Vigyázz, kész, tejre fel!

Előző, szoptatással foglalkozó cikkünkben az anyatejes táplálásra való felkészüléssel és a szüléssel foglalkoztunk, jöjjön hát most az, ami az utána következő napokban, hetekben vár ránk!

Kórházi indulás

A szülést követő első napokban az anya még szinte biztosan fáradtnak, kicsit elnyűttnek fogja érezni magát, de szerencsére ilyenkor még a babák is szinte álló nap alszanak. Szerencsére bölcsen kitalálták az átállást mindkét fél számára: a babák úgy 2-3 napra elegendő tartalékkal jönnek a világra, hogy biztos ne legyen gond, míg az anya teje beindul. Egyébként is megfigyelhető, hogy általában csak enni ébrednek fel, aztán ahogy megtöltötték a hasukat, máris visszaszunyókálnak. Ez később már nem így lesz, ezért érdemes megpróbálni követni a baba jelenleg még anyakímélő ritmusát, és pihenni, szusszanni egyet, mikor ő is alszik.

A szoptatások ekkortájt még nagyon hosszúak lehetnek, mert a tej beindításához és megszerzéséhez szükséges szívóerő kifejtése elképesztően nagy munka. Ha szopás közben megfogjuk a kicsi feje búbját, érezhetjük, hogy tűzforró, olyan kemény izommunkát végez.

A baba szopás közben, pont a fentiek miatt, többször el is bóbiskolhat. Ilyenkor érdemes egy picit pihenni hagyni, ám ha úgy tűnik, mélyen alszik, ki is veheted a szájából a melledet. Ehhez elég a kisujjat bedugni a szája szegletébe, kicsit félrehúzni, hogy megszűnjön a vákuum és sérülésmentesen kapjuk vissza a mellbimbónkat. Persze, a legtöbb esetben ilyenkor a gyerek rögvest ismét szopni, cuppogni avagy tiltakozni kezd.

Ez a fáradékonyság ekkora gyereknél még tökéletesen normális, ha lehetséges és megtehetjük, szánjunk egy-egy szoptatásra 1-1,5 órát. Később ez megtérül, a gyerek pedig egyre ügyesebb lesz, úgy a második hónapban már akár 30-40 percre is csökkenhet a szoptatások hossza, később pedig akár 10-15 perc alatt is betermel annyi tejet a ded, hogy órákra jóllakjon.

A helyes technika

Ami nagyon fontos, az a helyes mellre helyezés. Ebben a kórházi személyzet is segíthet – már ha akar -, de kis gyakorlással mi is megoldhatjuk. Csak arra figyeljünk, hogy a baba teste hassal simuljon a miénkhez, a száját minél nagyobbra tátsa, a mellbimbót az udvarral együtt kapja be a nyelv és a szájpadlás közé szorítva, az ajkai forduljanak kifelé és az álla érjen hozzá a mellhez. Az orra viszont ne, így ugyanis nehéz lenne levegőt vennie szoptatás közben. Ha jól tettük mellre, akkor nagy valószínűséggel a mellbimbónk sem fog kirepedni – ám ha mégis, akkor szoptatás után kenjünk el rajta egy csepp anyatejet és hagyjuk rászáradni. Esetleg vessük be a Garmastan kenőcsöt.

A szoptatási pozíciók közül mindenkinek más válik be. Szoptathatunk ülve, félig ülve – ez a kettő mondjuk, gátsebbel nem feltétlenül bizonyul nagyon kényelmesnek, de egy felfújható úszógumival könnyíthetünk a helyzeten -, vagy fekve, az oldalunkra fordulva. Utóbbi azért is kényelmes, mert így a baba fejét a karunkkal könnyedén alá tudjuk támasztani, és még mi is szunyókálhatunk egy kicsit, miközben eszik.

Mit eszik az első napokban?

Elterjedt, de mára már túlhaladott és meg is cáfolt nézet, hogy az első napokban, a belövellés előtt nincs teje az anyának. Dehogy nincs, méghozzá nagyon is fontos táplálékot állít elő ilyenkor a szervezet a kicsi számára. Ez a kolosztrum.

A kolosztrum sajátossága, hogy sűrű, sárga folyadék – egy barátnőm esetében gennynek nézte egy egészségügyi dolgozó -, amiből nem termelődik nagy mennyiség. Ám a kolosztrum nemcsak kevés és sűrű, de elképesztően magas a zsírtartalma, hihetetlen mennyiségű kalória van benne, szerencsére a dedektől még mindenki azt várja, hogy hízzanak gyors tempóban.

Emellett a kolosztrumban nagy mennyiségben fordulnak elő azok az immunfehérjék, amelyeket az anya vére tartalmaz, így szájon át adott „oltásként” védik a picit azoktól a fertőzésektől, amikkel az anya már találkozott. Ez mondjuk, egy kórházi környezetben nem sokat számít, hiszen az anya az ott terjengő kórokozókkal frissen találkozik, de az otthoni környezetben nagyon is sokat ér.

A kolosztrum speciális tulajdonságainak és a baba tartalékainak köszönhetően az első napokban a picinek bőven elég szoptatásonként pár kortyot szopnia, szinte mérhetetlen mennyiségeket. Bármennyire is hihetetlen, ő ezzel a picivel is jól lakik. Már csak azért is, mert születésekor kb. 7 ml űrtartalmú a gyomra, ami összehasonlítva egy feles pohárral rögvest kézzelfogható mennyiséggé válik.

