Terhesnapló12 - Lily: Legyőzhetetlennek érzem magam, ha a fiamról van szó (29.hét)

Ez a hetem egy tök átlagos hétnek indult. Hétfőn elmentem terheléses cukormérésre és hála az égnek minden rendben volt. Teljesen normál értéket sikerült produkálnom. 

 

A teendők másnap sem értek véget. Megcsináltattam a diákigazolványomat, amit nem sokára a kezemben tarthatok. 

A szerdai napom pihenésképpen babaruhák és plüssök mosásával telt. A kórházi cuccot a közeljövőben tervezem összekészíteni. Rengeteget agyalok a szülésen, mindig próbálom eltervezni, hogy hogy lesz majd, de nyilván ez sok mindenen múlik, nem tudom eltervezni.  Szeretném, ha minden flottul menne, ha nem lenne semmi gubanc. Félni nem félek (legalábbis egyelőre), inkább aggodalmak keringenek bennem. Ezeket az érzéseket, kételyeket a párom mindig elfeledteti velem és megnyugtat. 

Terhesnapló12 - Lily:  Legyőzhetetlennek érzem magam, ha a fiamról van szó (29.hét)

A változás, amin keresztül megyek a várandósság alatt továbbra sem állt meg: egyre jobban erősödik az anyai ösztönöm. És legyőzhetetlennek érzem magam, ha a babámról van szó, mindent megteszek/meg fogok érte tenni. Furcsa dolog ez, mert eddigi életemben nem voltam az a "magamért könyöklős" típus, de érte bármire képes vagyok, hogy boldog legyen. Mind e mellett babaápolási és gyarapodási könyveket is elkértem anyukámtól, azokat is gyakran olvasom és tanulok belőle. 

Terhesnapló12 - Lily:  Legyőzhetetlennek érzem magam, ha a fiamról van szó (29.hét)

Mivel egyre kevesebb energiám van és a derekam is szeretné feladni a szolgálatot, elmentem életem első kismama masszázsára. Iszonyat jól esett. Az éjszakám viszont nem alakult túl jól. 11 óra fele nagyon rosszul éreztem magam. Az ágyban nem bírtam elaludni, mert annyira szédültem és gyenge voltam, hányinger gyötört. Bementem anyukámhoz, hogy most mit tegyek, mert az istennek se akart szűnni, ezért elmentünk az ügyeletre. Semmi hasznosat nem mondtak igazából. Anyukám itthon csinált nekem borsmenta teát, lefeküdtem vissza és utána már rendesen tudtam aludni, reggelre kutya bajom volt. Aggódtam a babámért de szerencsére volt mozgása és a szíve is rendben vert. 

Párom is nagyon aggódott értem, de mivel mindig későn jön, korán megy munkába, nem szerettem volna zavarni. 

 

Párom és én már csak erről álmodunk, hogy a mi édes kisfiúnk szüleivé váljunk.

Lelkiekben és testileg is úgy érzem, hogy teljesen jól alakul a felkeszülés a mi pici drágánk érkezésére.

 

2017. szeptember 17.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?