#baba#anya

Hálóruha-mizéria

A gyereknek születésétől kezdve volt egy furcsa becsípődése: gyűlölte, ha betakartam a lábait. Nem a rugdalózóval volt gond – mikor ő született, cuki nadrágokat csak a már járni tudók méretében lehetett kapni -, hanem azzal, ha valami úgy borította a lábfejét, hogy akadályozta a rúgkapálásban. Mondjuk, mire erre rájöttem, kaptam én hideget-meleget: a gyerek rákvörös fejjel tudatta velem, hova menjek, nyilván csúnya szavak nélkül, mert akkoriban még képtelen volt magyar nyelven artikulálni.

Csak az tűnt fel, hogy ha sikerült letornáznia a lábfejéről a takarót, vagy ha én raktam rá kevésbé gondosan, akkor simán elalszik. Igen ám, de az anyák általános parássága belőlem sem hiányzott, ezért aztán rendesen belelovaltam magam abba a gondolatba, hogy a gyerek így biztosan meg fog fázni, főleg télen, mikor bár odakint tombolnak a mínuszok, azért a lakásban fűtöttünk rendesen.


Persze, takaró helyett is létezik alternatíva: nosza, kipróbáltuk a hálózsákot. Abban biztosan nem fázik meg a gyerek, és még mozgástere is van. Gondoltam én, meglehetősen naivan. Mert a gyerek nem értett velem egyet. Így aztán pár próbálkozás után vágtam a sarokba a fránya hálózsákot, és törtem az agyam, mi lehet a megoldás.

A rugdalózó alá húzott zokni valahogy mindig lekerült a lábfejéről, és a hóna alatt kötött ki. Ha pedig fölé húztam, fix, hogy a kiságy végében landolt egy laza balettos láblengetéssel. A harisnyával is problémánk volt – ezt is sikerült félig lecibálnia magáról, majd alaposan összegyűrni maga alatt, így aztán gyakorlatilag kényszerzubbonyba kötözte a teste alfelét. Aminek mi volt az eredménye? Naná, hogy üvöltés.

Végül egy barátnőm szállította a megoldást, tőle kaptam az első vatelinnel bélelt rugdalózót. Létezett belőle lábfejjel ellátott és lábfej nélküli változat is, mindkettőt használtuk. A lábfejes esetében már nem volt gond a mozgástér, szabadon rúghatott benne, amerre csak akart. A lábfej nélkülinél meg persze a biztonság kedvéért mindig feladtam rá egy zoknit, de ha lekerült róla, akkor sem estem pánikba: a rugdalózó annyira jó melegen tartotta a gyereket, hogy a lábfeje akkor sem hűlt ki, ha netán mezítláb aludt.

És szerencsére egészen nagy méretekben is találtam utánpótlást. Már rég óvodás volt a gyerek, mikor még mindig a vastag rugdalózók szolgáltak nála pizsama gyanánt. Aztán eljött a perc, mikor már nem kaptam még egy számmal nagyobbat. Akkor próbálkoztunk ismét a takaróval.

Ám a gyerek álmában is remek szabaduló művésznek bizonyult, és a takaró rendre a padlón landolt. És akkor ismét jött a para – hát nem elég, hogy az oviban nonstop kimunkált dögökkel találkozik, otthon erre még rá is fázik éjjel? Sürgősen tenni kellett valamit: irány egy áruház, ott is az ágyneműk. Felnőtt méretű kacsapaplant ide!

Azóta nincs gond. A felnőtt méretű paplan tökéletesen ellenáll a gyerek rúgkapálásának, a legritkább esetben sikerül legyűrnie magáról. A parám is megszűnt, legalábbis ez ügyben, számtalan más aspektusból viszont képes a felszínre törni.

Nálatok mi a helyzet? Hálózsák, takaró, paplan vagy rugdalózó?

