#baba#anya

Meglepetések a baba gondozása soránJó lett volna tudni!

Első gyermekét várva az ember nagy lelkesedéssel olvassa a szakkönyveket a csecsemőgondozásról, a babás újságokat, az internetet böngészi, szülésfelkészítő tanfolyamra jár, tapasztaltabb anyukákkal konzultál, és egyáltalán: minden elképzelhetőt megtesz, hogy felkészüljön a nagy feladatra. Ez nem is esik nehezére, mert nincs semmi, amivel szívesebben foglalkozna, mint azzal a gondolattal, hogy babája lesz.

Mégis, amikor a kicsi megszületik, kiderül, hogy van pár dolog, amiről senki még csak említést sem tett! Hogy miért, máig sem értem, de ami tőlem telik, igyekszem megtenni e téren: íme, néhány hasznos információ kezdő szülőknek, ami a fejtágítókból kimaradt.

  • Napi nyolc kaki?! Igen, az újszülöttek gyakran minden szopizás után kakilnak, mivel még kialakulatlan a bélflórájuk, így az emésztésük tökéletlen. A kaki közvetlenül születés után szurokfekete, pár np múlva viszont már alapvetően sárgás színű, kenőcsös állagú, nem erős szagú. Ha a gyerekből a kaki szinte kirobban, vagy nyálkás, netán habos, akkor hasmenés gyanújával azonnal keressük fel a gyerekorvost!
     
  • Napokig semmi kaki?! Öt-hathetes korra kialakul az előbb említett bélflóra, ami lehetővé teszi az anyatej megfelelő felszívódását; olyannyira, hogy szinte semmi sem marad belőle. Ráadásul ez a jelenség a fenti állapothoz képest egyik napról a másikra jelentkezik, az anyuka nagy csodálkozására. Addig nincs semmi gond, míg a gyerek pár nap kihagyás elteltével kenőcsös végterméket produkál, és ha időközben láthatóan nincsenek fájdalmai, görcsei.
     
  • Zöld kaki?! A csecsemőknek gyakran zöld a székletük. Ez attól lehet, hogy a táplálék túl gyorsan halad át a beleken, így nincs idő rá, hogy felszívódjon belőle az epefesték. Sokszor amiatt is zöld lehet a baba széklete, ha túl sok első tejet és ahhoz képest túl kevés hátsó, zsíros tejet evett. Ügyeljünk arra, hogy szoptatásnál lehetőleg mindig azzal a mellel kínáljuk meg először a gyereket, amelyikkel a legutóbbi alkalommal befejezte az evést. Nálunk ez nem okozott semmiféle problémát, de azért nem árthat, ha a biztonság kedvéért megemlítjük az orvosnak.
     
  • Meleg a gyerek feje! A csecsemők nagyon sok hőt adnak le a fejükön keresztül, ettől érezhetjük forrónak a kobakjukat, homlokukat, halántékukat, és ezért javasolják az orvosok, hogy fűtött szobában ne adjunk a kisbabára könnyű pamutsapkát sem. A lázas gyereknek nemcsak a feje, hanem az arca, háta, stb. is meleg, bőre kipirul, szeme furcsán csillog.
     
  • Hideg a gyerek keze! Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy fázik. Az újszülöttek keringése még nem tökéletes, ezért a kicsi test esetleg nem tudja átmelegíteni a végtagokat. Ennek ellenére óvakodjunk a túlöltöztetéstől, mert ettől könnyen megfázhat a gyerek! Legjobb, ha a ruhája alá benyúlva, a törzsét-hasát tapogatva állapítjuk meg, fázik-e vagy sem.
     
  • Kézenfekvő segítség a szoptatáshoz. A szülészeten töltött idő jó lehetőséget kínál arra, hogy megtanuljunk szoptatni és fejni. Jó szívvel tanácsolom minden kismamának, hogy addig nyaggassa a nővéreket, míg ő és kisbabája rá nem éreznek a szopizás műveletére, ugyanis otthon már nem biztos, hogy ilyen rutinos segítséghez jutunk. Bár természetesen erre is van lehetőség, ha például szükség esetén megkeressük valamelyik szoptatással foglalkozó szervezetet (La Leche Liga, Szoptatásért Magyar Egyesület).
     
