Tévhitek a szoptatásról
Infomán kismamaként már a terhesség alatt összeolvastam mindenfélét a szoptatásról, hogy minél felkészültebben vághassak neki majd a szülés után. Ám még így is voltak olyan mondatok, amelyek alaposan elbizonytalanítottak, és amelyekről később bebizonyosodott, hogy bizony, ezek erősen tévhitek. Nem félvállról vehető, de félrevezető megállapítások-tanácsok ezek, melyeken a szoptatás sikere is múlhat.
Most azokat szedtem össze, amelyekkel én találkoztam az alatt, míg szoptattam a gyereket, és az utána következő években, mikor mások fordultak hozzám. Hátha segít a szoptatásra most készülőknek vagy szoptató anyukáknak abban, hogy hasonló helyzetben ők is túllendüljenek egy-egy problémás vagy bizonytalan helyzeten. Talán így nagyobb eséllyel sikerül.
Ami már a szülés előtt megkavarhat
Kicsi a melled, nem fogsz tudni szoptatni! Szerencsére a mell méretének sok köze nincs a tejtermeléshez. A mell nagyságát nem a tejmirigyek mennyisége, nagysága adja, hanem a zsírszövet mennyisége. Egyetlen olyan szituáció van, mikor ez a tétel valóban és teljes mértékben helytáll: ha teljes mértékben hiányoznak a tejmirigyek. Ha csak elégtelenül működnek, attól még lehet szoptatni, legfeljebb kiegészítést kell adni a tej mellett, ha pedig a hormonok szórakoznak, azon megfelelő gyógyszerrel lehet segíteni – pl. oxitocin-spray.
Én is csak három hónapig tudtam szoptatni, neked sem fog sikerülni! Ez a lelkesítő mondat anyám szájából hangzott el és alaposan megijesztett. Aztán kiderült, hogy ő órára szoptatott, ha bőgtünk az éhségtől, akkor is, és kaptunk kiegészítést is már az elejétől kezdve – cumisüvegből -, majd két hónaposan a hozzátáplálást is megkezdték. Ezek a tényezők jelentősen befolyásolják a tejtermelést és a baba szopási kedvét is. Én másképp csináltam, más volt a következménye is.
| Készülj fel a szoptatásra Amikor az első gyerekünket várjuk, legtöbbünk úgy tervezi, szoptatni fog. Aztán megszületik a gyerek, és hirtelen rádöbbenünk, hogy szoptatni talán nem is olyan egyszerű, mint gondoltuk. Bővebben... |
Amivel a kórházban találkozhatsz
Szülés után még nincs tej. Dehogy nincs. Már a vajúdás alatt megindul a tejtermelés – sőt, van, aki már a terhesség alatt tapasztal némi tejkiválasztást -, és amint megszületik a gyerek, érdemes mellre tenni. Ekkor a legerősebb a szopási ösztöne, és ezzel még lehet adni egy lökést a hormonoknak is. Az ekkor termelődő kolosztrum mennyisége ugyan valóban megtévesztően kevésnek tűnhet, ám nagyon fontos: nagy kalória- és zsírtartalmú, tele immunanyaggal. Egyébként a gyereknek születése után pont elég. Ki van ez találva!
Amíg nem indul be a tej, a gyerek éhezhet! Nem fog akkor sem, ha nem kap vizet, teát, tápszert kiegészítésnek. Egyfelől olyan apró még a gyomra, hogy pár korty is megtelíti – ennyi pedig lesz, még ha nem érzed, akkor is, még a belövellés előtt is -, másfelől a babák úgy 3-4 napra elegendő tápanyagtartalékkal jönnek világra. Lehet, hogy sírással jelzi az éhséget – és esetleg gyakran -, de ez teljesen normális.
A besárgult babát vízzel kell itatni! Jobb, ha az a gyerek anyatejet kap. Az anyatej ugyanis kissé hashajtó hatású is, és olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek segítik a bilirubin távozását a szervezetből. A víz, cukros víz nem tartalmaz ilyen anyagokat. A besárgult baba fáradékonyabb, aluszékonyabb, így több türelem kell a szoptatásához, erre fel kell készülni. Besárgult gyerek esetében maximum három óra maradhat ki két szoptatás között – de jobb, ha ennél gyakrabban eszik -, ha alszik, meg kell ébreszteni!
Otthoni környezetben
Vizes a tejed, híg a tejed, túl zsíros a tejed, nem jó a gyereknek! Az anyatej termelődése egészen fantasztikus: tökéletesen alkalmazkodik a te tejed a te gyereked igényeihez. Akár etetésről-etetésre. A te babádnak nincs jobb és tutibb élelem, mint a te tejed. Punktum. Ha vizesnek látszik, az az előtej miatt van, amire nagy szüksége van a kicsinek, a zsírosságára éppen így. Az pedig, hogy tejkiütése lesz, teljesen ártalmatlan és roppant gyakori jelenség, és általában pár hét alatt magától rendeződik.
| Segítség a szoptatáshoz Bababarát füzet a szoptatásról Szoptatásról a Rendelőben |
El fog apadni a tej. Előfordulhat, hogy valóban kevesebb tejed lesz időszakonként, de több mellre tétellel, fejéssel, pihenéssel, megfelelő táplálkozással, támogató környezettel ezen általában lehet segíteni. Egyik napról a másikra nem fog eltűnni teljesen – kivéve az olyan extrém helyzeteket, mint haláleset, stb., de ekkor sem törvényszerű. Ha meg is ijedsz, ne ess pánikba! Ha kell, ne félj segítséget kérni.
