A legtöbb kismama az elsõ terhessége során kissé retteg attól a naptól, mikor
majd beindul a szülés. Akik viszont már túl vannak azon a nevezetes napon,
tudják, az igazi megpróbáltatások csak utána jönnek. Mert kötõdj bármennyire is
a kicsihez, szeresd bár teljes szívedbõl, az elsõ hetek kifejezetten nehezek,
idegtépõek lehetnek a mamának is. Hiszen ez az az idõszak, amikor nemcsak a
gyereknek kell hozzászoknia a megváltozott körülményekhez, hanem az anyukának a
dedhez is. Márpedig ehhez egy új nyelvet kell elsajátítanunk: a baba-nyelvet.
Ahogy minden idegen nyelvnél, itt is idõbe telik, mire felfogjuk, egy-egy
mozzanat pontosan mit is jelenthet. De addig többször érezhetjük úgy:
tehetetlenek vagyunk, alkalmatlanok az anyaságra, akit ráadásul a saját vére is
elutasít, hiszen csak jobban bõg, ha felvesszük, mintha nem.
Ilyenkor ne
felejtsük el, a kicsinek még csak szûkös kommunikációs eszköz áll
rendelkezésére. Csak testével, mimikájával és a különféle sírásokkal tudja
jelezni, mi baja, mit szeretne. Ráadásul az átállás a mama méhének biztonsága és
monotonitása után igencsak nehéz, hiszen a kinti világ számtalan
bizonytalanságot rejt és túl sok ingert, amelyek feldolgozása rengeteg erõt
kíván. Azelõtt gyermekünk nemigen érzett éhséget, nem fázott, nem csípte a
fenekét semmilyen pelustartalom. Bõrét nem érte más, csak a magzatvíz lágy
közege. Hasát nem feszítették görcsök. Ellentétben azzal, amit születése után
tapasztal. Hiszen néha hûvös van, néha túl nagy a meleg, a pelusban álló
végtermékek érintése nem túl kellemes, a babagyomor túl gyorsan dolgozik és még
nem lángosra van kalibrálva, arról nem is beszélve, hogy állandóan szúr-viszket,
birizgál az a sok ruha, amibe beleburkolják az embert. És nem tud ellene mit
tenni, hiszen az a mozgásszabadsága sincs most meg, amit a méhen belül megélt.
Egyedül maximum a fejét képes megemelni, de hogy megvakarja a hasát, arra még
hónapokat kell várni. Magyarán tökéletesen ki van szolgáltatva nekünk, a
szülõknek, a családnak.
A türelem pedig olyan jellemvonás, ami a babákra
finoman szólva sem jellemzõ. Sõt. Adj uramisten, de azonnal. Ösztönlényként
funkcionál, kvázi egy csupasz, szõrtelen kismajomként, akinek volt akkora
pechje, hogy a civilizált nyugati társadalomba szülessen és ne Afrika egyik
szavannájának kunyhójába. Mert a civilizált anyának is vannak ugyan ösztönei, de
a tanult dolgok és a társadalmi elvárások miatt csodaszépen el tudjuk nyomni
ezeket. Vagy legalábbis tökéletesen össze tudunk zavarodni: most akkor
felvegyem, ne vegyem? Egy törzsi közösségben élõ anyának ez nem kérdés, hallgat
az ösztöneire. És nem kételkedik magában. Nekünk sem kellene.
Szilágyi Diána
Tippek:
- Figyelj magadra és a babára! A kicsi minden számára kellemetlen helyzetben jelzést ad, és bár eleinte ez nem lesz egyértelmû, több verzió végigzongorázásával rá fogsz találni a megoldásra.
- Ahogy a szülés folyamata, úgy a gyermek ellátásának képessége is évmilliók óta ott lapul a génjeinkben. Bízz az ösztöneidben!
- A sok okos tanács elhangzását nem tudod kivédeni. De az már csak rajtad múlik, hogy mit kezdesz velük. Másoknak ne akarj megfelelni, csak magadnak és a gyermekednek.
- Egy anya sem hibátlan, mindenki követ el hibát. Emberbõl vagy te is, és bármennyire törekszel a tökéletességre, veled is elõ fog fordulni. De ettõl nem dõl össze a világ, a gyerek sem fog sérülni, ha közben biztos lehet a szeretetedben. Légy képes arra, hogy megbocsáss magadnak a hibáidért, és vedd úgy, hogy ezzel esélyt kaptál a további fejlõdésre.
Óvodai beszoktatás
Csúfolódó gyerekek
Lázas a gyerek
Sportos kismamák
Hiszti a boltban
Az ideális talpalávaló
Irigykedõ kétévesek
