A tökéletesség látszata
Szerintem elég általános az a jelenség, hogy az anyák egymást túllicitálva hasonlítgatják össze a gyerekeiket. Mert Zsuzsi előbb kezdett járni, de az semmi, Petike naponta két liter anyatejet eszik, bezzeg az én Tomikám már hónapok óta gyűri befelé a pörköltet. És Nórinak már négy hónaposan kinőtt az első foga, Andris pedig már egyéves kora előtt elhagyta a pelenkát. Hogy ez kinek jó, az számomra rejtély.
Hiszen minden gyerek más, a maga tempójában fejlődik - ráadásul húszévesen már nem fog senkit érdekelni, hogy mikor kapott először szilárdat -, és kicsit sem az a minőségi anyaság fokmérője, hogy hová produkál a gyerek, vagy képes-e már most megenni mindent, ami elé kerül az asztalra. És mégis: az anyák folytatják a versengést. Ami valójában nem is a gyerekekről, hanem róluk szól. Arról, hogy teljesítik ezt a feladatot, hogy állják meg helyüket ezen a terepen, mennyire tökéletesek.
És mert a legtöbb anyuka úgy érzi, hogy nemcsak a család, hanem a kívülállók számára is tökéletesnek kell látszania, még hazudni is hajlandó. Szinte mindennapos, hogy nem mondanak igazat arról más anyukáknak, hogyan nevelik a gyermeküket. Az Orientpressen olvastam, hogy a Netmums honlapon készítettek egy felmérést, amelyből kiderült: a kegyes hazugságok nemcsak a gyereknevelésre, de a háztartási munkákra és a partnerkapcsolatra is kiterjednek.
A cikkben említett szakértők szerint, a hazugságokba az anyukák egymást kényszerítik bele. Mégpedig azért, mert az igazságnak nem mindig megfelelő beszámolóikkal azt éreztetik a többiekkel, hogy ők nem képesek megfelelően ellátni a rájuk háruló feladatokat. Akik persze erre még tódítanak egyet a dolgon, nehogy megszólják őket. A saját tapasztalataim alapján azt kell mondanom: sajnos, a felmérés eredményei a valóságot tükrözik.
Pedig mennyivel könnyebb lenne mindannyiunk élete, ha belátnánk: nem vagyunk tökéletesek. És nemcsak belátnánk, de mernénk vállalni is. Annyi feladatunk van – a gyerekek gondozása, ellátása, nevelése, a házimunkák elvégzése, szervezés, pénzügyi döntések, párkapcsolati problémák megoldása, ápolása, és sokszor emellett még ott a munkahely is. Nem vagyunk szuperhősök, nem sikerülhet minden száz százalékosan – egyébként a szuperhősöknek sem sikerül. Mitől olyan félelmetes ez?
Szóval, csak őszintén: Ti már lódítottatok másoknak csak azért, hogy jobb anyának, feleségnek tartsanak?
Szilágyi Diána, 2011. január 20.
Babanet hozzászólások(2 hozzászólás)
Soha nem hazudtam még, és soha nem szégyelltem, olyanokat sem, hogy a nagyfiam 4,5 évesen lett szobatiszta (mikor átveszi a summacumlaude diplomáját, érdekel majd valakit ;-) ).