Hiába hízik a gyerek, egyfolytában sír, mert éhes, biztos kevés a tej. Ha egy gyerek hízik rendesen, egészen biztos, hogy elég a tej! A hízáshoz több tej benyakalására van szükség, mint amennyi a napi kalóriaadagját fedezi. A sírásnak valószínűleg valami egészen más oka van, erre kell rálelni.
Két szoptatás között teljen el x idő, hogy tudjon telítődni a mell! A tejtermelés pozitív-negatív visszacsatolás elven működik: ha sok az inger, sok lesz a tej, ha kevés, akkor nem lesz. Ha sok idő telik el két szoptatás között, akkor kevés lesz az inger. Plusz: két szoptatás között csak némi első tej – vizesebb, laktózban és immunanyagban gazdag – választódik ki. Egyébként a tejtermelés konkrétan akkor aktiválódik, mikor a baba mellre kerül és szopni kezd! Vagyis frissiben készült ételt eszik minden szoptatáskor.
Minimum 1,5-2 órának el kell telnie két szoptatás között, különben megtúrósodik a tej a baba gyomrában. Az anyatej nagyon könnyen emészthető táplálék, így gyakran előfordul, hogy a baba már egy óra múlva is megéhezik. Nyugodtan meg lehet ilyenkor szoptatni, nem lesz baja. Ami a túrót illeti: a gyomorba érkező tejjel a gyomorsav pontosan azt csinálja, amit a citrom a tehéntejjel – megtúrósítja. Naná. Még szerencse, furcsa is lenne, ha nem. Ha netán a baba túlenné magát, úgyis kibukja majd.
20 percnél több időt nem szabad a babának a mellen töltenie. Ezt a védőnőm mondta nekem is, azóta szerencsére revideálta ezt a nézetét. Húszpercnyi szoptatás egy újszülöttnek gyakorlatilag annyira sem elég, hogy beindítsa a tejtermelést. Egy nagyobb gyerek persze ennyi idő alatt simán végez az evéssel, de egy, még a szopást tanuló és gyengébben szívó újszülöttnek ennél sokkal több időre van szüksége, akár egy órára is. Bízzuk ezt a babára! Ha belealszik a szopásba, ébreszd meg, vagy tedd le, de ha ismét enni kér, nyugodtan tedd mellre.
Félóránként üvölt a gyerek, biztos nem elég neki a tej! A baba fejlődésében vannak bizonyos fejlődési ugrások – általában 2-3 hetes, 6 hetes, 3 és 6 hónapos korban tapasztalható -, amikor a kisbaba tápanyagigénye egyik napról a másikra megugrik, ezt pedig a tejtermelésnek kis időbe telik kompenzálni. Pár napig érdemes minden nyikkanásra mellre tenni a gyereket ilyenkor, akár félóránként is, a tejtermelés pár nap alatt igazodik majd a gyerek új igényeihez. A baba sem fog éhezni, csak alaposabban kiüríti a mellet.
Ha a baba már csak cumizik a mellen, tedd le! Nyugodtan hagyhatod egy kicsit cumizni – ezt hívják komfortcumizásnak. Két jótékony hatása is lehet: az egyik, hogy a baba a szopási ösztönét a mellen élheti ki, nem kell neki cumi. A másik pedig az, hogy a komfortcumizás is inger a mell számára, vagyis növeli a tejmennyiséget.
Ha a baba súlya már 4-5 kiló, nem lesz éhes éjszaka! Ó, dehogynem. És érdemes is szoptatni, ha hosszú távon szeretnénk anyatejjel táplálni. Már csak azért is, mert az éjszakai szoptatások közben sokkal több prolaktin hormon szabadul fel, márpedig ez a hormon felelős a tejtermelés növekedéséért.
Adj neki inni! Ha nem kap a pici tápszert, akkor felesleges. Az anyatej két részből áll, az első tej vizesebb, a hátsó zsírosabb, de egészében az anyatej 85%-a víz. Elegendő folyadékmennyiség még a legnagyobb melegben is. Kánikulában érdemes gyakrabban mellre tenni a babát, ha csak szomjas, pár korttyal meg fog elégedni. A külön adott folyadék – víz, tea, bármi – azzal a hátránnyal is jár, hogy lemossa a baba bélfaláról az anyatej által kialakított védőréteget, ami védi a bélen át támadó fertőzésektől.
Nem elég a tej, ki kell egészíteni tápszerrel! Mielőtt a tápszerhez nyúlnál, próbálj meg fejni. Ne keseredj el, ha eleinte alig mérhető mennyiség jön le, pár alkalom után növekedni fog, így a tejtermelés is több lesz. Amit lefejtél, tedd be a hűtőbe, és szükség esetén pótolhatsz vele szoptatás után. Adj egy pár napot magatoknak, kérj segítséget, növeld a folyadékbeviteled – elég akkor elgondolkozni a tápszeren, ha ezek után is kevésnek bizonyul a tej.
Az anya részéről
Nem tudok fejni, nincs elég tejem! Alapvetően az, hogy nem tudsz fejni, nem jelent semmit. Főleg nem szoptatás után, mikor a baba már megette a maga adagját. Sok szoptató anya egyáltalán nem fej, mégis vígan hízik a gyereke. Ráadásul a baba sokkal hatékonyabban szív, mint bármelyik fejőgép.
