Terhesnapló 2. - Álmossággal vegyes émelygés

Ezen a héten az álmossággal vegyes émelygés és alacsony energiaszint volt a jellemző. Alig vártam haza esténként a páromat, mert az álmosság menetrendszerűen 4-5 óra körül jött rám, amikor mindkét gyerek éber, és a legkisebb esélyem sincs aludni. Persze ő is csak ritkán jött haza ilyen korán, és ha hazajött, akkor is volt még dolga a ház körül, de azért egyszer-egyszer kaptam egy kis pihenőt a gyerekek vacsoráztatása, fürdetése előtt. Igyekeztem korán lefeküdni, vagy ha belekezdtünk egy filmnézésbe, előfordult, hogy elaludtam a vége előtt.

A kertemet sajnos eléggé hanyagolom, majdnem mindent elvetettem vagy kiültettem már, amit akartam, de nincs energiám felette görnyedni és gyomlálni, a Kicsitől pedig leginkább csak hajnalban lehetne – na ez az, amire jelenleg képtelen vagyok. Inkább tovább aludnék reggel, ami csak akkor lehetséges, ha a Nagy valamiért nem megy iskolába, de akkor is csak olyan fél nyolcig, hiszen a Kicsi ébreszt. Persze így is jobb, mint hétköznapokon, amikor hatkor csörög az óra az ágyam mellett.

Hogy álltam az evéssel ezen a héten? Nem sok változott a múlt hét óta. Émelygés, hányinger - felfedeztem a gyömbért, aminek az áldásos hatásáról már sokszor olvastam, de egyik terhességem alatt sem próbáltam. Most eljött az ideje, és tényleg bevált!

A kívánósság a szokásos: az egyik pillanatban semmit sem ennék, aztán valami beugrik, és hirtelen muszáj azt ennem. Szerencsére ez legtöbbször zöldség vagy gyümölcs. Még nem híztam semennyit, de a pocakom meglepően nő. Tudom, hogy ez még nem lehet csak a méhem nyolchetesen, és pár kiló súlyfeleslegem is van, de számomra meglepően kismamás lett az alakom, talán tudattalanul úgy is járok, úgy is tartom magam.

Mindenesetre anyukám már a nagypapám temetésének napján, hathetesen azt mondta, hogy látszik rajtam, kicsivel később pedig még egy ismerősöm kiszúrta. Érdekes. Persze a párom szerint két hónapja is pontosan ugyanúgy néztem ki.

Szedek vitamint is, módjával, mert van egy kellemetlen mellékhatása: a székrekedés. És én amúgy, babavárás és vitamin nélkül is ilyen típus vagyok, ilyenkor pedig még erősödik a dolog, ezért egy saját menetrend szerint szedem: amikor éppen jól működöm, beveszek egyet, és a következőt akkor, ha éppen nem tapasztaltam ezt a mellékhatást.

A fiúk még nem tapasztalnak sokat az új babából. A Nagy néha nyafog, hogy én miért ehetek olyasmit, amit ő nem, vagy épp fordítva, miért kell megennie valamit, amit nekem nem. Én meg egyszerűen rávágom, hogy terhes vagyok, nekem szabad. Ő ebben már tapasztalt, már a Kicsi várásakor is elég nagy volt, aztán pedig az apukájánál is született egy húga.

A Kicsi pedig aranyos, próbáltam neki tanítani, mutatni, hogy hol a pici baba, amire ő ügyesen mutatja... a saját pocakját. Azt aztán már döntse el, aki tudja, hogy vajon ilyenkor saját magára gondol, hogy ő a pici baba, vagy hogy a pocakjában van egy? Ki tudja. Majd később fogja fel közelebbről, gondolom, ahogy nő és mozogni kezd a pocak, illetve ahogy a Kicsi gondolkodása, beszéde is fejlődik majd.

Lassan 21 hónapos lesz, és Pöttytől függetlenül rendületlenül szopik, nem látok semmi változást a lelkesedésében, a tej mennyiségében vagy ízében, ami eltántorítaná. Utánanéztem, elméletileg a negyedik hónapban csökken majd a tejmennyiség. Most háromszor szopik a Kicsi, reggel, este és a délutáni alváshoz, illetve ha éjszaka felébred – ez most körülbelül minden második éjjel fordul elő, és minden másodikat átalussza.

A hosszúra nyúlt nyolcadik hetet végül egy hosszú hétvégén töltöttem be, amit egy bakonyi zsákfaluban, egy szép, régi parasztházban töltöttünk a párommal és a Kicsivel. A párom a születésnapjára kapta tőlem a hétvégét, és valójában romantikus páros hétvégének indult volna, ha nem gondoljuk úgy, hogy a Kicsi még kicsi ahhoz, hogy ennyi időre magára hagyjuk. Így aztán vele együtt mentünk, amiből az következett, hogy aludni ugyan nem sikerült többet, de mégis jólesett és pihentető volt a kimozdulás.

Kirándultunk gyalog és autóval, dombot másztunk, várat néztünk, finom házi reggelit kaptunk, és egyszer étteremben is vacsoráztunk. Érdekes volt megfigyelni, hogy ha más a környezet és sok a program, talán kevésbé figyelek magamra, és kevesebbet is émelygek, jobban érzem magam.

A házi reggeliket jó étvággyal végigettem, és az étteremben magam számára is meglepő módon elfogyasztottam egy teljes menüt: húst, köretet, desszertet – pedig itthon szinte nem is eszem húst. Azért nem hazudtoltam meg magam, és az áfonyás, erdei gyümölcsös pulykaszelethez vegyes salátát ettem – azért ez nagyon kismamás.

Szombat reggel aztán boldogan feküdtem az ágyban, a hasamra tettem a kezemet és örvendeztem – most már minden számítás szerint nyolchetesek vagyunk!

Éva