Terhesnapló 2. - Eseménydús trimesztervég

A hétvégén meglepett némi energia: dolgozgattam a kertben, idebent pedig cseresznyét tettem el, lekvárt főztem, szereltük a bútorokat a gyerekszobában. A gyomrom is kezd jobban lenni, persze ezzel párhuzamosan el is kezdtem aggódni: nincs-e baj, amiért csökkennek a tünetek? Logikus, nemhogy örülnék.

A múlt heti fogyástól mintha a pocakom mérete is csökkent volna egy picit, de így is ott tart a 12. héten, mint a fiúkkal 15-16 hetesen. Azért aludni még mindig bármikor tudok, ezzel nincs gond. A mindennapi teendőket, gyerekezést is egész jól bírtam úgy, hogy a párom még mindig pihent a nap egy részében. Hétfőn aztán már ment dolgozni, de még csak a nap egy részében, és én hoztam-vittem, kedden már egész napra ment és vezetett is, remélem, teljesen meggyógyul!

Kedden védőnőnél voltam, elvittem az eddigi leleteimet, ő is odaadta, amit neki küldenek vissza. Minden negatív, ami a toxoplazma esetében nem a legjobb hír, de világéletemben toxoplazma-negatív voltam, nincs olyan szerencsém, hogy pont a két terhesség között kaptam volna el. Furcsállom egyébként, hogy negatív vagyok, hiszen az utolsó két év kivételével mindig volt állatunk, macskánk és más állatok is, ettem pasztőrözetlen sajtokat, foglalkoztam nyers hússal, dolgoztam és dolgozom földdel, de majd most vigyázok, ahogy az előző babavárás alatt is.

A vérnyomásom alacsonyabb volt, mint valaha, a vizelet pedig nem volt tiszta, fehérje is volt benne, úgyhogy újra szedem a tőzegáfonyát, amit a szuper laborlelet után abbahagytam. Kértem Évát, hogy hallgassunk szívhangot, mert aggódom a csökkenő tünetek miatt, meg valami hülyeséget is álmodtam. Mondta ugyan, hogy az ő kis régi, vacak készülékével csak a 16. hét után szokott szívhangot hallgatni, nehogy pont a sikertelenség miatt kezdjen aggódni a kismama, de azért megpróbáltuk.

Szívhangot ugyan nem talált, de azt tisztán lehetett hallani, ahogy elmászik a baba a készülék alól, és ahogy felülről nyomta Éva a hasamat a hallgatóval, még mintha éreztem is volna a mozgását, úgyhogy végeredményben megnyugtató volt. A Kicsinek pedig nagyon tetszett a hallgatózás. Őt is megmérettem, majdnem 12 kiló, jól éreztem én, hogy nehezebb cipelni!

Megvan az első új kismamanadrágom is. Elhatároztam, hogy ebben a terhességben ki fogom élvezni a ruhavásárlást, hiszen ez az utolsó. Persze maradt pár ruhám két évvel ezelőttről is, de szeretnék még néhány csinosat, főleg majd őszre-télre. Azért ez nem a pénzköltésről szól, ez a nadrág is egy aukciós oldalról van, de gyönyörű, szinte teljesen új.

És vettem egy kismama tankinit is. Bár a Kicsivel az utolsó harmad esett nyárra, akkor kevésbé fürödtem, valahogy nagy pocakkal jobban féltettem magamat és őt, így nem is vettem megfelelő fürdőruhát, egy trikót húztam a bikinimre, és inkább csak combig mentem be a Balatonba a Naggyal. Most azonban a középső trimeszter a nyár, a legjobb időszak, ki akarom használni, és ha jól vagyok, két gyerekkel nem is nagyon tehetem meg, hogy nem fürdöm velük.

Csütörtökön végre megvolt a 12. heti ultrahang. Újabb kis keveredések után kiderült, hogy mégsem az SZTK-ba kell mennem, hanem az osztályra, ahova a Kicsivel is jártam, de szerencsésen odaértem, húztam sorszámot, behívtak, még az öltözőben végighallgattam egy másik ultrahangot, és végre jöhettem. Kicsi babám szemben feküdt velem, keze-lába felhúzva, alhatott, mert nem nagyon mozgott most, de azért megfordult szépen a tarkóredő-méréshez. Minden rendben vele, ülőmagassága 59,4 mm, buksija 21 mm, tarkóredő 1 mm, ami tökéletes, és minden pici szerve működik. Néhány nappal nagyobb a koránál, hivatalosan 11+5 voltam ekkor, a méretek szerint 12+2. Olyan jó volt megint látni őt! Megint megnyugtatott egy időre.