Fejni kell! Fejni nem kell. Csak lehet. Ha szeretnél tartalékot képezni, ha olyan gyógyszert szedsz, ami átjut a tejbe, ha növelni szeretnéd a tejtermelést, vagy ha mellgyulladásod van. Egyébként fejés nélkül, a baba igényeit szem előtt tartva 1-2 hónap alatt beáll a sokat emlegetett kereslet-kínálat: vagyis a mell csak és pont annyi anyatejet termel, amennyit a kicsi megeszik.
Esténként nincs elég tej. Ez természetes. Esténként a tejmirigyek egy sokkal sűrűbb, de nagyobb kalóriamennyiségű tejet választanak ki, kisebb mennyiségben, mint amivel napközben találkozhatunk. Ez elviekben bőséggel elég a babának – maximum éjjel felébred enni, de ez egy ideig úgyis elkerülhetetlen -, ám ha mégsem, akkor érdemes fejéssel növelni a tejmennyiséget (napi 1-2 alkalom is elég), és a napközben lefejt tejjel pótolni este a szoptatás után.
Betegen nem szabad szoptatni! Szabad, sőt, előnyös. Még lázasan is! Hogy miért? Mert az anya teste által kiválasztott ellenanyagok a tejjel átjutnak a babába, így rögtön védik is az esetleges kórokozóktól! Ha gyógyszerre van szüksége egy szoptatós anyának, ma már szerencsére van rá lehetőség, hogy olyat adjon az orvos, amihez nem kell felfüggeszteni a szoptatást.
Mellgyulladáskor ne szoptass a beteg melledből! Ez bizony egyenesen szükséges! A beteg mell kiürítésével tudjuk a leghatékonyabban elősegíteni a mielőbbi gyógyulást. Ha továbbra is pang benne a tej, a gyulladás akár tályoggá is alakulhat, a fejés pedig – történjen kézzel vagy géppel – sajnos közel sem olyan hatékony, mint a baba szája. Persze, a fejés is jól jön, ha a szoptatással járó fájdalom elviselhetetlen lenne.
A szoptatás alatt nincs peteérés, így teherbe sem lehet esni! Tévedés. Valóban van a szoptatásnak bizonyos mértékű fogamzásgátló hatása, főleg, ha az anya még éjjel is nyakra-főre szoptat, de ez egyénenként erős eltéréseket mutat. Ráadásul az első menstruációt már megelőzi egy peteérés – de nem egy ismerősömnél már meg sem jött a vérzés, rögtön teherbe estek. Ha nem szeretnél ismét babát vállalni ilyen hamar, jobb, ha a nőgyógyásztól kérsz egy olyan fogamzásgátlót, amit szoptatás mellett is lehet szedni – és használod is, ahogy kell.
Szoptató anyák, Ti milyen megcáfolható tévhitekkel találkoztatok a szoptatást illetően?
Szilágyi Diána, 2011. május 12.
Babanet hozzászólások(49 hozzászólás)
A másik eset: hát, én pl. a pókoktól undorodom. Nincs az az isten, amiért én megfogjak egyet, akár papírral is. Nehéz a fóbiákkal. Lehet, hogy ez is egyfajta fóbia volt nála, amit elég lehetetlen egyedül leküzdeni. És az is lehet, hogy mikor megszületett a gyerek, mégiscsak rákapott a szoptatásra. Tudod, hogy mi lett vele?
Jó a téma, tetszenek a felsorolások.
DE: igen, én is találkoztam nem is egy olyan anyukával, aki eleve idegenkedik a szoptatástól, és kér apasztót szülés után. Igaz, nem tudja mit veszít, de ez az Ő dolga, meg legfeljebb a párjáé. Könyörgöm, ne ítélkezzünk már rajta, ettől még lehet tökéletes anyuka.
Csak azért érint mélységesen a téma, mert az első kisfiamat sokáig szoptattam, éjjel, nappal két óránként evett, fárasztó volt, de imádtam.
A második kisfiam ugyanígy indult, 6 hetes koráig éjjel-nappal, aztán egy hét alatt leállt, sírt, kiszáradt, szondázni kellett itthon hetekig....nem kellett a tej, hetekig kórházról kórházra jártunk, tápszeres lett tengernyi tej mellett és táplálkozászavaros a mai napi. Nem rajtam múlt, nem az én döntésem volt....tudom ez más téma, de így is kapok még furcsa, ítélkező pillantásokat.
Amíg ez nem következett be, bevallom én sem értettem akik tápszereznek miközben van tejük, vagy hamar feladják, sőt, én is küldtem ítélkező pillantásokat.
De ma már tudom, hogy az ilyen ítélkező embernek nincs igaza, aki nem tapasztalta meg a másik oldalt és úgy mond véleményt!
Úramisten miket olvastam a szoptatás pártiaktól, hogy mi nem is vagyunk emberek....remek...:-(szondázzon meg egy 3 hónapost.
Én azt mondom, örüljön minden anyuka, akinek jó evő a babája, kisgyereke, mert ez iszonyúan nagy kincs, tök mindegy hogy mit fogyaszt!!!!
