Terhesnapló10 - Liza: Rákos vagyok. Na és?! (10. hét)
Mindenki megijed a rák szó hallatán, ha ez nem a vacsora menü része. Én nem igazán tudom, hogy mit gondoljak vagy érezzek. Kevés emberrel beszélek a témáról, mert nem tudok mit kezdeni az aggódó hangokkal és riadt arcokkal. Végig gondoltuk, utána jártunk, még rengeteg kimenetele lehet a dolognak, és amíg egy orvos nem mondja ki biztosan, hogy el kell veszítenem a magzatom vagy azt meg fogok halni, addig nem vagyok hajlandó azt gondolni, hogy hatalmas a baj…
Nagy szerencsém van, mert a győri citológus által ajánlott világhírű szülész-nőgyógyász szakemberről kiderült, hogy anyósomék jól ismerik. Ugyan mi azt vártuk, hogy 1 hét múlva érkezik haza Amerikából, de a kapcsolatok révén 2 nap múlva kaptam üzenetet, hogy pénteken 14 órára vár konzultációra az egyik budapesti magánkórházba.
Pénteken hajnali 6-kor indultunk csapatépítőre, amit nem tudtam, de nem is akartam kihagyni, mivel több, mint 2 hónapja szerveztem már az eseményt. Elmentem hát a céggel Mátraházára, és sikeresen lebonyolítottuk a délelőtti szakmai konferenciákat. 10 perccel 12 előtt egy a főnököm részéről érkező váratlan felszólításra tartottam egy rövid beszédet, aztán kocsiba szálltam és irány Budapest.
Sosem jártam még magánkórházban, igen érdekes élmény volt. Nagyon modern berendezésekkel és szívélyes fogadtatással találkoztam. Nem kellett várakozni, a csoda doki szinte azonnal fogadott. Röviden megvizsgált, és megnyugtatóan közölte, hogy egy kis műtéttel megoldjuk, ne aggódjak, a magzat is megmaradhat. Elmondta, hogy az ilyen műtéteket helyi érzéstelenítéssel szokták csinálni, de a magzat miatt 5 perces altatással fogják elvégezni a beavatkozást. 1 éjszakára benntartanak megfigyelésre, aztán mehetek is haza és 1 nappal később mehetek dolgozni is. Lehetséges, hogy a műtét után fog vérezni a sebem, de ez normális, nem kell aggódni, a mozgás jobbat tesz a gyógyulásnak, minta fekvés. Fél3-kor már kint is voltunk az intézményből, és a férjemmel megkönnyebbülten vágtunk neki az útnak vissza Mátraházára. Folytattam a csapatépítő lebonyolítását, megnyugtattattam a főnökömet és pár kollégámat, akik tudtak az állapotomról, hogy minden rendben lesz, és nem fogok sokat hiányozni a munkából.
Liza, 2016. november 27.
