Hálóruha-mizéria
Csak az tűnt fel, hogy ha sikerült letornáznia a lábfejéről a takarót, vagy ha én raktam rá kevésbé gondosan, akkor simán elalszik. Igen ám, de az anyák általános parássága belőlem sem hiányzott, ezért aztán rendesen belelovaltam magam abba a gondolatba, hogy a gyerek így biztosan meg fog fázni, főleg télen, mikor bár odakint tombolnak a mínuszok, azért a lakásban fűtöttünk rendesen.
Persze, takaró helyett is létezik alternatíva: nosza, kipróbáltuk a hálózsákot. Abban biztosan nem fázik meg a gyerek, és még mozgástere is van. Gondoltam én, meglehetősen naivan. Mert a gyerek nem értett velem egyet. Így aztán pár próbálkozás után vágtam a sarokba a fránya hálózsákot, és törtem az agyam, mi lehet a megoldás.
A rugdalózó alá húzott zokni valahogy mindig lekerült a lábfejéről, és a hóna alatt kötött ki. Ha pedig fölé húztam, fix, hogy a kiságy végében landolt egy laza balettos láblengetéssel. A harisnyával is problémánk volt – ezt is sikerült félig lecibálnia magáról, majd alaposan összegyűrni maga alatt, így aztán gyakorlatilag kényszerzubbonyba kötözte a teste alfelét. Aminek mi volt az eredménye? Naná, hogy üvöltés.
Végül egy barátnőm szállította a megoldást, tőle kaptam az első vatelinnel bélelt rugdalózót. Létezett belőle lábfejjel ellátott és lábfej nélküli változat is, mindkettőt használtuk. A lábfejes esetében már nem volt gond a mozgástér, szabadon rúghatott benne, amerre csak akart. A lábfej nélkülinél meg persze a biztonság kedvéért mindig feladtam rá egy zoknit, de ha lekerült róla, akkor sem estem pánikba: a rugdalózó annyira jó melegen tartotta a gyereket, hogy a lábfeje akkor sem hűlt ki, ha netán mezítláb aludt.
És szerencsére egészen nagy méretekben is találtam utánpótlást. Már rég óvodás volt a gyerek, mikor még mindig a vastag rugdalózók szolgáltak nála pizsama gyanánt. Aztán eljött a perc, mikor már nem kaptam még egy számmal nagyobbat. Akkor próbálkoztunk ismét a takaróval.
Ám a gyerek álmában is remek szabaduló művésznek bizonyult, és a takaró rendre a padlón landolt. És akkor ismét jött a para – hát nem elég, hogy az oviban nonstop kimunkált dögökkel találkozik, otthon erre még rá is fázik éjjel? Sürgősen tenni kellett valamit: irány egy áruház, ott is az ágyneműk. Felnőtt méretű kacsapaplant ide!
Azóta nincs gond. A felnőtt méretű paplan tökéletesen ellenáll a gyerek rúgkapálásának, a legritkább esetben sikerül legyűrnie magáról. A parám is megszűnt, legalábbis ez ügyben, számtalan más aspektusból viszont képes a felszínre törni.
Nálatok mi a helyzet? Hálózsák, takaró, paplan vagy rugdalózó?
Szilágyi Diána, 2011. február 04.
Babanet hozzászólások(10 hozzászólás)
ugyanez volt. Mondjuk ő a harisnyát nem tudta lerugdosni, mert
cseles anyja úgy adta rá, hogy a fölött gombolta össze a
kombidresszt. Ő viszont nem bírta a rácsoságyat sem, így nálunk
az alvás így nézett ki: rácsos ágy elé az ágymatracot ki, gyerekre
következő rétegek: pelus, harisnya, body, rugdalózó, rá egy vastag
(nem orkán) kezes-lábas :-))). Takaró, hálózsák, rácsoságy és
egyéb akadályok, felejtsd el!
Claire
Azóta egyszerűbb az életünk.;)
Ami érdekes, hogy a nagyobbik fiamnak melege volt, ha rugit is adtam rá. Tavaszi gyerek, a nyarat bodyban, pelussal betakarva töltötte, és amikor jött a hűvösebb idő, adtam rá a rugit és a hálózsákot. Heteket nem aludtunk (azt gondoltuk fogzik ;-) ), mire rájöttünk, hogy melege van. Mindketten fázósak vagyunk apával. A fiamnak elég volt hosszú ujjú body és a hálózsák - olyan típusú, mint a paplan. Én több réteg pizsiben aludtam, nem akartam elhinni, hogy nem fázik, de tényleg nem. Most is kidugja a lábát v. kitakarózik, ha melege van, és már vissza is takarja magát, ha fázni kezd. Azért, persze megnézem éjszaka, ha felébredek, de direkt azért nem kelek fel, hogy takargassam. Kap bugyit és hosszabb pólót a pizsi alá, amit este gondosan betűrök, hogy legalább a dereka ne legyen kint.
Kisebbik fiamnál is úgy gondoltam, hogy akkor body és hálózsak. Ő viszont fázott. Így nála body+ rugi v. pizsi+ hálózsák volt a nyerő. Akár talpas, akár nem, neki bármi jó volt, csak meleg legyen. Most pedig egy felnőtt méretű nyári gyapjú takaróval takarózik, úgy magára tekeri, hogy sokszor még izzad is. Néha találom kitakarózva, úgy veszem észre, hogy ő is húzza magára ösztönösen, ha fázik. Alatta body a peló miatt+ pizsama.
Volt pár rossz hetünk, de miután kitapasztaltuk az igényeiket, már nincs gond. Szerencsések vagyunk, hogy szeretik a takarót (bár a nagyobbik fiam egy óriási méretű ágytakaró pléddel takarózik, mert az nagyon puha. Nekem kicsit túl műszálas :-(, de ragaszkodik hozzá, baja nincs tőle).
Ő a nappali alvását csak a mózesában tudja elképzelni, amit lassan kinő. Most töröm a fejem, hogy mivel tudom neki helyettesíteni.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagyunk egyformák, ezt el kell fogadni és nem görcsösen erőlködni azon, hogy a gyereknek szerintünk nagyon kényelmes legyen, de ő meg nem tud úgy pihenni.
A hálózsákot gyűlölte, túl meleg volt neki!