Az ultrahang után levették a vért a kombinált teszthez is, nálunk szerencsére ingyenes, eredménye körülbelül 10 nap múlva lesz. Repülve mentem haza. Az egyetlen probléma megint, hogy itt kellett volna AFP-beutalót kérnem, hiszen a saját orvosom magánrendelésen nem adhat, de az ultrahangot végző orvos is azt mondta, hogy ő sem teheti, hanem be kell jelentkeznem az SZTK nőgyógyászatra, majd ott kapok. Szilvi remélem, tud segíteni ebben is, aztán azt hiszem, más beutalós dolog már nem lesz, a kötelező ultrahangok pedig mennek majd ugyanúgy, mint ez a mostani.

Ezek már a Nagy utolsó iskolai napjai voltak, ez a csütörtök az iskolai kirándulás napja, nálunk, mivel kis falusi iskoláról van szó, az egész alsó tagozat együtt megy. Szentendrén voltak a skanzenban és a marcipánmúzeumban, nagyon jól érezték magukat, és az én aranyos nagyfiam hozott nekem a zsebpénzéből marcipánt. Tudja, hogy az az anyja kedvence. Péntek pedig az utolsó tanítási nap volt, akkor már táskát se kellett vinni, játszottak, rajzfilmet néztek, és várták, hogy ennek is vége legyen. Vége is lett, hihetetlen, hogy szeptembertől már harmadikas nagyfiam lesz!

A hétvégét anyukáméknál töltöttük, igazi nyári hétvége volt annyi különbséggel, hogy a Balatonban még nem mertünk fürödni. Bár nagyon meleg volt, előtte jóval hűvösebb, szeles napok voltak, úgy gondoltam, nem melegedhetett még fel eléggé a víz. De a kertben is nagyon jól megvoltak a fiúk, mind a négyen, merthogy a testvéremék is ott voltak az ő két kisfiukkal. Homokoztak, vizeztek, pancsoltak, rengeteget bicikliztek és motoroztak, cseresznyét szedtek, megnézték az állatokat – a szüleim igen sokféle állatot tartanak. Két szülinapot is ünnepeltünk, a tesóm nagyfia ötéves lett, és ő maga is most ünnepel – öt éve majdnem a szülinapjára kapta az első babáját. Csak hétfőn jöttünk haza, kiélveztük a szünet adta lehetőségeket.

Ezen a héten a Kicsi lassan, magától elhagyta az esti szoptatást. Érdekes, hogy pont az estit, úgy tudom, általában az vagy a reggeli szokott utoljára maradni, neki ez azért volt könnyebb választás, mert este ott a bátyja, akivel elbeszélgetve, viccelődve és abba belefáradva szépen elalszik, a nappali alváshoz viszont kell a szopi.

Az elhagyás úgy történt, hogy amikor Apa beteg volt, és a hálószobában feküdt, nem vittem be oda szoptatni a Kicsit, ahogy egyébként szoktuk, amikor kettesben vagyunk odabent, félhomályban, nyugiban. Hiszen most laptop, telefon, gyógyszerek és nem mellesleg Apa vonta volna el a figyelmét. Ehelyett a gyerekszobába mentünk szopizni, azt gondoltam, hogy amíg a Nagy felöltözik fürdés után, hozza az aznap esti mesekönyvet, addig én megszoptatom a Kicsit – de mint kiderült, ez is túl izgalmas volt, a szoptatás pár percre csökkent és néhány nap múlva nem is kellett neki.

Cserébe volt néhány éjszaka utána, amikor ébredt, és hosszasan szopott, de ezen is túl vagyunk, és újra majdnem minden éjszakát átalszik. Olyan kettős dolog ez... Nagyon büszke vagyok rá, hogy az én okos kis nagyfiam szépen elválasztódik magától, de közben azt is tudom, hogy szívesen szoptatnám még. Remélem, a megmaradt két - reggeli és délutáni - szoptatás kitart még kétéves koráig.

Éva