Az évtized eleje óta csökkent azok aránya, akik szerint a nő munkavállalása káros a kisgyerek és a család számára, ugyanakkor azok aránya is visszaesett, akik szerint az anya-gyerek kapcsolat akkor is felhőtlen marad, ha a nő dolgozik - derült ki a TÁRKI egyik áprilisi kutatásából.

A gyerekes nők munkavállalása, különösen a kisgyerekeseké, viták és lelkiismeret-furdalások forrása a nők tömeges munkába állása óta. Az ezzel kapcsolatos társadalmi normák változását jelezheti, hogy a magyarok álláspontja ellentmondásosnak tűnik: az utóbbi nyolc évben ugyan csökkent azok aránya, akik szerint a dolgozó anya ugyanolyan szoros kapcsolatban lehet gyerekeivel, mint a nem dolgozók, ám zsugorodott azok aránya is, akik szerint hatéves kor előtt mindenképp megsínyli a gyerek, ha az anyja dolgozni kezd - közölte Bernát Anikó, a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet kutatója az MTI-vel.

Összességében minden nyolcadik felnőtt magyar véli úgy, hogy a nők munkavállalása bajok forrása, és lényegében ugyanilyen arányban vannak azok is, akik szerint a női munka nem okoz gondot sem a családnak, sem a gyerekeknek.

A női munkában a család és a gyerekek számára veszélyt érzők hányada sem nemek, sem korcsoportok között nem tér el jelentősen, bár egy kicsit magasabb a férfiak körében. Arányuk magasabb az átlagnál a nyugat-dunántúli régióban és a községekben élők, illetve az általános iskolai végzettséggel rendelkezők, a betanított vagy segédmunkások körében. Igen magas az így gondolkodók aránya azok között, akik úgy érzik, hogy mostanában munkájuk miatt nem tudtak eleget törődni családjukkal vagy másokkal.

A női munka és a család között semmi konfliktust nem érzékelők aránya sem tér el az átlagtól nemek és korcsoportok szerint, bár a nők körében halványan magasabb, mint a férfiak között. Többen gondolkodnak így az észak-magyarországi régióban és a megyeszékhelyen élők, valamint a legalább főiskolai végzettséggel rendelkezők körében.