Terhesnapló12 - Lily: III. Trimeszter kezdete (27.hét)
Ez a hét sem telt unalmasan számomra. Hétfőn elmentem az egyetemre érdeklődni pár dolog után, mielőtt beiratkozom. Szerencsére választ is kaptam és közbe meg is néztem az épületet. Ott álltam nagy pocakkal az egyetem folyosóján és közbe próbáltam nem figyelni a szúró tekintetekre. Nagyon szerencsésnek érzem magam, ugyanis eddig sosem kaptam elítélő véleményt senkitől sem a korai gyerekvállalás miatt. Se az orvosoktól se az ismerősöktől... inkább meglepődés volt, mint ítélkezés.
Egyre telnek a hetek annál inkább változom, mint testileg, mint lelkileg. Páromon is észreveszem, hogy egyre jobban várja, hogy apa lehessen. Nagy az összhang közöttünk, úgyhogy valóban ez életem legboldogabb időszaka. Mikor éjszaka hazajön a munkából, kommunikálnak a picivel. Beszél hozzá és puszilgatja, A kisdrága meg rúgásokkal és boxolással reagál. Igazából minden hangra és érintésre megvan a reakciója.
A héten tapasztaltam, hogy neki már van egy kész napirendje: reggel, dél körül és éjszaka alszik (jobb esetbe) és szereti produkálni magát, ha ébren van. A növekedése is abszolút szemmel látható. A pocakom napról napra nagyobb. Felfoghatatlan ez az egész, még mindig... és szerintem az is marad. 
Az egészségemre viszont nagyon szigorúan ügyelnem kell.
Szerdán voltam endokrinológián, a doki mindent rendben talált, de oda kell figyelnem a diétára is és a gyógyszerbevitelemre. Bevallom, számomra nagyon nehéz, hogy semmi csoki és semmi édesség. Amíg ki nem derült ez a cukorbaj, a mindennapjaimhoz hozzátartoztak a cukros, édes dolgok. Mindig azt ettem, amit megkívántam. Súlyilag is elégedett voltam magammal, sőt, még várandósan is elégedett vagyok magammal. Szóval ez a része nem könnyű, de a fiamért mindent megteszek, hogy egészséges legyen. Nincs olyan dolog, amit ne adnék fel érte. Lelkiismeretesen szedem a gyógyszereket, vitaminokat. Szülés utánra visszarendelt a doki kontroll vizsgálatokra. A cukorbetegség szerinte elmúlik szülés után, de a pajzsmirigy alulműködésem megmarad. Sajnos... . 
De! Hogy jót is mondjak még aznap hivatalossá tettük, hogy a párom vezetéknevét viselje a pici. Ez a nyilatkozat komolyabb és nagyobb felelősség, mint gondoltam, de tetszik. Jó érzéséket keltett ez bennem, mikor a hivatalból kijöttünk.
Másnap a család nagyrésze hazajött Balatonról egy nagy szatyor kis ruhával. Ők sem bírják ki, hogy ne menjenek be egy bababoltba... :) Én már egy ideje nem szeretek hosszabb útra kimozdulni. Nekem most ez a legkényelmesebb, hogy itthon vagyok, pihenek vagy a környéken mászkálok, intézem a dolgom és a babaszobával foglalkozom. Elvégre már nincs sok hátra a nagy találkozásig!
Lily , 2017. szeptember 02.