  • Mit vigyünk a gyerekorvoshoz? Első gyermekorvosi látogatásunk alkalmával kissé bután éreztem magam, mert minden anyuka textilpelenkával felszerelkezve érkezett, csak én nem gondoltam rá, hogy jó lenne valami, amit a vizsgálóasztalra terítve, megvédhetem a gyermekemet az előzőleg ott fekvő kicsik által esetleg hátrahagyott baciktól. Szerencsére a doktornő kisegített, és azóta minden vizsgálathoz viszünk magunkkal egy váltás pelenkát és popsitörlőt, na meg persze a szükséges papírok mellé egy fertőtlenített textilpelenkát is.

És végül talán a legfontosabb. Amikor igyekszünk alaposan felkészülni a baba érkezésére és minden lehetséges információt beszerezni, amire csak szükségünk lehet, észre fogjuk venni, hogy mint mindig, ezen a téren is mindenki mást mond. Például: van, aki szerint a kisbabát oldalt fekve kell altatni; van, aki szerint nem; van, aki esküszik az együtt alvásra; mások veszélyesnek vagy egészségtelennek tartják, stb.

Mielőtt belezavarodnánk a sok jó tanácsba, álljunk meg, válasszunk egyetlen, számunkra megnyugtató információforrást, és a továbbiakban igyekezzünk őrá/erre hagyatkozni. Bármennyire is szeretjük édesanyánkat, nem biztos, hogy csecsemőgondozás terén ő lesz a legjobb választás, hiszen gondoljuk meg, mennyit változott az orvostudomány álláspontja az elmúlt 20-30 évben, például csak a szoptatás, a hozzátáplálás, vagy a gyermekpszichológia kérdéseiben.

Még egy utolsó utáni gondolat. Nagy igazság, hogy a babának elsősorban egy kiegyensúlyozott, nyugodt anyukára van szüksége. Ha ennek az az ára, hogy kétnaponta felhívjuk a gyerekorvost és feltesszük neki összegyűjtött kérdéseinket, ne legyünk szégyenlősek ezt megtenni.

kisgigi

kisgigi, 2011. április 12.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(30 hozzászólás) 