A fenti cikkhez egyébként szándékoztam hozzátenni még egy olyan mondatot, hogy ezeket nem azért írom le, hogy azok a mamák, akik minden erejüket bedobva végül tápszerre kényszerültek (mert azért lássuk be, az esetek nagyon nagy többségében nem jókedvében választja ezt az ember) rosszul érezzék magukat. De hátha van a felsoroltak közt olyan dolog, ami segíthet annak, aki szoptat, de bizonytalan.
nálam a szoptatás volt az egyik a legutolsó a sorban, amin gondolkodtam/problémáztam babásan... hiszen nem attól vagyok jó anya, hogy szoptatok, hanem attól, hogy szeretem, óvom, boldoggá teszem.
császárosként 4. napra lett tejem. addig ÉN kértem a csecsemősöket, hogy adjanak neki enni, mert éhes (sokszor megkaptam a bekevert tápszert, hogy ha a cici nem megy, attól még én etessem nyugodtan meg). a kórházban csak szenvedünk, nem akart enni... itthon még 2 napig kapott üvegből pótlást, hiszen nem tudtam miért sír... biztos, ami biztos, a pocak legyen tele...
3 hetesen 5 perc alatt 130at termelt be, mint valami kis édes ipari szivattyú :Đ aztán ahogy felemeltem, orrán-száján folyt ki a tejcsi...
3 hónaposan elkezdtem a hozzátáplálást (tej elég volt, senki nem biztatott, így láttam jónak), miközben beállítottam a napirendet (igen, mi órára eszünk).
itt már túl voltam 3 mellgyulladáson is... szóval lett volna rá kifogás, hogy miért is hagyjuk abba a szopit.
most 5 hónapos, 7-19 között 3 óránként van evés (plusz a fürdés utáni szerelmes összebújás :)), a tej nem fogyott, hiszen attól még, hogy 2x szilárd ételt is kap, nagyon fontos, hogy utána MINDIG ciciből iszik.
sőt! nem is hajlandó semmi mást meginni, semmi másból inni. sem cumisüveg, sem pohár (csőrös sem), sem kiskanál... sem tea, sem víz, sem gyümölcslé... és még az anyatej is büdös, ha nem jár hozzá mellehúsa :D
de mindannak ellenére, hogy nekünk nincs vele gondunk (le is kopogom), nem tartom jó dolognak a kampányt, ami sok helyen megy, hogy CSAKAZÉRTISSZOPTATNIKELL!!!
nem megy mindenkinek... nem akar mindenki... ez legyen mindenkinek a saját dolga, saját döntése... senkinek semmi köze hozzá, hogy mit és miért eszik a baba...
a babának elsősorban kiegyensúlyozott anyukára van szüksége.
Én is császárosok csapatát erősítem. Nekem az 5. napon lett tejcsi sajnos. Addig nem adtam pótlást a babámnak és máig biztos vagyok benne, hogyha adtam volna akkor most tápszeres lenne.
Számomra a tejbelövelés volt misztikum és máig is az. Velem egyszerűen ilyen nem történt, legalábbis az, hogy egyik pillanatról a másikra elönt a tej. Vártam, hogy majd az lesz ami a könyvekben le van írva, de semmi.
Nekem még az is nehezen jött le, hogy sokat kell mellre tenni a babát, hogy egyáltalán legyen valamennyi tejcsi, mert magától nem lesz, legalábbis nálam nem, nekem nem lett volna szükségem apasztó gyógyszerre az biztos.
Persze rásegített az is, hogy az első nap meg sem tudtam szoptatni szegényt, hiába hozták ki annyira kába voltam még az altatótól, hogy megmoccanni sem tudtam.
Úgy jöttünk el a kórházból a 3. napon, hogy nem volt anyatejes széklete a babámnak és nem is lett csak az 5. nap délutánján itthon. 4 napos volt a kis drágám amikor már azon gondolkodtam, hogy elmegyek a barátnőmhöz és kérek tőle tejcsit, mert neki nagyon sok volt. Mehettem is volna, adott volna szívesen, de egy másik anyuka azt javasolta, várjak még egy kicsit, mert ha bármivel is bepótolok akkor lehet a különbözetet nem fogja tudni behozni a cicim. Máig sem bántam meg, hogy kitartottam, mert az 5. nap hajnalban megtörtént a csoda és végre mérhető 30 majd 50 grammot evett a babám. Ekkor már minden etetés között fejtem, hogy több legyen, pedig az is annyira fájt, hogy visszaszámoltam mielőtt a mellszívót bekapcsoltam volna. A lefejt tejcsit kiskanállal kapta meg, a védőnő el volt ájulva, hogy milyen szépen kanalaz.
Utána következett a bimbó sebesedés. Még a kórházban az első együtt töltött este szegénykémet 4 órán keresztül szoptattam, mert végül is azt írják annyit kell szoptatni a babát amennyit igényel. A cicim tiszta seb lett, itthon már minden mellretétel előtt nagy levegőket vettem, hogy ne kiáltsak fel, elvégre a szoptatás nem fáj ugye, tehát csak én csinálok valamit rosszul. Mikor már kezdtek kilazulni a fogaim és már azok is fájtak, olyan erősen szorítottam össze őket a szoptatás elején, akkor kerestem fel egy szoptatási tanácsadót, pontosabban Ő jött ki és 10 rongyért már meg is tudhattam, hogy mindent jól csinálunk, talán a nyelvfékkel van gond. Hát nem volt és nem is vágattam fel neki szerencsére.
A 4. héten már nem fájt annyira a szoptatás eleje, a 6. héten már egész tűrhető volt és valamikor 3 hónapos korára már nem fájt egyáltalán. Most 7 hónapos még mindig 98%-ban szoptatok, mert egyéb kaja nem nagyon tetszik neki.