Belövell, és?

A hormonoknak köszönhetően a szülés után közvetlenül beindul a tejtermelés, ám még pár napig várni kell arra, amit úgy hívnak, belövellés. Aggódni nem kell, eltéveszthetetlenül fel fogjuk ismerni, és mindenkinél bekövetkezik kisebb vagy nagyobb erővel – kivéve azokat a rendkívül ritka kivételeket, akiknek egyáltalán nincs tejmirigyállománya.

A belövellés arról nevezetes, hogy úgy 2-4 nappal a szülés után az ember lánya egyszer csak arra ébred: a mellei helyén két darab, hatalmas, díjnyertes méretű görögdinnye nőtt – csak nem zöldek, a csíkok viszont esetleg stimmelhetnek -, amik ráadásul elég kegyetlenül feszülnek, netán fájnak is. Az is előfordulhat, hogy a mellbimbó is úgy beduzzad, hogy a gyerek hiába szeretne ráharapni, nem igazán sikerül neki.

Ez az a pillanat, mikor a kolosztrum termeléséről az érett tej termelésére áll rá a szervezet. És most mindenki memorizálja, amit írok: akinek belövell a teje, annak van tejtermelése, akinek van tejtermelése, az jó eséllyel tudja szoptatni a gyereket.

A tejmennyiség ugyanis szerencsére növelhető – bár igaz, hogy ez sok tényezőtől függ, és ebből az egyik legfontosabb maga a gyerek -, és ha valaki az első három hónap döccenőit sikeresen leküzdi a kizárólagos anyatejes táplálással, akkor gyakorlatilag akár kamaszkoráig is szoptathatná a gyereket, már ha annak igénye lenne rá. Ám ilyet még nem láttam a gyakorlatban.

Az érett tej elég sok mindenben különbözik a kolosztrumtól, az első ilyen különbség rögtön észrevehető: az érett tej már kevésbé sűrű, és rögtön két részből is áll. A szoptatás elején a gyerek még csak a vizesebb, áttetsző, első tejet szívja – ez laktózban és immunanyagban gazdag -, később, a szoptatástól magától beindul a kékesfehér hátsó tej elválasztása, amely zsírokban, ásványi anyagokban és kalóriában gazdag.

Mindkét tejfélére szüksége van a gyereknek: az első tejjel a szomját oltja, míg ha éhes, bizony kibirkózza az anyjából a zsíros hátsó tejet is. Ezért ismételten alaposan meg kell dolgoznia - ha időközben bealszik egy pöttyet, próbáljuk meg felébreszteni, és legyünk türelmesek. Érdemes eleinte gyakran mellre tenni a babát, és ha megtehetjük – nincs nagyobb testvér, vagy türelmes és leköthető -, adjunk neki elég időt egy-egy étkezésre.

Így működik!

A szoptatás és a tejtermelés egy roppant egyszerű alapelven működik: negatív-pozitív visszacsatolás a neve. Ez annyit jelent, hogy minél több inger éri a mellet, annál több tejtermelést serkentő hormon termelődik az anya szervezetében, míg ha kevesebbszer kerül mellre a gyerek, vagy nincs ideje megszopni a maga adagját – azaz a szükségesnél kevesebb ingert kap a mell -, olyan hormonok lépnek működésbe, melyek csökkentik a tejtermelést.

A fenti elv miatt is érdemes minden olyan alkalommal, ha kevésnek érzed a tejet, ahelyett, hogy bármiféle pótlást adnál, vagy hagynád, hogy adjanak - tápszer, cukros víz -, gyakrabban mellre tenni a babát. Tévhit, hogy a két szoptatás közötti idő elnyújtásával gyűlik a mellben a tej. A tej nagy része konkrétan a szoptatás alatt termelődik, nem előtte!

Esetleg fejéssel is lehet segíteni egy kicsit a szervezetnek. A fejés egyéb esetekben azonban nem létkérdés, sőt! Szülés után az anya jóval több tejet termel, mint amennyire szüksége lehet a babának. Ha már a kórházban elkezdesz fejni, azzal ezt a túltermelést tartod fent, rosszabb esetben még fokozod is. A fejőgép azonban közel sem olyan hatékonysággal szív, mint a gyerek, ami azt jelenti, hogy sajnos a mellben panghat a tej. Ez pedig könnyen mellgyulladáshoz vezethet, ami nemcsak kellemetlen és fájdalmas élmény, de átmenetileg a tejtermelés is megcsappanhat miatta.

Ráadásul sokan a mellgyulladás esetén is előkapják a fejőgépet és addig kínozzák vele magukat, míg az utolsó csepp tejet is kiszívják vele – ami ismételten túltermeléshez fog vezetni. Ami pedig ismét gyulladást válthat ki. És így kialakulhat egy ördögi kör.

Az ideális az lenne, ha kialakulna az úgynevezett kereslet-kínálat. Ez azt jelenti, hogy a mellben annyi tej termelődik, amennyit a baba meg is eszik, sem több, sem kevesebb. Ha ezt szeretnénk elérni, akkor a legjobb, ha bízunk a gyerekben, éhen halni úgysem akar, és nyilván az sem fenyegeti, hogy elhízik. Egyen annyit, annyiszor és annyi ideig, amikor, amennyi kell neki.