt vagy a ruhát. Ha nagyobb, kipróbálhatja a vasalást – varázslat -, vagy az ablakpucolást is. Segíthet a ruhák hajtogatásában is.
Egy négy-öt évesnél már elvárható, hogy a nap végén összepakolja a játékait, könyveit, fürdés elõtt a szennyesbe tegye ruháit. Reggel öltözzön fel egyedül, kösse meg a cipõjét. Késõbb pedig intézze õ a szemétlevitelt, a kisebb bevásárlásokat.
Így aztán, mire felnõ, olyan ember lesz belõle, aki nem esik kétségbe egy mosatlan edénytõl, egy kiégett izzótól vagy bármilyen más, önállóan megoldandó helyzettõl.
Szilágyi Diána
Tippek:
- Ne javítsuk ki mindig a gyerek által elkövetett hibákat, azzal sértjük az önérzetét. Ellenben dicsérjük ügyességét, hadd legyen büszke magára.
- Legyünk türelmesek, mert a segítségével eleinte minden tovább fog tartani, ezért ha nagyon sietünk, csak kisebb mértékbe vonjuk be a gyereket.
- Ha kötelességeit láthatóan nincs kedve betartani, veszekedéssel egészen biztosan csak rontunk a helyzeten. Inkább ajánljuk fel a segítségünket, együtt könnyebb és mókásabb még a rendrakás is. Ráadásul így megvan a kölcsönösség is.
- Fontos elválasztani, hogy legyenek kötelezõ és válaszható feladatai. Pl. saját szoba rendbentartása legyen kötelesség, a fõzésben való segítség pedig választható.
Óvodai beszoktatás
Csúfolódó gyerekek
Lázas a gyerek
Sportos kismamák
Hiszti a boltban
Az ideális talpalávaló
Irigykedõ kétévesek
Ösztönlények
Jön a foga
Hull a pelyhes
Ha fáj a hasa
Ünnepi készülõdés
Gyerekbiztos otthon