2011 04 12. 19:46
Azt szokták mondani az első gyereken tanul meg sok mindent az ember....
A másodiknál sokkal könnyebb minden...
→ válasz erre
2011 04 12. 21:26
Ismerős egy-két gondolat :D
Tényleg van néhány dolog amire nem is gondol az ember, csak ha már ott a baba és akkor jön rá, hogy erről nem is olvastam nem is beszélt senki.
Szerintem mindenki bele jön a dolgokba és ráhangolódik a babára. (előbb-utóbb)
→ válasz erre
2011 04 12. 22:59
Tényleg nem könnyű az elején. Ráadásul sokan végig a szüléstől rettegnek, pedig az épp lehet szerencsés esetben néhány óra és 5-6 nyomásra kint is a baba, ezzel szemben az első hetek vagy épp hónapok olyan szinten lehetnek kimerítőek, hogy arról fogalmunk sincs előre. Némelyik kismama könyvnek pedig sajnos tényleg csak a borítója szép és ezzel elmondtunk minden jót róla. Nekem sajnos a védőnőkkel kapcsolatban sincs túl jó véleményem, olyan nőt nem is engednék védőnőként dolgozni, akinek nincs gyereke...
Azzal pedig teljesen egyetértek, hogy egy embert (egy forrást) kell kiválasztani és tőle tudakolni meg a "használati utasítást". :)
→ válasz erre
2011 04 13. 12:02
A túlöltöztetésről még annyit, hogy nemcsak az izzadás miatti megfázás okozhatja a lázat, hanem közvetlenül a túlöltöztetés miatti túlhevülés is.
→ válasz erre
2011 04 13. 12:52
szmazsola
Már ne is haragudj, de abba nem gondoltál bele, hogy van, akinek nem is adatik meg a gyermek...és attól függően még jó szakember!
Akkor a férfiak sem legyenek szülészek, hiszen nem szülnek?!
→ válasz erre
2011 04 13. 12:57
Még egy dolgot fontosnak tartok.
Ritkán esik szó az éjszakai félelemrohamokról, legalábbis a szakirodalom ezt így nevezi általában, pedig egy első babás család igencsak bepánikolhat tőle. Nálunk is gyakran volt, de ártalmatlan dolog. Rendszerint 1-4 órával elalvás után jelentkezik (és nem a hajnali órákban: az általában rossz álom, és a picúr fel is ébred), a gyermek hangosan sír, kiabál, de valójában nincs ébren. Sőt, ha megpróbáljuk felvenni vagy megnyugtatni, még rosszabbul reagál, ellök magától. A legjobb, ha megvárjuk a kiságy mellett, hogy vége legyen. Kb. egy perc az egész, de nagyon ijesztő lehet, mintha a gyerek nem is lenne magánál. Elmúlik magától és vissza is alszik hamar, reggel pedig csak a szülők emlékeznek rá.
→ válasz erre
2011 04 13. 13:02
Bocsánat, nem akartam kétszer küldeni!
Dia!
Tudnád törölni a 2. hozzászólásom?Köszönöm!
→ válasz erre
2011 04 13. 13:09
mary80
Elnézést, ha megbántottam valakit, de természetesen nem így gondoltam. Sajnos nekem már három védőnőt rendeltek ki a gyerek mellé (cserélődtek a körzetünkben), és egyszerűen eddig bármit kérdeztem tőlük, vagy nem tudtak rá válaszolni vagy valami olyat mondtak, amivel gyakorlatilag még rontottunk is a helyzeten. Szabályosan kerülöm őket, az egyiknek pedig még nincs gyereke, szóval egy 23-24 éves gyermektelen nő nemigen tudom, miben tudna tanácsod adni. Minden területen van jó szakember és rossz szakember. Én kifogtam a kevésbé elhivatottat sajnos.
Még egyszer bocs, ha igazságtalannak tűntem.
→ válasz erre
2011 04 13. 13:11
szmazsola
Rendben, értem!
Te se haragudj, hogy hirtelen voltam!
→ válasz erre
2011 04 13. 13:26
Igen, nem jár használati utasítás a gyerek mellé :) A szakkönyvek pedig ahány fajta, annyi féle segítséget ad, nekünk kell kiválasztani a mi gyerekünkhöz passzoló módszert- ehhez persze ki is kell ismerni a csemeténket.
Amikor a kislányunkat hazahoztuk a kórházból, az első éjszakát végigsírta- nem értettem, miért? Rosszul viselte a hirtelen környezetváltozást, túl sok volt számára az új inger, de persze beleszokott:) Csak ezt akkor és ott én nem tudtam, és senki se mondta, hogy erre készüljek fel. Másnap mentünk is a gyerekorvosi ügyeletre, ahol az volt az első kérdés: első baba? És egy félmosollyal nyugtázták, hogy igen, de azért megvizsgálták, megnyugtattak, hogy semmi baja:)
Vannak dolgok, amik váratlanul érnek bennünket, nem is lehet felkészülni sok dologra, és valóban hiányzik a használati utasítás a baba mellől, de idővel egymáshoz idomulunk, és tudjuk élvezni egymás társaságát:) Sok boldog óránk, évünk lesz még együtt, kívánom, hogy minél kevesebb fejtörés mellett tudjuk mindannyian élvezni! :)
→ válasz erre
2011 04 13. 14:47
dia
mary80: töröltem.:)