A harmadik dolog ami nekem nem jött be az a hagyjuk rajta a tejcsit, majd begyógyul a cici. Hát nálam ez sem működött. Ha nem találom meg végre a megfelelő krémet, talán még most is vérezne minden etetéskor, ugyanis a seb újra és újra felszakadt.
A 4. számomra tévhit az hogy mennyit kell ennie a babának (120-150gramm x súly kilóban). Az én kislányom soha nem ette meg ezt a mennyiséget, mégis gyarapodott, sőt, 4 hónaposan is annyikat evett egyész napra vetítve, mint 2 hónaposan. Mégis átaludta az éjszakát 1,5 hónapos korától.
Még sorolhatnám, hogy mi az ami nálam máshogy, vagy nem működött, de hagyok mást is szóhoz jutni. :)
Ami az én véleményem a tápszerről-szoptatásról, hogy a tehéntejet a kis bociknak, a kecsketejet pedig a kis gidáknak találták ki. Az embergyereknek legjobb az édesanyja teje. Persze ha ez nem lehetséges valami oknál fogva, fantasztikus dolog a tápszer, de amíg tud az ember lánya jobbat adni, miért ne tenné meg ezt a babájáért.
A cikk folyományaként 2 dologról olvasnék még szívesen hosszabb terjedelemben: a korai hozzátáplálásról és a sokáig (1 év
Tökre egyetértek a cikkel, nekem 6 kölyköm van, a két első egyes szülött a következők meg ikrek, ikrek. Szóval mindet szoptattam, illetve szoptatom, és hasonlókat tapasztaltam, mint a leírtak, éjszakai szopi, igényszerinti szopi, stb.
Fontos tévhit: ikreket úgysem lehet csak szoptatni. Engem ezzel fárasztottak anno, én meg azt gondoltam, ha van, aki liter szám ad le anyatejet, akkor nyilván lehet két gyereket is szoptatni. Jelentem, hát lehet, mindkét ikerpáromat 6 hós korig csak szoptattam, az előzők utána is szoptak, kb két éves korukig, akkor már "csak" elalváshoz. amost 9 hós kicsik is 6hós korig csak szoptak, és most is bőszen nyomják, nem is nagyon isznak mást.
claire
Ez úgy hülyeség, ahogy van. A La Leche Liga szoptatós füzeteiben írják, hogy "Több tej, puhább mellek". Ez a mondat lebegett a szemem előtt, mikor az első gyerekünknél is beállt a kereslet kínálat, és nem volt állandóan túltelítve a mellem. Hihetetlen volt, de pont úgy volt elég neki, hogy úgy tűnt: kevesebb a tej. pedig csak pont annyi,, ami kell. :)
Gratulálok a 6 gyermekhez. Ez igazán ritka a mai világban. Nagyon nehéz lehet, de ugyanakkor fantasztikus érzés is. :)
Ágica,
Miért ne dönthetne valaki úgy, hogy nem szoptat? Lehet, hogy azt orvos megpróbálja majd rábeszélni az élettanilag helyesebb táplálásra, de végső soron már megveheti neki a tápszert és igazán számonkérni senki nem fogja rajta.
Életünk döntésekből áll, ez igaz a gyermek táplálásra/nevelésre is. Ugyanilyen döntés lesz majd, hogy hagyod sírni vagy felveszed, vagy hogy beülteted a TV elé, hogy maradjon már nyugton vagy játszol vele, hogy inkább adsz neki gumicukrot csak egyen már valamit az a gyerek vagy inkább nem adsz akkor sem ha nem ette meg az elé rakott kaját, etc. Még lehetne sorolni.
Ezek mind olyan döntések amiket meghozunk, jól vagy rosszul, de számonkérni nem fogja senki. Csak döntések...
Fél évig küzdöttünk, akkor fogyott el a tejem, de az a fél év nekem nem a felhőtlen összebújásról szólt, hanem a megfelelési kényszerről, és saját magam hibáztatásáról. A tápszert méregnek tekintettem, amivel csak árthatok, így próbáltam minél több anyatejet kicsikarni magamból, aminek persze éppen ellenkező hatása lett..
A kisfiamnál már előre eldöntöttem, nem leszek hajlandó ostorozni magamat, mindent megteszek, szopik,ameddig egy cseppnyi tejem is lesz, de élvezni akarok minden pillanatot vele! Közben megtudtam, hogy bizonyos peteérést serkentő gyógyszerek, ill. pajzsmirigy betegség kedvezőtlenül befolyásolja a tejellátást.Nekem mindkettőben van részem, így megértettem, nem kizárólag rajtam múlik!Bencénél is 6 hónapig ment a szoptatás, de miután nem stresszeltem, olyan élmény volt, mintha első gyerekes lettem volna!
Aki pedig azt mondja, hogy mennyivel könnyebb tápszerhez nyúlni...Azt tanácsolom, próbálja ki pár napig... Szoptatás, utána tápszer készítés, visszahűtés, ordító gyerek, sterilezés, mindezt éjszaka is, grátiszban egy nagyobbacskával, aki az üvöltéstől felébred.. Az utazásról nem beszélve, ahol nem kaphatom elő olyan könnyen a tápszert. Nem egyszerűbb, sokkal macerásabb!
Az én gyerekem ugyanúgy tápszeres lett, mint a kismamáé, akiről írtál. Nem azért mert így döntöttem, hanem azért, mert így alakította az élet.
Csak azt tudnám, hogy miért mindig a jól szoptató anyák mondják meg a tutit olyan dolgokkal kapcsolatban is, amiről nulla gyakorlati tapasztalatuk van. Ezt okoskodásnak hívják jobb helyeken........
