Terhesnapló10 Liza: Igazi baba van bennem! (13. hét)
A 13. héten már nagyon nyűgös voltam. Türelmetlenül vártam a méhnyakrák műtét utáni leletemet, hogy kiderüljön, áttétes-e a rákom vagy esetleg sikerült minden rossz sejttől megszabadulni.
Folyton pánikoltam, és nem tudtam, vajon mi történik a méhemben. Alíg bírtam magammal az első nagy ultrahangig, rettegtem attól, hogy a magzat talán nem él, illetve attól, hogy újra kés alá kelljen feküdnöm.
Indokolatlanul sírásokba törtem ki, és utáltam a fekvést is. Vitatkoztam a párommal, a környezetemmel, fájt a sebem, és tényleg minden bajom volt. Az ultrahang előtt tulajdonképpen nem is nagyon mozogtam sokat, nem nagyon kelhettem fel. Végre elállt ugyan a sebem vérzése, de 3 vérzés mentes nap után térhetek csak vissza a normális életmódhoz.
Az ultrahangos vizsgálat során vért is vettek tőlem, hogy elvégezzék a 12. hét utáni kombinált tesztet, és kiszűrjék a Dan-, illetve Edward kór esélyeit. Én úgy tudtam, hogy vizeletmintát is kell adnom, ezért a vizsgálat előtt nem mentem el WC-re. Ez később nagyon rossz érzés olt, ahogy az ultrahangos kart hozzányomkodták a méhemhez és alhasamhoz. Amikor befeküdtem az ultrahang alá, lélegzet visszafojtva vártam a fejleményeket. Egyszer csak megjelent egy emberke formájú kis lény, aki mozgatta a kezecskéit, majd a szívhangját is hallhattuk. Fantasztikus érzés volt... Ez már nem csak egy krumplibaba, ez egy igazi baba!
Nem tudtuk megállapítani, hogy fiú vagy lány, mert keresztbe tette a lábait, aztán elbújt a méhlepénybe, de mindegy is, a lényeg, hogy él és egészséges!
Liza , 2017. január 02.
Kapcsolódó:
Babanet hozzászólások(1 hozzászólás)