szmazsola: az éjszakai felriadás (pavor nocturnus) szerencsére a már nagyobb gyerekeknél fordul elő gyakrabban. De valóban félelmetes tud lenni. Majd írunk arról is, jó?:)
→ válasz erre
2011 04 13. 14:56
agi! Annyira jól írtad le a gondolatadat, mintha én gondoltam volna ki őket! Én is világ életemben a szüléstől féltem, aztán ,mikor itthon voltunk, akkor kezdett dőlni felém az információ halmaz...Ne altasd ölbe/ölbe altasd! Kiságy/ veletek aludjon! Cumizhat6 jajj, de szörnyű vagy, hogy cumit adsz a szájába, és még sorolhatnám. Én ha ma kezdeném, szakkönyvet pl kezembe sem vennék :) Mennyivel jobban tudott mindent anyukám, mint pl a Suttogó (ezt csak zárójelben mondom ki)
→ válasz erre
2011 04 13. 16:26
Nagyon jó cikk! Én egy könyvet sem olvastam,legfőbb,illetve nyugodtan mondhatom egyetlen segítőm nagymamám volt,ő semmiben sem tévedett! :)
→ válasz erre
2011 04 13. 20:16
Dia!
Nagyon köszönöm!...és a múltkori bíztatást is!:)
→ válasz erre
2011 04 14. 14:37
ó, de ismerős... sosem fog kiderülni már, hogy a második gyerekünk azért sokkal nyugisabb, mert ilyen a természete vagy azért, mert nem egy idegbeteg anyuka kezdeti bénázását kellett elviselnie. azért a kórházi szoptatássegítés nem minden esetben működik: nálunk inkább a többgyerekes anyukák segítették az elsőgyerekeseket, de végül is erre is jó lehet az a kórházi pár nap.
→ válasz erre
2011 04 15. 07:59
Volt, hogy a védőnőt szombaton hívtuk át hozzánk (a szülei néhány házzal odébb laktak, és épp náluk volt ebéden a védőnő)...Lepottyant a köldökcsonk, és hiába volt ott anyukám, neki két felnőtt gyereke volt már akkor, és amikor mi születtünk, szinte nem is látott minket ruha nélkül. Mire hazajött velünk, a köldökcsonknak már híre sem volt...Szóval váladékozott, kicsit vérzett és leesett...Sírva rohantunk a védőnőért. Most már nevetek rajta, de akkor lepergett előttem az életem. Szóval akármit is írnak a szakkönyvek, amíg az ember nem tapasztalja meg a dolgokat, addig csak elméletben létezik minden.
→ válasz erre
2011 04 15. 13:30
Igen, nekem is napi szinten többször lepergett az életem, mikor a kislányom picur volt! Szerintem az a hiba, hogy terhesség alatt az ember idegeit kisimítják azok a jó kis hormonok, nem is gondolsz arra, hogy neked bármilyen fejtörést okozhatna a gyerek ellátása, aztán pont mire megszülsz, és szembesülsz a problémákkal, már sehol sincsenek a hormonok... Nem is tudom, mikor jön el az az idő, hogy ne reagáljon az ember hideg verejtékkel és hasonló fiziológás tünetekkel minden apróságra, ami a gyerekkel kapcsolatos. Talán csak ha a föld alatt leszek :o)
→ válasz erre
2011 04 15. 16:56
Nagyon jó cikk, első gyerekemnél én is sokszor telhetetlennek éreztem magam, mert egy csomó mindent nem tudtam. Most a 2-nál már minden simábban megy. :)
→ válasz erre
2011 04 15. 18:02
Az tuti,hogy az a legjobb amit már a saját bőrödön tapasztalsz meg!
Hiszem más az elmélet ami a könyvekben van és más a gyakorlat:)
Az első gyerekeseket könnyen összezavarják a kéretlen jótanácsadók..
Ami szempont első és többedik gyereknél is,hogy senkinek se akarj megfelelni csak önmagadnak é a gyermekednek!
→ válasz erre
2011 04 15. 20:58
Kedves szambea, ne aggódj, a kéretlen jótanács-adók jó tanácsait hamarosan pellengérre állítjuk... :o)
→ válasz erre
2011 04 16. 20:35
Nálunk olyan is történt második babánál ami az elsőnél nem. Mellgyulladásom a másodiknál volt. Azzal kapcsolatban sem tud senki sem egy komplett forgatókönyvvel szolgálni csak részinformációkat kaptam mindenkitől. Szerencsére sikerült kidolgozni egy jól működő menetrendet és két-három nap fejéssel-sírással-pánikkal megúsztuk. Az sincs sehol leírva, hogy előfordulhat, hogy a baba hirtelen kezd nyálazni és ha nem tudja a hátán fekve lenyelni a nyálát, pánikba esik és vigasztalhatatlanul sír percekig..... Igen ijesztő elsőre :) De hát nem lehet mindenre felkészülni. A tanácsokat pedig senki sem rosszindulatból osztja. Mindenkinek más vállt be amikor babája volt :)