Szilágyi Diána, 2011. február 04.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(10 hozzászólás) 

2011 02 04. 15:50
Nagyon jót nevettem a cikken, ugyanis az én kettesszámú fiam kb
ugyanez volt. Mondjuk ő a harisnyát nem tudta lerugdosni, mert
cseles anyja úgy adta rá, hogy a fölött gombolta össze a
kombidresszt. Ő viszont nem bírta a rácsoságyat sem, így nálunk
az alvás így nézett ki: rácsos ágy elé az ágymatracot ki, gyerekre
következő rétegek: pelus, harisnya, body, rugdalózó, rá egy vastag
(nem orkán) kezes-lábas :-))). Takaró, hálózsák, rácsoságy és
egyéb akadályok, felejtsd el!
Claire
→ válasz erre
2011 02 07. 08:28
Mintha a fiamról olvastam volna :D A nagyméretű paplant ketté hajtottam mint egy hálózsákba úgy tettem bele a gyerkőcömet. Így is elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy ne kerüljön le róla :D
→ válasz erre
2011 02 07. 14:21
Az én fiam is utálta a takarót és a hálózsákot is már születésétől kezdve. Mindent kipróbáltam, és most (4 évesen) ott tartunk, hogy olyan ruhában alszik, mintha nappal lenne. Kisgatya, melegítő alsó, póló, pulóver. Reggel így az öltözés is gyorsabb, mert csak a nadrágot, pulcsit cseréljük le óvodába járósra, és már indulhatunk is.:)
Azóta egyszerűbb az életünk.;)
→ válasz erre
2011 02 07. 14:40
Nálunk mindkét fiú bírta a hálózsákot 1,5-2 éves koráig. Innentől kezdve a felnőtt méretű paplan működik, ahogy nálatok is, Dia.
Ami érdekes, hogy a nagyobbik fiamnak melege volt, ha rugit is adtam rá. Tavaszi gyerek, a nyarat bodyban, pelussal betakarva töltötte, és amikor jött a hűvösebb idő, adtam rá a rugit és a hálózsákot. Heteket nem aludtunk (azt gondoltuk fogzik ;-) ), mire rájöttünk, hogy melege van. Mindketten fázósak vagyunk apával. A fiamnak elég volt hosszú ujjú body és a hálózsák - olyan típusú, mint a paplan. Én több réteg pizsiben aludtam, nem akartam elhinni, hogy nem fázik, de tényleg nem. Most is kidugja a lábát v. kitakarózik, ha melege van, és már vissza is takarja magát, ha fázni kezd. Azért, persze megnézem éjszaka, ha felébredek, de direkt azért nem kelek fel, hogy takargassam. Kap bugyit és hosszabb pólót a pizsi alá, amit este gondosan betűrök, hogy legalább a dereka ne legyen kint.
Kisebbik fiamnál is úgy gondoltam, hogy akkor body és hálózsak. Ő viszont fázott. Így nála body+ rugi v. pizsi+ hálózsák volt a nyerő. Akár talpas, akár nem, neki bármi jó volt, csak meleg legyen. Most pedig egy felnőtt méretű nyári gyapjú takaróval takarózik, úgy magára tekeri, hogy sokszor még izzad is. Néha találom kitakarózva, úgy veszem észre, hogy ő is húzza magára ösztönösen, ha fázik. Alatta body a peló miatt+ pizsama.
Volt pár rossz hetünk, de miután kitapasztaltuk az igényeiket, már nincs gond. Szerencsések vagyunk, hogy szeretik a takarót (bár a nagyobbik fiam egy óriási méretű ágytakaró pléddel takarózik, mert az nagyon puha. Nekem kicsit túl műszálas :-(, de ragaszkodik hozzá, baja nincs tőle).
→ válasz erre
2011 02 09. 16:49
Az én kicsi fiam a zoknit nem viseli el a lábán, még éjszaka is lerugdossa magáról a hálózsák rejtekében:))
Ő a nappali alvását csak a mózesában tudja elképzelni, amit lassan kinő. Most töröm a fejem, hogy mivel tudom neki helyettesíteni.
