HELLP szindróma
2003.07.20

„A HELLP betûszó a vérsejtoldódás, az emelkedett májenzimszint és az alacsony vérlemezkeszám angol elnevezésének kezdõbetûibõl áll”

Idézetek hozzánk érkezett  levelekbõl:

Barátnõm 37. hetes terhesként hányingerrel, illetve hányással került kórházba, ahol a vérvétel eredményei alapján az orvosi konzílium úgy döntött, hogy befejezik a terhességét és császárral megszületett - az egyébként teljesen egészséges, 3,4 kg és 54 cm -es - kisfia. A baba azóta is jól van, a barátnõm kezdi magát összeszedni, de még mindig néhány enzim értéke pozitív, így nem jöhetnek ki a kórházból. Ma azt mondta neki a fõorvos úr, hogy nem terhességi toxémiája volt, hanem HELLP szindrómája. Értetlenül állunk mindketten, mivel -én egy gyemekes anyuka vagyok - igen sokat olvastunk szakirodalmat a terhességeink alatt, de errõl a szindrómáról egyetlen könyv sem ír semmit 

2003. március 21-én született meg kislányom a terhesség 35.hetében, császármetszéssel Hellp-szindróma miatt. A mûtét után kétoldali agyödéma és részleges látászavar alakult ki. Nem kaptam megnyugtató választ arra, hogy mi lehetett kialakulásának oka, mivel nem tartozom a rizikó csoportba. Az epevezetékemen van egy törés, ami akadályozhatta a máj méregtelenítõ funkciójának ellátását. Eredetileg két-három gyermeket terveztünk, de a történtek után reményeink szertefoszlottak.

 A terhességem szuper volt, tervezett - jártunk tanácsadásra is - nyugodt körülmények közt telt ...A 28. héten azonban magas lett a vérnyomásom. Dopegyttel még kordában tartották a 33. hétig, de aztán sajnos a klasszikus tüneteket is produkáltuk (ödéma, fehérje a vizeletben), így befektettek a klinikára (Baross utca, a technikai feltételek minden szempontból ideálisak, de az emberi része a lehetõ legrosszabb). Nem részletezem mit éreztem, amikor közölték velem - persze nem a választott orvosom, akiben pedig iszonyúan megbíztam - hanem az ügyeletes, hogy "Magdolna , ez a baba retardált" Kétdiplomásként nem esett nehezemre azonosítani a szó jelentését, és így utólag senki, de senki nem kezelt normálisan, csak egy eset voltam/unk, a kérdéseimre senki nem adott választ, csak a szokásost, :
“Nem , nem tudjuk miért alakul ki a toxémia, mik a hajlamosító tényezõk”
(Annyi azért kiderült, hogy LEIDEN heterozigóta vagyok, ami abszolút hajlamosít a korai trombózisra és persze örökölhetõ) - ezt most kutatják, hogy esetleg köze lehet a toxémiához, illetve a HELLP szindrómához, ami nekem végül kialakult. Életveszélyben voltunk mindketten a babával és hát igen, nem csináltam végig a szülést, nem vajúdtam halk zenével és tompa fényben, szó se lehetett gyengéd esetleg otthoni szülésrõl, még csak szülési fájdalmaim sem voltak a szó klasszikus értelmében - mégis mielõtt március 14-én kivették Emmát három éjszakán át a poklok poklát éltem át, iszonyatos fájdalmaim voltak a hasam felsõ részében ("májenzimeim elszálltak"), az ülés, az állás, a fekvés, minden levegõvétel, a legapróbb is szörnyû fájdalommal járt, a WC-ben a fogasba kapaszkodva üvöltöttem volna a fájdalomtól, ha nem lettek volna szobatársaim, potyogtak a könnyeim és az utolsó éjjel, amikor tudtam, hogy másnap megmûtenek, beszéltem a picivel és bocsánatot kértem tõle, hogy meg kell szakítanunk ezt a gyönyörû szimbiózist, de azt mondtam neki, nagyon várom és örülök, hogy másnap végre találkozunk...
A mûtét után az intenzívre kerültem, ahol nagyon nehezen tudták leszorítani hatalmas adag gyógyszerekkel a vérnyomásom, a legtöbbet egy nõvérke tette velem, amikor a fülembe súgtam : "Magdolna mi itt mindent megtehetünk, ha egyszer ön ideges, nem fog lemenni a vérnyomása, akkor pedig nagy baj lesz. Mindketten meghalhattak volna, most pedig már minden rendben van, mindjárt felhívjuk a NICet és érdeklõdünk a kislánya felõl..." Ettõl ment le a vérnyomásom, persze utólag kiderült még ekkor is életveszélyben voltam, de volt akinek az egész méhét ki kellett késõbb venni, vagy akinek máj és vesekárosodása lett, de túlélte. Igen, még ma is bele lehet halni a szülésbe, és nem csak boldog, békés sima szülések vannak, persze errõl nagy a csönd, mert ugye babonából meg mivel igen ritka, miért is beszéljenek róla  a várandósoknak. De ha tudtam volna elõre, legalább lelkileg felkészülhettem volna az egészre, és arra ami utána jött, amikor hiába telefonáltam bárkinek, sõt a Kismamában ajánlott speciális pszichológusnál is jártam, de senki , kivéve a férjemet és az édesanyámat nem tudott segíteni, de megérteni sem. Egyik ismerõsöm azt is mondta, hogy milyen kár, hogy én nem élhettem végig a terhességem utolsó heteit, mert hát akkor válik az ember lelkileg is anyává - ez a lány orvos végzettségû!!!  

A HELLP szindróma fogalmát mintegy 10 éve ismerjük a szülészeti  gyakorlatban. Lényege, hogy ez a kórkép az úgynevezett terhességi toxémia, vagy preeclampsia igen súlyos formája, amikor az alaptüneteken (magas vérnyomás, fehérjeürítés a vizeletben) túl jelentkeznek a májanyagcsere súlyos problémái, az alacsony vérlemezke szám, és a vérsejtek szétesése.
http://www.babanet.hu/faq/terpat36.htm  

A komolyabban érdeklõdõknek: 
A terhességi magas vérnyomás
A terhességgel kapcsolatos hirtelen görcskészségre már a Kr. e. elsõ évszázadban felfigyelt Aurelius Cornelius Celsus, korának jeles orvosa. A görög villámlás szó alapján eklampsziának nevezték el ezt az állapotot.
A fokozott véralvadás
A vesebetegségek és a terhesség