Az akkor 9,5 kilós gyerek cipelése a kenguruban körülbelül a kapuig volt kényelmes, onnantól leginkább úgy éreztem, mintha ötvenkilós krumplis zsákot vettem volna a hátamra. Így hát kölcsönkértem egy kendőt, ami részemről szerelem volt első viselésre. Ebben ugyanis olyan könnyűnek éreztem a gyereket, mintha most született volna, ráadásul az én rosszalvó gyerekem kb. két másodperc alatt szenderült benne mély álomba – ami valódi felüdülést jelentett nekem is.

Innentől kezdve felváltva hordoztam és babakocsiztam, helyzettől és úti céltól függően. A városban tett kiruccanásokra vagy az erdei kirándulásokra mindig kendővel indultunk. Bevallom, nekem vásárláshoz jobban bevált a babakocsi, kevésbé megterhelő volt, mintha a gyerek mellett a két kezemet is súly húzta volna. De otthon is sokszor volt bevetésen a kendő: mivel az én gyerekem nagyon igényelte a testközelséget, így sokszor a házimunkát is úgy végeztem, hogy magamra kötöttem – főzésnél persze szigorúan a hátamra.

Praktikus választásnak bizonyult abban is, hogy ha az egész család útnak indult, felváltva is hordozhattuk a gyereket az apjával. Tökéletes segítőnk volt, mikor a gyerek már szívesen mászkált és rohangált, ám még hamar elfáradt, ilyenkor csak előkaptam a táskámból és már tehettem is bele. Ráadásul egészen nagy, úgy négyéves koráig különösebb erőfeszítés nélkül tudtuk használni – már ha szükség volt rá.

Miért jó a hordozás?

Már a szakemberek egy része is melegen ajánlja a kisbabás szülőknek a hordozást. A pszichológusok azért, mert segít a gyereknek megadni a testközelség élményét, a szülő járása felidézi a méhben töltött időket és megnyugtatóan hat a kicsire – hasfájós babáknál megváltást jelenthet mindkét félnek. Állítólag erősíti a gyerek bizalmát és kötődését is a szülő iránt. Mindemellett az idegeket folyamatosan stimulálja, így segít a fejlődésben is. Ugyanakkor a szülőnek is remek élmény, hiszen úgy adhat meg dolgokat a gyereknek, hogy közben megmarad a mozgási szabadsága, és jut ideje-energiája más dolgokra is. Eközben pedig a gyerek folyamatosan szem előtt van, lehet neki dúdolni, beszélni hozzá.

Az ortopéd orvosok közül sokan azért ajánlják a hordozást, mert még újszülött korban is jó a gyerek gerincének. Alátámasztja a testet, tartja a kicsi fejét, miközben a terhelés a hordozó személynek a teljes felsőtestén eloszlik, nem terheli meg a vállat és a hát izmait. A problémás csípővel születőknek is áldásos lehet, hiszen a gyereknek – ha már nem fektetve hordozzuk – erősen terpesztenie kell, mondhatnánk, hogy a hordozó teste és a kendő pont azt a szerepet tudja itt játszani, mint egy egyébként önmagában kellemetlen terpeszpelenka vagy kengyel.

Azt már kifejtettem, hogy egy anyának miért lehet előnyös a babahordozó, ám van még egy jó tulajdonsága a fentieken túl is: remekül lehet benne szoptatni anélkül, hogy ebből a környezetünk bármit is észlelne.

A megfelelő hordozó

Hordozóból többfélét lehet ma már kapni, bőséges a választék, de talán pont ezért időnként el is bizonytalanító. Léteznek a kendők, ezek között vannak rugalmasak, megkötősek és karikásak, aztán ott vannak a slingek és a mei-tai hordozók is. Ez alkalommal a megkötős kendőket tárgyalnám ki részletesebben, hiszen ezek a legsokoldalúbbak, ezeket lehet a legjobban variálni és a legtovább használni.

A kendő alapanyaga lehet pamut, gyapjú, len vagy selyem, esetleg ezek keveréke. A pamut előnye, hogy erős és könnyű, a gyapjú viszont jól szigetel, így akár télen is bevethető. A len rendkívül erős, tartós, ám mosás közben gyűrődhet. A selyem nem a legolcsóbb, de ez a leghűvösebb, bár tartok tőle, hogy a nagy nyári melegben ez sem feltétlen jelent tökéletes megoldást, hiszen inkább a baba és a mama teste melegítik fel egymást, nem a kendő.

Az anyag vastagsága is változó lehet: a vastag kendők természetesen tartósabbak, de nehezebbek is, a vékonyabbak pedig bár könnyen beleférnek akár egy kisebb táskába is, nagyobb súlyú gyereknél esetleg kényelmetlenül vághatnak.