→ válasz erre
2011 02 11. 00:08
Jaj ez a cikk nagyon jó, kuncogtam én is. Kisfiam szintén zenész. Az első pizsinaci húzáskor, zokni nélkül aludt. Én meg szétparáztam magam, hogy megfázik. Mert ugye a takarót se viseli el, csak a kicsi puha plédjeit, azt a dupla rétegű pamutot. Abból már van 2 az ágyban, de mindig maga alá tekeri, a hasa alá, azon alszik. Így nála 27 fok van a szobában. Viszont mostanában hogy nem fűtenek annyira, arra megyek be, hogy be van takarózva. Ja, és a rendes takarót szó szerint kirugdosta, kidobta az ágyából.
→ válasz erre
2011 02 15. 09:36
Hűha! Aranyos cikk és egyben megnyugtató, mármint nem vagyunk egyedül. Az én fiam most 4 és fél hónapos és pizsamákat kaptunk tipegő pizsik helyett voltam bajban zokni vagy nem zokni éjszakára? Édesanyám mondta te se hordasz éjszakára zoknit akkor ne adj rá se de nagyon-nagyon-nagyon (még százszor) jól takard be a lábát. Így is történt nem is sírt a gyerek és meg se fázott de kis lábai hidegek voltak, úgyhogy anya ide vagy oda sírás ide vagy oda én vagyok az anyja és ráadom, érdekes mert ő is elviseli a lába meg már nem hideg de mikor is jön el az az idő mikor már tényleg nem kell zokni? vagy hibáztam hogy ráadtam mikor nem is sírt? Minden gyerekhez külön-külön kéne egy útmutató:))))
→ válasz erre
2011 06 29. 17:16
Én zoknit húztam a nagyobbik lábára, de reggelre mindig a kezeire került. Fogalmam sincs, hogy hogyan. Az anyukám egyszer délután jött vigyázni rá egy órácskát és röhögő görcsöt kapott, amikor meglátta a gyerek kezein a zoknit. Azért megkérdezte, hogy én húztam-e fel rá. Mondtam, hogy nem vagyok ennyire pihent agyú. Azóta eltelt egy-két év, a nagyfiam (négy éves) még mindig a kezeire húzza éjjel a zoknikat, vagy az alvócimborájára, ami egy rongynyúl. A kicsire most kezdtem rendes pizsit is adni a rugipizsik után, zoknit nem adok rá, de ő egyáltalán nem tűri a meleget. Takaró helyett is csak egy frotír törölközővel takarom be a derekát. Reggelre a feje alatt van.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagyunk egyformák, ezt el kell fogadni és nem görcsösen erőlködni azon, hogy a gyereknek szerintünk nagyon kényelmes legyen, de ő meg nem tud úgy pihenni.
→ válasz erre
2011 08 17. 21:17
Mi is kipróbáltunk minden lehetséges variációt! Aztán rá kellett jöjjek, ha fázik úgysem rúgja le magáról a takarót! Én is ha éjszaka többször felébredek, akkor mindig betakarom, de egy mozdulat és már rajta sincs a takaró! De ha fázik, nem landol semerre a takaró!:D
A hálózsákot gyűlölte, túl meleg volt neki!
→ válasz erre
2011 08 18. 19:49
Nálunk a 9 hónaposom nem tűri a takarót.Az első 2 hónapban imádta amikor belebugyoláltam a bambuszpólyába,de mióta azt kinőtte + átkerült a mózeskosárból a kiságyba,állandóan kimászik a takaró alól.Úgy vettem észre elég "meleges" gyerek,ha kicsit hüvi van és adok rá egy vékony rugit,akkor is minden baja van.A zoknival viszont úgy vagyok,hogy egyik gyerekem sem visel éjszaka amióta az eszemet tudom.Mondjuk én sem viselem el éjszaka a lábamon,elég ha nappal be van szegény "zoknizva" . :-)
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?