Mert értem én, hogy mi fáj azoknak, akiknek nem sikerült. Ahogy azt is értem, hogy azoknak, akiknek igen, könnyen kicsúszhat olyan mondat a keze közül, ami bántó. És tudom, hogy sokaknak elege van a csakazértisszoptatnikell-féle anyatejfasizmusból is, de mégis írni kell róla, mert a szülés-szoptatás nem áll meg a mi korosztályunknál.
És meg is fordítható az a tétel is, hogy dönthet úgy egy anya, hogy nem akar szoptatni. De dönthet úgy is, hogy akar, szeretné megpróbálni. Vagy dönthet úgy is, hogy nem akar tápszert adni, még ha az nem is méreg (mert nyilván nem az). És ha így dönt, nem árt, ha olvashat olyat, ami segíthet.
Én nem szeretném, ha bárki itt egymás torkának esne. Nagyon utópisztikus álom részemről, hogy egyszercsak netán a tápszeres és anyatejes mamák békésen beszélhetnek erről a témáról egy helyen, anélkül, hogy odacsapnának egymásnak és anélkül, hogy sértve éreznék magukat? Lehetséges, hogy egy ilyen nyugis dumálásból sokkal több értékes infó maradhatna meg itt, a kommentekben a jövendőbeli, bizonytalan, gondokkal küzdő kismamáknak, mint amit én a cikkben össze bírtam szedni. Sőt, biztos.
bettinyo, nem neked címeztem, hanem úgy általában... tudom, hogy én vagyok az idealista, de olyan szép lenne, ha tudnánk együtt örülni a másik sikerének, és együtt támogatni azt, aki elkeseredik. és együtt segíteni annak, aki esetleg épp megpróbáltatáson esik keresztül. jó, bilibe lóg a kezem, tudom. de akkor is.
Én is sok mindent hallotam már szopi téren.Első fiammal a szoptatás nagyon rossz volt 4hónap szenvedés volt nem volt tejem ő meg folyton éhes volt!Viszont most Dominál teljesen más és nagyon élvezem a szoptatást kényelmesebb is és nem kell se csinálni és nem is fog megromlani.:) Neki is sokkal jobb és jobban is szereti mint a üveget!
Mindenkinek joga van dönteni, akar-e szoptatni avagy sem.Más kérdés, ha szervi/egyéb okokból kifolyólag nem tud, hiába akar.Neked-ahogy másnak sem-nincs jogod elítélni azt, aki nem szoptat.
Az én barátnőm-befelé forduló bimbókkal-mindent megtett heteken át, éjjel-nappal fejt, tudom, mert egyszerre babázunk. Mégsem ment neki. Ettől még sokkal különb anya, mint sokan mások...
És igen, a tápszeres babák is felnőnek, és nem feltétlen kövérek, ahogy az én nagyobbik gyermekem, mert nem tudtam szoptatni(és nem volt választásom). A picim közel 1 évesen még szopik.
Bettinyónak igaza van, nem túl intelligens "okoskodni", pláne, ha sokszor a kívülállók nem látják a hátteret.
Nálunk 3 hónapos a baba, csak szopizik. Jó evő, de nekünk is megvolt a magunk küzdése. A szülés közbeni kórházi hozzáállás mindkettőnket megviselt. A pici nem tudott annyit mellen lenni születése után, mint szeretett volna és rászokott, hogy mindkét kezét tömje a kezébe mikor enni akar. Engem megviselt lelkileg, hogy feleslegesen beleszóltak a szülésbe és ezzel fizikális kárt tettek bennem.
Rossz tanácsot is kaptunk, rosszul mutatták meg a szopiztatást. Nagy volt a baba, nem volt igazán éhes. Féltem, hogy hátha emiatt nem indul be a tejcsi és ráfejtem. Meg is lett a hatása :) Szó szerint dőlt belőlem a tej a 3. napon. Viszont eddigre a pici a jobb cicimet már szinte teljesen elutasította. Ahogy kezdett az ereje megjönni egyre nehezebb lett cicire tenni a kezei miatt - le kellett pólyálni a kezét, mert egyszerűen nem lehetett máshogy a szájába találni a bimbóval. Nem sebesedett a cicim, de elég érzékeny volt. Számomra nem kérdés, hogy a picit szoptatni kell, úgyhogy néha mindketetten sírva, és tiltakozva, de küzdöttünk a szopizásért - és nem a "kampány" miatt. Tej volt, van bőven.
Nekem a szül(et)ésünkkel és a szopizással kapcsaoltban az a furcsa, mikor azt mondják, hogy milyen szerencsénk van. Őszintén nem értem, hogy ennek mi köze a szerencséhez - ez így természetes. Nekem azt gondolom az segített, hogy az egész szülés, szoptatás, gyermekvállalás kérsédhez úgy álltam, hogy ha egy tehénnek, egy kutyának, egy kecskének... a természet bármely más élőlényének megy, akkor egész biztosan az én testem is képes erre. Egyszerűne nem tartom magam kevesebbre egy tehénnél :) - mondjuk többre sem.
Nem akarok senkit megsérteni, vagy bántani, de őszintén le fogom írni a véleményem. Tényleg nem bántásból - lehet, hogy valakinek rosszul fog esni, de az őszinteség egy ilyen "ipar".
Nem jegyeztem meg ki írta és nem is számít, mert nem egy egyéni véleményt, hanem egy manapság viszonlag általános hozzáállást takar - amitől egyébként én sem vagyok metes.
