Decemberi tündérország

December van. Annyi minden kavarog ilyenkor a fejekben, a szívekben.Mindjárt itt a karácsony, mindjárt itt a Szilveszter. Sok a dolog, sokaz intézni való, sok a gond a közelgõ ünnepek elõtt. Érdemes kicsitlassítanunk. Mert könnyen elszalad mellettünk a „lényeg\", ha nemfigyelünk.

Azt szokták mondani, gyerek nélkül nincs igazi karácsony. És valóban,semmivel sem pótolható azoknak a reményteli, csillogó tekinteteknek, acsodaváró gyerekszempároknak a látványa. Az ember maga is gyerekkéválik abban a pillanatban, amikor õket látja. Hit, bizalom, szeretet,döbbenet, boldogság - s egy kis ijedtség is, hát persze – ki tudnáfelsorolni mindazt, amit a kicsik szemében felfedezhet a figyelmesfelnõtt szemlélõ.

Ugye Te is láttál már ilyen csodaváró-csodalátó gyerekszempárokat kedves Olvasó?Talán könny szökött a szemedbe, talán eszedbe jutottak régikarácsonyok, nagyszülõk, akik már rég elmentek, de egykor veled álltakott a nagy fa körül, és együtt énekeltétek a Mennybõl az angyalt, aCsendes éjt.

Csillogó, reményteli gyerek tekintetek, akik számára a világlegtermészetesebb dolga, hogy anya bemehet segíteni az angyaloknak,mert az angyalok szeretik az édesanyákat, nekik megengedik, hogysegítsenek a karácsonyfa díszítésében, a csomagok elrendezésében.

Mennyire jó látni azt a hitet, tisztaságot, örömet a gyerekekszemében! És mennyire jó lenne, ha felnõttként húsz-harminc év múlva,édesapaként vagy édesanyaként ugyanilyen hittel, örömmel és tisztatekintettel várnák a decembert. Mert jó készülni a karácsonyra, jófeldíszíteni a környezetünket – és persze a szívünket.

A hagyományokban az a csodálatos, hogy idõrõl idõre megismételjük arituálét, idõrõl idõre újrateremtjük a csodát: mézest sütünk, dióttörünk, gyertyákat gyújtunk, ajándékokat gyártunk.

Kodály Zoltán, aki ebben az évben advent idején, 2007. december 16-ánlenne 125 éves, az egyik legnagyobb magyar zeneszerzõ, zenetudós,népzenekutató - népzenegyûjtõnk szerint \"Kultúrát nem lehet örökölni.Az elõdök kultúrája egy-kettõre elpárolog, ha minden nemzedék újra megújra meg nem teremti magának.\"

A hagyomány a kultúránk része. A hagyomány ismétlõdés, az ismétlõdésbiztonságot ad. Harmóniát, békességet. Ezért ragaszkodunk ahagyományokhoz olyan sokan, ezért maradtak meg évszázadokon át.Vigyázni kell rájuk.

Mert a hagyomány gyakorlása boldogságot ad nekünk. Nincs más dolgunk,mint ápolni egy kicsit és ellent tartani annak, amit ránk zúdítanak avilágból.

Tudom, hogy nehéz. Rafinált, cinikus, pénzhajhász reklámhadjáratokközött a karácsonyra felkészülni, annak igazi üzenetét megértenivalóságos mûvészet, de talán épp ezért legyünk ebben a néhány hétbenmindannyian mûvészek!

Vagyis lássuk kicsit másképp a világot! Éppúgy, mint a mûvészek!Bátran, szabadon, merészen! Találjuk ki azt a bizonyos decemberitündérországot, amiben nincs idegeskedés, nincs kapkodás, nincsveszekedés – harmónia, békesség, biztonság van.

Azt a bizonyos decemberi tündérországot mi teremtjük meg, bennünklakozik. Nem tudjuk megvásárolni, ezt nem pénzért adják…

Vegyük ölünkbe a gyerekeinket és mondjunk el nekik eggyel több mesét,mint amennyit szoktunk.

Énekelgessünk esténként mosogatás, pakolás, ágyazás, fürdetés közben agyerekekkel karácsonyi énekeket. Ha nem emlékszünk a szövegre,dúdoljuk a dallamot, elõbb-utóbb be fog ugrani a szövegfoszlány, ígymár könnyebb utánanézni!

Ha már Kodálynál tartottunk, ne felejtsük el a mester egy másikrendkívül fontos üzenetét: „Az anya nemcsak a testét adja gyermekének,hanem a lelkét is a magáéból építi fel!\"

Énekeljünk, ne szégyelljük megmutatni a hangszíneket, a játékosságot.Bátran keressünk mondókákat, énekeket, ölbeli játékokat sorológyûjteményeket a könyvtárakban vagy az interneten – de ha tehetjük,keressünk olyan közösségeket, ahol megszólalnak a gyerekdalok, amondókák, az ölbeli játékok,a népdalok, hiszen a magyar népdal a mizenei anyanyelvünk.

Törjünk meg minden este 20 szem diót, gyûjtsük a karácsonyisüteményhez valót – ha elfogy a konyhaasztalnál, az sem baj, a mézbemártogatott diónak ki tudna ellenállni?

Rajzoljunk, fessünk velük hétvégenként, vagy esténként – ahogyráérünk, és kedvünk van. Mikulást, angyalt, karácsonyfát, betlehemet –bármit. Nem az a fontos, mit, és az, hogy szép –e vagy sem. A fontosaz, hogy együtt készítsük, hogy rájuk figyeljünk, hogy adjunk nekikegy-egy órát magunkból.

Ne verjük magunkat nagy költségekbe! Ne változzunk át dekoratõrökké,lakberendezõkké, takarítónõkké, szakácsokká, cukrászokká, virágkötõkké– hiszen mi elsõsorban szülõk vagyunk, és elsõsorban erre aminõségünkre van szüksége a gyermekeinknek!

Hazay Tímea
Ringató foglalkozásvezetõ, pedagógus

A Babanet ajánlásával:
RINGATÓ zenepedagógiai foglalkozások országszerte.
A program vezetõje: Gállné Gróh Ilona.
www.ringato.hu