Dezsõ Andrea: Mamuska

Dezsõ Andrea Mamuska címû könyve nemcsak témája miatt rendhagyó. A New Yorkban élõ illusztrátor mesekönyvét - melyet õ is írt - eredetileg angolul adták ki, majd Szabó T. Anna fordításával jelent meg nálunk. Finom szöveg, érdekes történet, rendhagyó grafikák jellemzik a könyvet.

A kötet rövid történeteinek fõszereplõje egy kislány, aki nemrégiben veszthette el nagymamáját. A veszteség felett gyermeki eszközökkel próbál felülkerekedni, különféle emlékekkel dolgozza fel Mamuska hiányát. És ahogy az minden gyerek esetében szinte várható, ezek során nagy szerepet kap a fantáziája - mamája nem kis ijedtségére -, nemcsak valós emlékeket mesél anyukájának, hanem olyanokat is, amelyek csak az õ fejébõl pattantak ki.

Így kerekedik mese az árvízrõl, a férjvásárról, a nagymama kertjérõl, és persze, a nagymama haláláról is. És amikor az édesanyja szembesíti a valósággal, a kislány ismét a fantáziában talál menedéket: Dadi és Jaji, a két kitalált jóbarát személyében.

A Mamuska olyan természetességgel mesél fájdalomról és elmúlásról, keserédes emlékekrõl, gyógyulásról, ahogy azt a gyerekek valóban átélhetik. Dezsõ Andrea meséjébõl akkor is észrevehetõ, hogy az életbõl merített, ha ezt külön nem árulja el senki.

A fekete-fehér illusztrációk kedvesen bumfordiak, részlet gazdagok, régi képeslapok hangulatát idézik, többféle technika ötvözõdik bennük. Hogy nem színesek a képek, senkit se tartson attól vissza, hogy ezzel a kötettel lepje meg a gyereket karácsonyra: nem kell mindig mindent készen kapniuk, a kétpólusú világkép nagyon is az övék, a színeket pedig bízzuk csak a kicsik fantáziájára.

(Csimota Kiadó, 2010)