A hozzáállás lényege az, hogy úgy gondoljuk, hogy mindenben van jogunk dönteni. Pedig szerintem nincs. Vannak dolgok, amikben szerintem nincs jogunk dönteni, mert egy nálunk nagyobb és "mindent tudó gépezet" már meghozta helyettünk a lehető legjobb döntést - ez a gépezet a természet.
Én azt gondolom, hogy egy nő dönthet arról, hogy akar-e gyereket, vagy nem. Amennyiben a gyermekvállalás meleltt dönt, akkor azonban bizonyos szempontból elveszti a döntési jogát. Saját bőrömön tudom, hogy ezt milyen nehéz elfogadni egy mai, öntudatos nőnek.
Szerintem egy nőnek nincs joga dönteni arról, hogy akar-e szoptatni, vagy nem, hanem kutya kötelessége mindent elkövetni azért, hogy szoptasson. Ebbe nem csak a technikai oldal tartozik bele, hanem a pszichés is.
Viszont igyekszem nem ítélni el egyénileg senkit sem, aki akármilyen okból nem szoptatja a babáját. Összességében ez valószínűleg nem az egyéni hibája, hanem korunk, a természetet nem kellően tisztelő hozzáállásának velejárója, következménye. Van, aki úgy "pisil szembeszélben", hogy megpróbál a természet ellen menni, más pedig úgy, hogy korunk rendje ellen próbál menni.
Nem tartom magam hívőnek, de az biztos, hogy a hit hegyeket mozgat meg, bármiben is hisz az ember. A mai társadalom nem támogatja a természet felettünkállóságában való feltétlen hitet. A szülés, a szoptatás és a gyermek közelsége szerintem a gyermekvállalás nem döntésen alapuló része kell(ene), hogy legyen.
Jöhetnek a kövek - megszoktam már ;)
Derűs napot!
Sajnos sokmindenben nem értek veled egyet-és ezért ne haragudj! Én megjártam mindkét utat- a szoptatást és a nemszoptatást is-úgyhogy talán mélyebben rálátok a dologra.
"Szerintem egy nőnek nincs joga dönteni arról, hogy akar-e szoptatni, vagy nem, hanem kutya kötelessége mindent elkövetni azért, hogy szoptasson. Ebbe nem csak a technikai oldal tartozik bele, hanem a pszichés is. " EZT ÍRTAD TE....Tudod én az ilyesfajta cikkek/megnyilvánulások miatt kerültem oda, hogy orvosi segítségre szorultam lelkileg, mert hiába lett volna "kutyakötelességem" szoptatni, nem ment. És még így is azt gondolom, igenis tökéletes anyuka voltam, sok szoptatónál különb.Mert nem ezen múlik. KÖTELESSÉGED SZERETNI A GYEREKED és tisztességgel, legjobb tudásod, képességed szerint felnevelni. A szoptatás opció, nem kötelesség. Ma már tudom, ahogy azt is, ugyanolyan jó anyuka voltam tápszeresként, mint most szoptatósként..
A fenti vélemények ellenére a mi tápszeres gyermekeink ugyanolyan boldog és egészséges felnőttek lesznek egyszer :)
Úgy látom ebben a témában nem szerencsés az anomáliákról őszinte és egyenes véleményt/tapasztalatot/bármit írni, mert a mai világban aki nem tud/akar/képes szoptatni, az a kismama társadalom bizonyos köreiben nyilvánvaló elutasításra talál(hat). Mert olyan nincs, hogy egy anya ne szoptasson. Hát kérem igenis van.
Erről egy vicces párhuzam jutott eszembe: facér és gyermektelen barátnőm remekül tudja, hogy az ismeretségi körének kismamái mit nem csinálnak jól a babáikkal, hogy azok x hónaposan még nem alusszák át az éjszakát, hasfájósak, buknak, sírósak, nyugtalanok stb. Néha amikor dohog, hogy a kissári lánya mennyit sír, a loláé mennyit hasfáj, az ikszipsziloné pedig mennyit van ébren éjszaka ill. rendre megmondja, hogy mit kéne csinálni a babákkal, hogy azok megnyugodjanak, ne hasfájjanak és aludjanak szépen békésen, rájövök, hogy amíg az ember lánya maga nem szembesül az adott problémával, addig könnyen alkot véleményt. Nincs ez másként a szoptatás témájában sem.
A cikk kétségtelenül nagyon hasznos. Az jutott még eszembe, hogy szívesen olvasnék egy olyan ötlet-gyűjteményt is, ami a hozzám hasonló - anatómiai okok miatt szoptatni nem képes - anyukák gyakorlati tapasztalatait, nehézségeit és azok megoldásait taglalja. Olyan anyukákét, akik valóban érintettek egy-egy anomáliában és nem csak általánosságokat pufogtatnak, mint pl. hogy ha befelé fordul a mellbimbód akkor használj bimbóvédőt meg kiemelőt vagy tejgyűjtő kagylót, próbálkozz kitartóbban vagy hogy hidd el nekem ment akkor neked is fog stb. Én a gyakorlati tapasztalatokban hiszek, nem a hókuszpókuszban.
szmazsola: tegnap este írtam Neked egy privát üzenetet, de látom sajnos nem olvastad :(
Amit leírtál az egybevág azzal, amit írtam :) Ugyanis a kutyakötelesség pszichés része az, hogy amennyiben szükséges forduljon orvoshoz, pszichológushoz, bábához, olyan segítséghez, ami/aki át tudja lendíteni lelkileg.