Bármilyet is válasszunk, a legjobb, ha keresztszövéses az anyaga, így nemcsak hosszában, de széltében is rugalmas lesz a kendő. Ami azt jelenti, kisebb az esélye annak, hogy a gyerek kicsússzon belőle és sokkal jobban tartja is a kicsi testét-fejét. Ezért például nem érdemes otthon, lepedőből vagy boltban vásárolt mezei anyagból kendőt fabrikálni, azok bizony nem négy, csak két irányban lesznek rugalmasak. Érdemes megnézni a kendő széleinek eldolgozását is: a kettős, szélesebb szegés az ideális, így jobban tart az anyag, feszesebb, és a hordozót vagy a gyereket sem nyomja.

A hordozókendőt akkor tudjuk a leginkább kihasználni, ha minimum 70 centiméter széles – így jut elég anyag arra, hogy akár félbe is hajtsuk, ahogy azt némelyik kötözési módszer megkívánja. A kendő méreténél érdemes megfontolni, hogy fogja-e más is rajtunk kívül cipelni a gyereket. Ha igen, és az illető magasabb, testesebb nálunk, akkor az ő alkatához illő méretet vegyük meg. A rövidebb kendők ugyanolyan jól használhatók, bár minél hosszabb egy kendő anyaga, annál többféleképpen tudjuk megkötni. Sőt, a lelógó anyagrész ilyen esetekben még egy plusz, a derék köré tekert támasztékot is adhat, így még jobban eloszlik a súly a hordozó testén.

Így hordozd!

Amikor először a kezünkbe fogunk egy hordozókendőt, elönti az embert a tanácstalanság: na jó, de ezt most így hogy? Merre tekerjem, hol dobjam át, keresztezni elől vagy hátul és milyen csomó? És ha még nem ül a gyerek, nem tartja a fejét, akkor a hátamra vagy a csípőmre kössem, vagy előre?

Amit fontos tudni, azok a következők:

• Újszülött gyereket mindig fektetve hordozzunk, egészen addig, míg egyedül nem tudja tartani a fejét. Akkor jöhetnek az ülőpozíciók is.
• Mindig figyeljünk arra, hogy a mellkasát ne érje a gyerek álla, a száját-orrát ne érje az anyag.
• A gyereket sose ültessük kifelé fordítva a hordozóba, még a nagyobbakat se. Ez negatívan hathat a gerincére.

A gyereket többféle módon kötheted magadra, általában mindenkinek van egy kedvenc hordozási módszere, ami neki a legeslegkényelmesebb, a legkevésbé megterhelő. Érdemes eleinte egy nagyobb babával vagy plüssállattal gyakorolni a kötözést, illetve a be- és kipakolást, és csak akkor kipróbálni élesben, ha már viszonylag biztos és határozott mozdulatokkal megy a dolog.

A különféle kötözésekről az alábbiakban néhány videót is mutatunk, hátha így könnyebb megérteni, mintha bonyolult leírásokból kellene próbálkozni.

Az alábbi kötözési mód talán a legegyszerűbb és legsokoldalúbb mind közül, ráadásul biztonságos is, hiszen három oldalról is tartja a gyereket, ezért már újszülött kortól is használható. Jó hosszú kendőre van hozzá szükségünk, és ügyeljünk arra, hogy a háton ne csavarodjon meg az anyag. Félbehajtott kendővel is megköthető.

És hogyan tedd bele a kicsit? Ez sem bonyolult feladat.

Ha a gyerek szopni akar, de az éhség útközben vagy akkor tör rá, mikor mindenképpen szükségünk van a két kezünkre, a következő praktikus pozíciót vethetjük be.

Három-négyhónapos gyerekkel és némi hordozási tapasztalattal már bátran próbálkozhatunk a következő batyukötéssel. Ehhez rövidebb kendő is elég, az anyagot a háton és a gyerek lábai között keresztezzük.

Íme egy szintén 3-4 hónapos kortól bevethető – és sokáig használható – keresztkötési mód, amelyhez szintén rövidebb kendő is elegendő.

Egy-kétéves gyereket már esetleg kényelmesebb féloldalasan, a csípőre ültetve hordozni.

Eljön az a kor – és súly -, mikor mindenkinek jobb, ha a gyerek a hordozó hátán utazik. A következő, mókás videón ennek a technikája látható. Ha valakinek nincs kedve a gyerekkel a hátán akrobatikázni, az terítse a kendőt az ágyra, tegye rá a gyereket és úgy kezdje el.

Hogy a gyerekek mennyire odavannak a hordozókendőben utazásért, az ebből az utolsó videóból tökéletesen kiderül.

A hordozás jó alternatíva minden szempontból: olcsóbb, mint egy babakocsi, kényelmes, biztonságos, sőt, szórakoztató is! Persze a fentieken kívül még számtalan kötözési technika létezik, olyannyira, hogy egyszerre akár több gyereket is magunkra köthetünk – ikreket vagy kis korkülönbséggel született testvéreket -, már ha kedvet érzünk rá és bírjuk erővel. Erről viszont egy másik cikkben olvashattok majd.