→ válasz erre
2011 04 17. 13:30
Sunflow, erről még nem hallottam. Nálunk olyan történt nyáladzással kapcsolatban, de akkor már pár hónapos volt a baba, hogy az arcára kifolyó nyál foltosan pirosra csípte a bőrét. Nem gondoltunk rá először, hogy ettől lehet, de később derengeni kezdett, hogy olvastam valami ilyesmit. Sima babaolaj teljesen rendbe hozta.
→ válasz erre
2011 04 18. 13:30
Én is tudok egy olyat, amit senki azelőtt nem mondott el, és nem is olvastam sehol:
Ha csuklik a baba, akkor annak lehet az az oka, hogy fázik. Ezt a nagymamám mondta, és nem hittem el, de végül kiderült, hogy tényleg igaza volt!
Nem minden csuklás jelenti azt, hogy fázik, illetve nem mindig csuklik, ha elkezd fázni. De ha csuklik a baba, mindig gondoljatok erre és fogjátok meg a kezét vagy az orrát, mert ha együtt jár ez a két dolog, akkor szinte biztos, hogy fázik.
→ válasz erre
2011 04 18. 14:02
lhb
Jó a cikk, bár én ezeket szerencsére már olvastam máshol, de biztosan fog még kérdés felmerülni bennem! Nekem nem lesz segítségem, így én több könyvet is olvastamm ill. a neten kutakodtam!
→ válasz erre
2011 04 19. 15:31
Szerencsésnek érzem magam, mert majdnem mindenről olvastam, hallottam (zöld kaki, mit vigyünk a gyerekorvoshoz, stb.). Sokat segítettek a nagymamák és a tesóim :) ! Ha vmi nem volt tiszta, akkor kihívtuk a gyerekorvost, aki egy szigorú, de még is tündéri ember, Dr. Hernádi Árpádot. Ezúton is köszönjünk a doktor úrnak a segítséget, megnyugtató szavakat, ....!!!

→ válasz erre
2011 04 21. 11:34
Szervusztok!

Sokminden kimarad a szakirodalomból ez tény. Nem csak "technikai dolgok". Vagy éppen benne van, de tényleg más élőben, mint olvasva. Olvastam és hittem is benne, hogy a legfontosabb a nyugodt anyuka és igyekzzék a kedves mama elhinni, hogy, amit tesz, azt vélhetően legjobb tudása szerint teszi. De arról nem szólt a fáma, hogy hogy maradjak nyugodt és önbizalmamban teljes, ha a gyerekenek kevés, amit a szülés utáni lelkiállapotban adni bírok.
Én nem féltam a szüléstől. Illetve nem a szüléstől féltem, hanem attől, hogy ha beleszól az orvos/szülésznő és rossz tanácsot ad. Vagy reális volt a félelmem, vagy önbeteljesítő volt a gondolat. Jó szülésünk volt, de ha nincs ott a szülésznő és az orvos (vagy megfelelően lett volna ott = hagy hogy úgy szüljek, ahogy a természet diktálja és nem gyorsít), akkor még jobb lett volna...
Lehet-e jó szülészorvos, aki nem szült? Vélhetően igen, csak kevés ilyennel találkozik az ember lánya... Illetve attól, hogy valaki már szült, még nem biztos, hogy valóban jól tud segíteni a szülésben, különösen, ha vezetni és nem segíteni akrja a szülést...
Derűs napot