Nekem nem (is) volt/van szülés utána depresszióm. Dolgozunk az ügyön :)
Sajnos az ilyen lelki problémák bele vannak kódolva a mai "civilizált" világunkba.
A nem helyénvalóság sokszor nem a hardverban, hanem a softverben van.
Derűs napot!
Az én értelmezésem szerint ellenkezőt írtam: nem azért jártam pszichiáterhez, hogy átlendülve a problémán tudjak szoptatni, hanem, hogy fel tudjam dolgozni, hogy az iszonyatos nyomás/társadalmi elvárás ellenére nem voltam képes. Hogy el tudjam fogadni, tápszeres a gyermekem. Aki mellesleg a világ legklasszabb kiskamasza lett mára. MA MÁR CSAK NEVETEK MINDEN ILYEN SZUPERANYUS MEGNYILVÁNULÁSON!!! Mert tudom: aki szoptat az még messze nem "szuperanyu"!!!
Köszi a cikket Dia, nagyon jól megírtad! (én nemrég gyûjögettem össze tapasztalataimat nôvéremnek, aki most szült)
Nem tudtam minden hozzászólást elolvasni.
Szerintem a szoptatás ajándék. Nem nevezném kötelességnek, vagy opciónak. Sajnos tényleg nem csak az anya igyekezetén múlik, hogy sikerül-e. Nekem nagy szerencsém volt mindkét lányommal. Ügyesek, "szorgalmasak" voltak, nem lustálkodtak, nem voltak refluxosak, nem fájt a hasuk... Nem mondom, hogy nem voltak kezdeti nehézségeim elsô kislányom szoptatásánál, de szerencsére hamar egymásra hangolódtunk. Második lányom születése jóval bonyodalmasabb volt, így a szoptatás kezdete is. Koraszülött volt, császároztak, a koraszülött osztályon volt napokig, nélkülem. Természetesen tápszerrel etették, mert nem fogyhatott. A második nap tehettem mellre, 5-5 percekre, mert hamar elfáradt. Én persze folyton fejtem, hogy elinduljon a tej. A 4. napon meg is érkezett, és a kislányom már a kórházban a cicit választotta az üveg helyett, pedig azért jobban meg kellett dolgznia. Baromi szerencsém volt, hogy egyrészt ilyen ügyesen szopott, másrészt hogy a második gyerekemmel kellett ezeken végigmennünk, amikor már tapasztalt voltam a szoptatás terén.
Ismétlem, a szoptatás ajándék, aminek örülni kell, ha jól megy. Én soha nem ítélkezem mások fölött, ha ilyen-olyan okokból nem tudnak szoptatni. Viszont nagy szükség van az ilyen cikkekre ahhoz, hogy minél többen részesülhessenek ebben a csodában.
Nagyon igyekeztem kihangsúlyozni, hogy senkit nem kívánok személyesen értékelni a véleményemmel, pusztán őszinte vagyok.
Egyszerűen mélységesen hiszek a természet tudásában, ezért nem gondolom, hogy ezeknek a dolgkonak a szerencséhez van köze, vagy, hogy lenne joga egy anyának úgy dönteni, hogy ő NEM AKAR szoptatni. Aki akar, de nem megy neki, az más terület. Ők, ti vélhetően inkább úgym áldozatok vagytok. Te vélhetően megtettél mindent, amit te tudtál. És ez így rendben is van :)
Ez nem azt jelenti, hogy nekem flottul megy minden akár a szoptatás terén. Semmi ilyet nem írtam. Nagyon nem tartom magam szuperanyunak. A természetet tartom szupernek :)
Azt gonolom, hogy a mai emberi társadalom túl sok téren próbálja meg felborítani a természet rendjét és ennek ára van. Én is kiveszem a magam részét ennek az árnak a kifizetéséből.
Derűs napot!
Vica
A szülés előtt azt hittem, minden babás témának mestere vagyok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy minden, de minden nehezebb, mint ahogyan azt leányálmaimban láttam.
Császáros voltam, ezért a tej is jóval később indult be, és nagyjából 5 és fél hónapig tudtuk fenntartani. :(
A családból már mindenki csatlakozott a tejszaporító projekthez. Nagymama rántott levessel, Anya alkoholmentes sörrel, a Párom minden gondot levett a vállamról, hogy pihenni tudjak, én pedig rendelgettem az "ettől aztán rengeteg tejed lesz" csodaszereket, a Babót folyamatosan cicire tettem, szaporító fejést kíséreltem meg, de a testem csak nem akarta teljesíteni egyetlen kívánságomat.
Hiába érzem azt, hogy mindent megtettem, ez a mai napig érzékeny téma...
Reméljük a másodiknál más lesz. :)
Ma már tudom, hogy milyen praktikák vannak, hogy nekem mire van szükségem. A legkisebbem még cicifüggő, pedig itt a pocaklakó is :)
Nem akarok tanácsokat osztogatni, nem vagyok IBCLC tanácsadó, viszont ŐKET bátran ajánlom mindenkinek!
Egyébiránt pedig: engedd el a dolgot. Ez már nem rajtad múlt, azok alapján, amit írtál, úgyhogy még tudattalanul se hibáztasd magad! Inkább nézz rá a gyerekre: nyilván ő a legtökéletesebb, neki meg te a legjobb anya!
hálás vagyok a szavaiért, még közel 10 év távlatából is :)