→ válasz erre
2011 04 25. 23:28
Végigolvastam szinte minden hozzászólást, és én is oda lyukadtam ki, hogy sok infót olvastam a neten. Én külföldön lettem állapotos, 6 hónaposan (29 hetesen) költöztünk haza, pont picur miatt. itthon éreztem biztonságosnak a szülést, magyarul. Hozzáteszem, kb 4 hónaposan kezdtem itthon hivogatni az orvosokat, ki vállalna el, és jött a süket duma: 12 hetes után már nem vállal át kismamát. Kiakadtam, hogy ember! én hazaköltözöm, otthoni orvos még nem is látott! nem átvállalást kérek, elvállalást! Na, igy néztem neki a szülésnek, amitől persze minden elsőszülő nő fél. tutira veszem. Én is igyekeztem sokat olvasni róla, meg hogy utána hogy smint, mire figyelj, mire ne. Ami biztos, csajom koraszülött lett, de fejlett babaként (5 óra alatt született, és teljesen kezelhető fájdalommal) egy hét után hazamentünk. Az orvosom, végig mellettem volt, szülésznőt nem fogadtam, időm sem volt rá, és a nővérek segitettek sokat, bár, én sokat is beszélgettem velük. Az én kirendelt védőnőm isteni csaj, volt, hogy hajnalban sms-eztem neki, igaz, csak másnap hivott fel :) de bármikor hivhattam. sok jó tanáccsal ellátott. Amit én nem tudtam, hogy a babának a súlyához képest mennyit kell ennie naponta, ha nem kel fel 3-4 óránként és kis súlya van, keltsd fel,etesd meg! ha ezt nekem nem mondják, nem csinálom! ja, az biztos. hallgass az ösztöneidre, és aszerint cselekedj. Én pl. nem mertem a hátán altatni picurt, mert sosem büfizett. kb két hetes koráig hol igy, hol úgy altattam, majd hasra tettem, és első perctől fogva nyugodtan aludt, büfizett, akár álmában is. nekem bevált a módi, én is nyugodtabb lettem :) hiába mondják, hogy jaj, hasra ne! van babaörzőm, légzésfigyelőm, és még a dokinőm is azt mondta, helyes, jól teszem. hason még a pukit is jobban kidolgozza, ha pocakfájás van. De, mint első babbás anyuka, kb 3-4 hónapos korára szoktuk meg egymást, és ismerem, mikor mi baja van. azóta már nem vagyok annyira idegbeteg és ugrok minden szösszenetére :)
→ válasz erre
2011 04 26. 14:00
Kiskifli, na nekem nem mondta senki, hogy a sárga babát keltegetni kell, pedig mi is bent voltunk egy hétig a szülészeten. Azt mondták, itthon már ne keltegessem. Hazajöttünk, két nap múlva már a heim pálban voltunk... Ahol, megdöbbenve kérdezték, hogy ha nem szopik, akkor miért nem adok neki cumisüvegből anyatejet. Mondom: hát nekem azt mondták az istvánban, hogy a cumisüveg a sátán kutyája... A válasz egy sokatmondó fintor... szerencsére nem lett nagyobb baja a gyereknek.
Én csak oldalt mertem altatni, mert hason mi van, ha arccal a matracba gyógyul és nem kap levegőt, hanyatt meg mi van ha bukik és visszalélegzi... A másodikat úgy fogom altatni, ahogy szerintem ő szeret majd.... Terhesen is ezen röhögtem mindig: ne aludj hanyatt, mert nyomod a babát ellátó ereket, ne aludj hason, jó ez nyilvánvaló, ne aludj bal oldalt, mert nyomod a szívedet, ne aludj jobb oldalt, mert nyomod az aortádat :o))))
→ válasz erre
2011 05 05. 15:22
Sziasztok!

Igencsak el lehet veszni ebben az információáradatban, egyik könyv így írja, a net meg pont az ellenkezőjét.Elég vicces tud néha lenni, valamikor már én is röhögök rajta.
Igaz, a kislányom már 6 hónapos, nagyjából összeszoktunk már, tudom melyik sírás igazi sírás, melyik csak hisztike stb.
Most szegénykém pont fogzik, így semmi se jó neki.
Az alsó kettő már kint van, most jön a felső (szerintem).
Na én a pelenkakiütésről hallottam keveset szülés előtt, bajlódok is vele, főleg ugye fogzáskor..
Se az orvos, se a védőnő nem tud semmi hasznos tanácsot vagy krémet.Egyenlőre tesztelgetek.
Úgy veszem észre, ha nem popsitörlővel, hanem kamillateával mosom le a popsit, és sokat hagyom szabadon, akkor elég hamar rendbejön.
Nekem pl a Sudocrem se válik be ilyenkor, pedig mindenki nagyon dicséri.
Minden másra tök jó, csak arra nem :(
Nekem anyukám szokott jó tanácsokat adni, bár néha 20 évvel ezelőtti tanácsokat mond:)
Anyós pedig kész katasztrófa.

→ válasz erre
2011 05 09. 16:25
Én mindig egy kicsit későn tudom elolvasni ezeket a cikkeket és a kommenteket, mert a két gyerek, plusz a férjem meg a háztartás mellett nem nagyon van időm nyugodtan netezni.
Nagyon tetszenek a cikkek, de főleg a hozzászólások. Az én véleményem az, hogy a baba akkor érzi a legjobban magát, ha az anyukája is jól van.
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?